Minden kezdet nehéz: így született a Toyota első autója

Vágólapra másolva!

Kilenc évtizeddel ezelőtt kezdett bele a japán cég első autójának érdemi tervezésébe, két évvel később pedig meg is lehetett vásárolni a szériagyártású AA első példányait. Persze a gyorsaság mögött akadt egy trükk: egy Chrysler szolgált mintául, és a motornak is amerikai gyökerei voltak. Összességében a limuzin sikeres kezdőlépésnek mondható, ám a II. világháború után feledésbe merült – mígnem a Toyota jubileuma alkalmával el nem kezdtek túlélők után kutatni.

Autó-Motor

Vágólapra másolva!

veterán autó Toyota japán autó autógyártás

Sok más japán autóvállalathoz hasonlóan a Toyota sem négykerekűekkel kezdte az ipart: a cégalapító Toyoda Szakicsi a családi asztalos hagyományokat mérnöki gondolkodással ötvözve szövőszékek gyártásba kezdett, és komoly sikereket ért el a helyi, majd később a nemzetközi piacon. Fia, Toyoda Kiicsiró volt az, akit 1929-es európai körútján megfertőzték az automobilok, és elhatározta, hogy azt Japánban is meghonosítja. Innentől hét évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megalakuljon a Toyota Motor Corporation (TMC), a könnyebb külföldi kiejtés kedvéért egy betűvel megváltoztatott névvel.

Óriási, de bölcs váltás volt szövőszék helyett az autógyártás
Fotó: Toyota

Alaposan tanulmányozott amerikai autók

De hogyan született meg a cég első autója akkor, amikor e téren kevés mérnöki tapasztalat volt a távol-keleti szigetországban, és rendszerint azok is nyugati (Austin vagy Fiat licenszek) átvételén alapultak? Nos, Toyoda Kiicsiró cégénél az akkor már dübörgő amerikai autóipartól igyekeztek tanulni, és az ottani modelleket alaposan elemezve - magyarul másolva is őket – tették meg az első lépéseket. A Toyoda A1 nevű, legelső prototípus tervezői például a Chrysler DeSoto Airflowból merítették az ihletet a formatervhez – ez az USA modell mérföldkő volt áramvonalas karosszériatervezés terén.

Egyértelműem felismerhetőek a Chrysler Airflow vonalai
Fotó: Toyota

A motor sem volt teljesen saját fejlesztés, hiszen a japán mérnökök egy korabeli Chevrolet Master erőforrásának tanulmányozása után hozták létre a 3,4 literes, vízhűtéses, soros hathengerest, amely 65 lóerős maximális teljesítményre volt képes. Háromfokozatú váltó kapcsolódott hozzá,

és 1935-ben (vagyis még a TMC megalapítása előtt) összesen három darab készült a prototípusból.

Ezeket buddhista szertartáson megáldották, majd egyikükkel Kiicsiró elhajtott édesapja sírjához, tiszteletét kifejezve azért, hogy az autógyár létrehozásához szükséges pénzt Toyoda Szakicsitől kapta.

Kívül hordta pótkerekét. 1936 és 1942 között gyártották az AA-t
Fotó: Toyota

90 évvel ezelőtt igencsak más szelek fújtak a Toyotánál, amit jelez, hogy a végül 1936-ban AA néven sorozatgyártásra értett modell meglepően tágas és méretes autónak számított. A közel 4,8 méteres hosszúság, az 1,79 méteres szélesség és az 1,7 méteres magasság mellé 2,85 méteres tengelytáv társult – azaz nagyjából akkora volt, mint a mai nagy SUV-ok. Ennek megfelelően a belső tér is kifejezetten tágas és kényelmes volt, az egyszerű, elöl-hátul merev hidas futómű és az elektromos rendszer kialakításához pedig a Ford korabeli modelljeitől érkezett az inspiráció.

Csak belpiacra készült, igényes műszerekkel és faburkolatokkal. Háromsebességes a váltó
Fotó: Toyota

Ne feledjük, autógyártása hajnalán nem csak a japán és koreai, hanem számtalan más – alapvetően fejlődő – ország ipara is hasonló, licenszeken vagy másoláson alapuló módszerekhez folyamadott, a kommunista szovjet és kínai vállalatok pedig akár hosszú évtizedeken át ilyen gyakorlatot folytattak.

Nos, a Toyota idővel megtanulta maga formálni a trendeket,

de ne szaladjunk előre az időben, térjünk vissza az A1 prototípusból még 1935-ben kinőtt vadhajtáshoz, a Toyoda G1 nevű teherautóhoz, amely egy kis széria (379 darab) erejéig még a sorozatgyártást is megérte, ugyanazokon a műszaki alapokon.

Fekete színben készült az első gyári AA replika, azóta van már egy második példány is
Fotó: Toyota

Később aztán mégis inkább első személyautójának termelésére fókuszált Toyoda Kiicsiró cége, és az AA egyáltalán nem számított korszerűtlennek osztatlan szélvédőjével, préselt acéllemez felnijei mögé beépített dobfékjeivel, fa helyett acélvázas karosszériájával. Hátsó ajtóinak zsanérjai nem a B oszlopnál, hanem a sárvédőnél voltak, így az AA kétajtós szekrényként tárult fel utasai előtt. Mindegyik példány jobbkormányosként épült, mindösszesen 1404 példányban, ehhez jött még a nyitott (Phaeton-karosszériás) AB testvérmodell 353 darabja, vagyis messze nem volt tömegmodell.

Modern vonalak, régimódi kabriótető: AB modell
Fotó: Toyota

Feledésbe merült a vesztes háború után

Közben megszületett a továbbfejlesztett AC széria, ami azonban az elvesztett II. világháború pusztítása miatt nem futott be igazi karriert, valójában az 1947-ben bemutatott SA/SB típusokkal indult meg igazán a Toyota szekere. Ebből lett aztán évtizedekkel kitartó munkájából a világ egyik legnagyobb autógyártója, az ősmodell pedig teljesen feledésbe merült. Aztán, amikor a Toyota Motor Company alapításának 50-ik évfordulójához közeledett, és Toyoda Akio cégvezető (Kiicsiro unokája), illetve a menedzsment szerette volna feleleveníteni a kezdeteket, sehol nem találtak egyetlen AA-t sem.

Korabeli képen gyártósoron az AA
Fotó: Toyota

Sőt, maguk az eredeti tervek és műszaki rajzok is hiányosan voltak csak fellelhetők, ezért úgy építettek meg egy jubileumi replikát 1987-ben, hogy részben modern megoldásokat használtak benne; a motor például 2,3 literes Toyota 2M soros hathengeres erőforrás volt a hatvanas-hetvenes évek fordulójáról. Újabb csavar a történetben, hogy

amikor már mindenki lemondott az eredeti Toyota AA felleléséről, 1998-ban mégis előkerült egy példány.

Nagyon elhanyagolt és erősen módosított formában ugyan, de egy oroszországi, Vlagyivosztokhoz közeli farmon egy turista felismerte az AA-t.

Fellelt állapotban állították ki a megtalált példányt
Fotó: Toyota

Ez az autót (Chevrolet-nak gondolva) az ott élő család sokáig igáslónak használta a földjein, fogalmuk sem volt arról, milyen történelmi relikviát birtokolnak. Fellelésekor elhagyottan, működésképtelenül állt egy pajtában – egy GAZ-51 teherautó hajtáslánca volt benne -, ma viszont megőrzött állapotában a hollandiai Louwman Múzeumban van kiállítva. Érdekesség amúgy, hogy az ősmodellt 1996-ban afféle retró szerzetként egy százdarabos limitált szériában a Toyota is felvette kínálatába: az AA formajegyeivel ellátott Classic triviális módon a benzines Hilux technikájára épült.