Nem elég nagy az Audi Q7, nem elég gyors a BMW X5 és nem elég drága a Mercedes GLE? Csak össze kell rakni a három árát, és az ember máris egy valódi brit hintó volánja mögött pisloghat a pirosnál. Persze a rosszmájúak mondhatják, hogy a Bentley márka csak nyomokban brit, valójában évek óta a VW-csoport tulajdona, így lehet a Bentayga rokona az Audi Q7 és Q8, a Lamborghini Urus vagy a Porsche Cayenne. Hatalmas karosszériáját a VW zwickaui üzemében készítik, utána viszont végszerelés helye az angliai Crewe, és az egész autó hangulatáról elmondható: very british.
Napjainkban a vásárlók SUV-ot akarnak, sőt követelnek, ezért román Daciától a Bentley-ig minden gyártó ki is szolgálja az igényeiket, én már kifejezetten várom az első városi Bugatti sportterepjárót - az Aston Martin és a Ferrari már meglépte ezt. Ennek megfelelően a Bentayga a legfontosabb Bentley modell, nagyjából az eladások felét teszi ki, és minden kontinensen igazi sikertörténet, mármint az ultraluxus kategóriában. Öt jellegzetes tulajdonsága alapján mutatjuk be a száguldó erődöt.
Összes részletében túlzó a Bentayga, és természetesen a méretekkel kezdődik minden. 14 centivel nyújtózik túl az 5 méteren és 22 centivel lépi túl a 5 méteres szélességet, minden szempontból letaglózó látvány. A belső tér szellős és barátságos, mint egy ódon oxfordi kastély, a fekete-piros összeállítás a szándéknak megfelelően sportos érzetet kelt már az első beüléskor, de azért ez elsődlegesen egy elegáns és tiszteletet parancsoló jármű. Sokan emlékezhetnek a 2012-ben tanulmányként (EXP 9 F) még sokkoló formára, ami szériagyártásra nagyon sokat szelídült.
Újdonság a Bentayga EWB típusjelű nyújtott változata, amely plusz 18 centis lábteret kínál a hátul ülőknek, ezzel a kínálatból 2020-ban kivezetett Mulsanne helyét is átveszi sofőrös autóként (egyetlen limuzinként a Flying Spur maradt a márkánál).
Tesztautónk viszont nem ilyen, hanem normál hosszúságú S-modell, krómok helyett sportos fekete díszítésekkel és négy üléssel
– így tehát két, minden igényt kielégítő fotelt kapunk a második sorban. Érdekesség, hogy kisgyerekesek számára létezik hétüléses verzió is. Sajnos a nagycsaládos autóvásárlási támogatás már kifutott, így ezzel nem lehet kalkulálni...
Nehéz valódi magyarázatot találni arra, hogy valakinek miért lehet szüksége erre a 2,5 tonnás monolitra, amely minden épeszű érvet, józan megfontolást és környezetvédő okoskodást palacsintává lapít. Fő értéke a kíméletlen brutalitás mellett az egyéniség, az egyediség. Audija, de akár még Porschéje is lehet sokaknak, ilyesmire nem kapjuk már fel a fejünket. Egy Bentley-t látni viszont ünnep, a gyerekek mosolyogva integetnek utána, a járókelők feje forog, mi pedig büszkén feszítünk, mert pont olyanra konfiguráltuk az autót, ami rímel a személyiségünkre, így az egónk kiteljesedése.
Henry Ford legendás mondására szépen rálicitál a német-brit luxusgyártó, 56 féle külső színváltozatot kínálnak a konfigurátorban, és akkor a kéttónusú Mulliner fényezéseket még nem is említettem. Csak feketéből 8 különböző árnyalat van, de őszintén szólva a tesztautó bordó színe is borzasztóan illik a nagy testhez. Az igazi személyre szabhatóság bent kezdődik, a kombinációk száma a végtelent közelíti. Hosszú listáról lehet a kormány, a műszerfali bőrök és a biztonsági öv színét, illetve anyagát válogatni, mint ahogy a díszítő elemek anyagát és árnyalatait is teljesen a saját ízlésünkre lehet szabni.
Szükség is van a temérdek opcióra, mert a valódi extrák terén nem sok olyan újat tud felmutatni a Bentayga, ami egy modern prémium autóban ne lenne benne. Masszírozós ülés, adaptív tempomat, sávtartó és millió más asszisztens már az alsó középkategóriában, akár már tizedennyiért elérhető tucatautókban is lehet, míg hasonló minőségérzet és menetteljesítmény is elérhető a BMW-nél, a Lexusnál a Mercedesél fele ennyi pénzért. Ráadásul az utastérben több helyen is visszaköszönnek olyan kapcsolók, gombok vagy műanyag elemek, amelyekkel Audikban is lehet találkozni.
