Legendás márkák és motorok közül választhat, akit magával ragad a kétkerekűek szenvedélye, számos érdekes újítást tartogatnak a motorpiac legújabb fejlesztései, és a trendek alapján ígéretes a motorok jövője. Csakhogy, még ha az autóiparban tapasztalhatónál sokkal kevésbé szigorúak is a környezetvédelmi és biztonsági előírások, azok számos motorkerékpár értékesítését lehetetlenné tették az Európai Unióban, hiszen nem érte meg gyártójuknak a műszaki (és anyagi) ráfordítás. Szoros az árverseny világszerte, és aligha véletlen, hogy a tíz legnagyobb motorgyártóból négy kínai.
Emellett a vásárlói preferenciák átalakulása is sok változást hozott, így jó néhány motorkerékpár kategóriája elnéptelenedik. De mi az, amit keresett? Nos, egyre népszerűbb az elektromos hajtású motorok (főleg a kisebbek) és robogók szegmense, míg a nagyvasak között a túraenduró a sláger, míg mások ikonikus motorok, retró gépek mellet döntenek.
Mellettük visszafogottabb kereslet mutatkozik a hagyományos túramotor, terepmotor és főleg sportmotor kategóriában,
úgyhogy főleg ezekből törlik modelljeiket Európában a gyártók. Top 5 motor összeállításunkból kiderül, hogy ezek közül történelmük, műszaki megoldásaik vagy karakterük némelyek igenis űrt hagytak maguk után.
Nem véletlenül lelkesednek sokan a japán big bike-okért, amelyek ikonikus ősei a 70 évektől kezdték el feje tetejére állítani a világ eleddig európai márkák uralta motorpiacát. A klasszikus forma és a szinte örökéletű, hatalmas sornégyesek miatt nagy kultusz övezi ezeket a gépeket, amelyek korábban mind a négy nagy gyártó kínálatában meghatározóak voltak: a 90-es és 2000-es években a Honda, a Kawasaki, a Suzuki és a Yamaha is kínált ilyen motorokat nem kevés sikerrel.
A Honda a CB1300-as képében még mindig őrzi a lángot, és 1998 óta folyamatosan kis frissítésekkel tartja életben Japánban - egyszerűen nálunk nem adnak el akkora mennyiséget, hogy érdemes lenne a környezetvédelmi előírásokhoz igazítani. Az 1300 cm3-es gép a jól ismert fehér-vörös színkombinációban egy különösen maszkulin beütésű motor, amely ride-by-wire gázkarral, üzemmódválasztóval és tempomattal büszkélkedhet. Akinek jobban bejönnek a 80-as évek stílusát idéző idomos gépek, az választhatja a Bol D’Or kivitelt is.
1984-ban a Kölni Motorkiállításon egycsapásra minden megváltozott a Suzuki GSX-R 750-es érkezésével, amely új polcra emelte a márkát, egyszersmind új utat is jelölt ki a korábbi cikkünkben bemutatott turbósítási irány helyett. A később 600-as, 1000-es és 1100-as verziókban elérhető modellcsalád az egész világot, így Magyarországot is meghódította. Aki sportmotort keresett, annak gyakorlatilag alapvetés volt a GSX-R, amelynek fejlesztési üteme egy idő után lelassult és az európai vetélytársak az alkalmat kihasználva gyakorlatilag fejére nőttek a legendás típusnak.
Az egyre csökkenő eladások miatt először a 600-as és 750-es típusokat vezették ki a régiónkból, majd a közelmúltban a zászlóshajó, 1000-es superbike is búcsúzott.
Pedig több piacon is kapható még a legendás 600/750/1000-es triumvirátus,
mint a japán sportmotorgyártás alfája és omegája. Mindegyik típusban közös a pörgős, soros négyhengeres blokk és persze a Suzuki motorsport tapasztalatán alapuló megoldások sokasága – innentől a rajongóknak a használt motorok életben tartása marad.
Bár a Harley túramotorjainál hagyományosan a denevéridomos modellekből készítik a háromkerekű gepeket (melyek közül korábban egy veterán Servi Cart is bemutattunk), nemrég megtört a jég, és a cápaidomos Road Glide-ból is piacra dobtak egy ilyen kivitelt. Már a bázis Road Glide is egy bő hárommázsás gép, a Trike verzió tömege viszont eléri az 500 kg-ot, vagyis vezetővel és utassal együtt akár 700 kg-ot is mozgatnia kell az 1868 cm3-es, 90 lóerős V2-es motornak.
Az üléspozíció a Harley nagy túramotorjaihoz hasonlóan komfortos, a hosszú utazásákhoz jól jön a csúcskategóriás audiorendszer vagy a 6,5 colos képernyőt használó navigációs rendszer. Ha pedig valaki igazán stílusos verziót szeretne, az választhatja az 1000 dolláros felárért elérhető sharkskin fényezést, amely a cápák bőrszínét idézi. Mindebből látszik, hogy a stílus és a kényelem áll ma a középpontban (korábban ilyen háromkerekűeket autószervizek, rendőrörsök és futárok használtak előszeretettel), a vevők között sokan vannak tehetős idősek, akik már nem akarnak monstrumokkal egyensúlyozni.
Az európai piacról szinte teljesen eltűntek a japán cruiserek, de vannak még bizonyos helyek a világon, ahol a paletta részét képezik. Például a Kawasaki kifejezetten az amerikai piac igényeinek megfelelően feljesztette ki a Vulcan 1700-ast, amelyben a műfajnak megfelelően öblös V2-es erőforrás dohog, a váltóáttétel pedig szellős, országúti tempónál szinte pihen a motor.
A Kawasaki két kivitelben gyártja a típust, a Voyager a háttámlás utasüléssel és magas szélvédővel ellátott túragőzös, a Vaquero pedig a sportosabb, bagger kivitel
- utóbbinak nincsenek kiegészítő fényszórói. Hogy a vezetőnek a lehető legkönnyebb legyen a termetes túragép terelgetése, a gyártó K-ACT fékrendszert alkalmaz, vagyis az első fék működtetésekor hátulra is juttat fékerőt, hogy stabil maradjon a motor.
125-ös motorból Dunát lehetne rekeszteni, de vannak olyanok, akiknek kevés egy nyolcadliteres ereje, miközben nem vágynak nagytestű gépre. Nekik lenne alternatíva például a Yamaha TW200-as, amely 1987 óta a paletta oszlopos tagja, nálunk mégsem kapható. A dizájn ugyan retró és egy alapvetően egyszerű felépítésű gépről van szó (pl. dobfék), ballonos abroncsaival jól bírja a rossz minőségű utakat és egy laza terepezéstől sem riad vissza. Nem véletlenül szeretik a világ sok pontján, hiszen egy könnyű (126 kg), strapabíró és híresen megbízható motorról van szó, amely a kifejezetten olcsón fenntartható kétkerekűek közé tartozik. Megjegyezzük, a hasonló stílusú Suzuki RV 125/200 VanVan sem kapható már a motorszalonokban.
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK: