„Volt két darab nem működő központizár motor, amelyeket cseréltem, illetve önmagam megnyugtatására szereztem hozzá pótalkatrészeket. Ilyen volt például a bajuszkapcsoló, bár az eredeti is hibátlanul működött. Némi internetes böngészést követően sikerült az amúgy nem gyári rádiót Franciaoszágból egy eredetivel pótolni, ami természetesen évjáratazonos, gyári kompatibilis kábelköteggel, és szintén megtalálható az eredeti extralistán. Az utasteret tekintve gyönyörű állapotú volt belülről, egy mély kárpit és szőnyegtisztítás után pedig nagyjából egy 3 éves autó belső terével volt azonos. A hátsó üléseket praktikusan soha nem használták, két réteg huzat alól került elő a gyári kárpit, teljesen autentikus állapotban, köszönhetően a féltve őrzésnek.
A vezetőülésen volt egy apróbb sérülés, azonkívül maximálisan jó állapotú. Érdekességképpen, az ajtókra elöl és hátul – a mai trenddel ellentétben – jutott szövetkárpit-felület, ezek is kifogástalan állapotúak voltak. A gyári szőnyegek védelme érdekében szabattam bele szegéllyel varrott, méretpontos szőnyegeket, nem csak az utas-, hanem a csomagtérbe is. Műszakilag volt még további teendő az autóval, de ez főként abból következik, hogy előttem és általam is használatban volt.
A komplett vezérlésszettet gyári alkatrésszel és vízpumpával együtt cseréltük, és vele értelemszerűen terítékre került egy teljes olajcsere is. Ezek az előző tulajdonos által, a kevés kilométer ellenére is mindig időben és szakszerűen voltak végrehajtva, erről is sikerült még ott helyben megbizonyosodni. A felújítási munkákat szakszervizben, hozzáértő szerelővel végeztettem el” – folytatja a nagy becsben tartott Clio történetét Attila, szavaiból pedig árad a maximalizmusra való törekvés.
„Később következett egy tömítésgarnitúra csere, valamint egyszer előfordult egy menet közbeni vízcső eldurranás, ami valószínűleg az elöregedés következménye volt. Ennek örömére az összes vízcsövet kicseréltettem az autóban, és onnantól kezdve a hűfőrendszer is hibátlanul működött. A szebb futás érdekében kapott előre és hátulra teljesen új rugóstagokat és lengéscsillapítókat, Monroe szett került mind a négy kerekéhez. Szükséges volt rendbe tenni a fékrendszert, az első tárcsák és betétek cseréjét leszámítva, mivel ezeket az autó előző gazdája már megtette. "
Kapott új hátsó fékpofákat és fékdobokat, új főfékhengert, valamint két új munkahengert és új fékvezetékeket. Ezek között volt olyan, amely külön le kellett gyártatni,
hiszen nem akartam félmunkát végezni. Ezeken felül leápoltam a padlólemezt, a lengőkarokat és minden futóműalkatrészt megtisztítottam a rozsdapárától, majd felületkezeltem, természetesen szakavatott emberektől kapott tanácsok nyomán. Az autó kifejezetten jó állapota ellenére a lényeges mechanikai pontok rendberakása kellett a lelki nyugalmamhoz.
Az OT-s rendszám begyűjtése érdekében minden, az autót érintő munka előtt tisztáztam, hogy milyen további munkák szükségesek a minősítés megszerzéséhez. Ezúton is hálás szívvel köszönöm a segítséget mindenkinek, aki ennek megvalósulásában részt vett! Különös tekintettel szeretném említeni Simon Lászlót, aki kiemelten a segítségemre tudott lenni, tőle kaptam időt, figyelmet és szakértelmet, hogy haladhassak az autóval megfelelő módon. Végkifejletként sikerült megszerezni az OT minősítést, s nagy valószínűséggel ez volt az első Clio idehaza, amelyik OT státuszt kapott - azóta már tudom, hogy van legalább egy másik is”.
„Valóban, ugyanis az OT-minősítés pont a rendszámok módosítási időszakára esett, amikor már a korábbi formátum (3 betű, 3 szám) már nem volt elérhető, az aktuális, ami most van használatban, pedig még nem került hivatalosan bevezetésre, így az autó egy köztes kialakításút kapott, ami ezáltal a legritkább a három opció közül”.
„Nagyon sok kellemes órát töltöttem az autóval, ezeket javarészt megoszthattam gyermekeimmel is, különösen a fiam és a kisebbik lányom is szívesen utaztak benne. Kifejezetten öröm volt vele közlekedni, mindazok mellett, hogy a mai autók mellett ez analóg, mégis teljesen jól tartható vele a forgalom ritmusa. Érezhetők benne azok a kvalitások, amelyek okán annak idején megkapta azt a bizonyos „Év autója” címet. Abszolút komfortos, jól vezethető, utólag is érezhető, hogy az akkori szempontokat tekintve, kényelem, utastér, futómű tekintetében és vezethetőségben az eggyel nagyobb autókkal is gond nélkül felvette a versenyt."
Szervokormánya nincs, így a parkolásánál kicsit jobban kell bele kapaszkodni, viszont 3 km/órás sebesség felett már nem is hiányzik ennek megléte.
Ennek is köszönhetően kifejezetten pontosan irányítható, ez pluszpont volt számomra. Nem meglepő, de ABS és légzsákok sincsenek benne, ami viszont említendő extra: színes üvegek, központi zár infrás távirányítóval, valamint elöl elektromos ablakemelők. Nagyon komfortos az utastere, a hátsó ülés is kifejezetten kényelmes, és most is tágasnak titulálható az autó, ráadásul mai viszonylatban a körkilátás is sokkal jobb belőle, hiszen az övvonal alacsony. Magához képest kifejezetten nagyok az üvegfelületei”.
„Egy élethelyzetből adódóan valóba eladtam, és be kell vallanom, hónapokig húztam a döntést. Konklúzióként úgy érzem, jó helyre került, aki átvette tőlem, tudja értékelni az állapotát, és azt az időutazáshoz hasonló légkört, amely megérinti a használót, amikor benne ül. Ha lehetőségként felmerülne ismét egy hasonló kaliber beszerzése, valószínűleg szívesen vásárolnám vissza ezt, mivel már kialakult a kötődés, szívesen gurulnék vele újra. Ezzel együtt a nyughatatlan énem kicsit másfelé kacsintgat. Maradnék egy kisautónál hobbiautók tekintetében, a hot hatch kategóriában pedig régen, menthetetlenül elvesztem”.
Szöveg: Szabó Róbert. Kép: gyártók és a Clio volt tulajdonosa
Már az ötödik generációnál jár a Renault Clio; a hibridként is kapható aktuális modellről itt olvashat bemutatót, a korábbi szériák történetét (beleértve a középmotoros V6-ot) ezen a linken keresse.