Éppen ezért jobban odafigyelhettek volna a digitális élményre, amit nem következetesen fejlesztettek tovább az idő múlásával.
A Bentley fedélzeti rendszere kiábrándítóan unalmas, néhol logikai bukfencekkel tűzdelt, nagyjából egy mai Volkswagen színvonalát képviseli, méltatlan a hangulathoz. Sokan nagyra fogják értékelni, hogy a legtöbb funkciót nem képernyőt nyomkodva, menükben bolyongva lehet elérni, hanem fizikai gombokkal, beleértve a külön klímapanelt, ám ezek hiába szép krómszegélyűek, nem keltenek igazán modern összhatást.
Úgy sejtem, hogy az alaphifi sem szólhat dobozhangon, de innen még két lépcső van feljebb. Egyikük a neves, bár egyre többek számára eléhető Bang&Olufsen cég rendszere 1520 watt teljesítménnyel és 16 hangszóróval, míg a csúcsot a tesztautóba is beépített, nagyjából 3 millió forintért elérhető Naim jeleni. Ez az audiórendszer 1780 wattos erővel préseli ki a hangokat a 20 hangszórón keresztül, nyilván semmihez sem fogható finomsággal. Biztos, ami biztos, két mélynyomó is került az első két fotel háttámlájának alsó fertályára, így a felcsendülő zenét tényleg a zsigereinkben élhetjük át.
Egy, a földi halandók számára szinte értelmezhetetlen extrával is büszkélkedhet a Bentayga. Angol rendszámú, de szerencsére balkormányos tesztautónk középkonzoljának tetején gyönyörű, míves analóg óra trónol, ez kétségtelenül a beltér igazi ékköve. Nos, ennek a helyére lehet kérni egy Breitling Tourbillon-t, az aranyozott foglalatú, gyémántokkal kirakott svájci műremek felára utoljára nagyjából 65 millió forint volt. Sajnos ezt a lehetőséget a modellfrissített autóhoz tartozó konfigurátorban már nem találtam - elképzelhető, hogy a régi jó dolgokból nem maradt már semmi, ugye.
Fájdalmas, de a V12-eseknek erősen leáldozóban van a világon mindenhol, a Bentley sem kínál már ilyen opciót a frissített Bentaygához. Feltételezem, hogy most olvasók ezrei kapnak a szívükhöz, hogy milyen motort rendeljenek így, de kérem, senki se dőljön a kardjába: a V8 sem lesz hálátlan, ha valaki örökbe fogadja. Nekem csak egy napra sikerült, de gyorsan összebarátkoztunk, leginkább azért, mert a némileg megalázó módon a Porsche-eredetű 4,0 literes, ikerturbós benzines 550 lóerőt és 770 Nm nyomatékot mozgósít, és így nyilván semmilyen helyzetben sem vádolható túlzott szerénységgel.
Hengerlekapcsolással félgőzön is képes elketyegni a motor, gázadásra pedig azonnal megjön a nyers, brutális erő. Ilyenkor akár 4 fokozatot is képes visszagangolni a 8-as automataváltó, a hegy pedig omlik, 4,5 másodperc alatt megvan a 100 km/h, és elméletleg 290-ig lehet tolni neki. Szerencsére
az erőhöz hang is párosul, a mélyről előretörő, gonosz bugyogás szerintem mindenkinek hiányozni fog, ha már nem lesz.
Lehet a V8-as helyett zöld rendszámos Bentaygát is rendelni, a nagyobb VW-csoportos modellekből ismerős hathengeres plug-in hibrid hajtással, 449 lóerő összteljesítménnyel.
Ahogy az átlag Bentley-vásárló, úgy maga a márka is meglehetősen diszkrét, már az is nagy szó, hogy a pontos teljesítményadatokat megadják. Ennek szellemében az árlista nem nyilvános, egyedi ajánlatot lehet kérni, de az sejthető, hogy a Bentayga S V8 körülbelül 95 millió forint környékéről indul, a tesztelt autó pedig 120 millió körüli árcímkével rendelkezik. A nagy vetélytárs, a 12 henger mellett zordul kitartó Rolls-Royce Cullinan alapára legalább ötödével magasabb, míg a kevésbé kékvérű Mercedes-Maybach GLS ugyanennyivel olcsóbb – így arany középutat jelent az elit SUV-klubban.