Balázs Ervin

Genetikailag módosított szervezetek - tények, remények, fikció?

I. Az európai ebédlőasztal

Napjaink emberét kiemelt módon foglalkoztatja a genetikailag módosított szervezetek felhasználása a mezőgazdaság területén. Talán ez az a téma, mellyel kapcsolatban az egyre inkább bulvárosodó média a legtöbb téves információt közli, és szenzációként mutat be eseteket a tudományos fantasztikum határain és azon is túl.

Mielőtt azonban a genetikailag módosított szervezetek (Genetically Modified Organizations - GMO-k) világát felvázolnánk, induljunk egy kis időutazásra. Nem kell visszautazzunk az ókori görögökig, csak a történelmi újkor kezdetéig. Amikor Kolumbusz és társai, majd követői az új világ földjére léptek, új civilizációval, egy teljesen új világgal, új növény- és állatvilággal találkoztak. Lenyűgözte, megérintette őket az "éden". Ezzel kezdődött meg a ma globalizációnak nevezett folyamat. Kolumbusz és követői aranyat, drágaköveket kerestek, de még nagyobb értékeket találtak: ismeretlen gyümölcsöket, zöldségeket, fűszereket és más kiváló zamatú élelmet. Az európai lakosság azelőtt is nagyrészt más kontinensekről származó növényeket termesztett. Gondoljunk csak a kajszibarackra és más csonthéjas gyümölcsökre, melyek őshazája Kína, vagy legfontosabb kenyérnövényünkre, a búzára, mely Kis-Ázsiából származik. (Egyébként azt is meg kell jegyezzük, hogy a búza eredendően az ember által előállított három fűfélének az egyesítéséből származó növény.) A hüvelyes növényeink közül a borsó hazája Közép-Ázsia, míg a lencséé a Közel-Kelet és Kis-Ázsia. Említhetünk dísznövényeket is, például a muskátlit, melynek őshazája Dél-Afrika, ahol több mint háromszáz faja ismert. Visszatérve az Újvilág felfedezésére és az azt követő felfedező utakra, számos közülük azzal a nem titkolt szándékkal indult, hogy a szegényesnek tartott európai élelmiszerválasztékot bővítsék ki. Cook kapitány útjai is mind új növények felfedezését is jelentették, melyek az európai növénytermesztést gazdagították. A Darwin nevéhez fűződő hajóút a világ növény- és állatvilágának feltérképezéséhez vezettek.

Hány és hány növényt hoztak a Kolumbuszt követők Európába! Hogy csak néhányat emeljünk ki: a paradicsomot, a burgonyát, a dohányt, a babot, a kukoricát vagy a paprikát. Ezzel teljesen átalakították az európai növénytermesztést. Először ezek az új növények csak a főurak, a nemesek csemegéi voltak, de egyre nagyobb területen való termesztésük és elterjedésük következtében már egész társadalmaknak váltak élelmévé.

Napjainkban például a paprikát hungarikumnak, magyar növénynek tartjuk, holott őshazája a mai Bolívia területére esik, és Európában csak a napóleoni háborúknak köszönhetően terjedt el, annak ellenére, hogy Kolumbusz hajóorvosa még az első utak egyikén hozta el magával. A tengeri blokád miatt a kikötőkbe nem érkezhettek meg a távol-keleti feketebors-szállítmányok, így a fekete bors szerepét a piros bors vette át. Mivel a paprika a Kárpát-medencében a kiváló geológiai, éghajlati körülményeknek köszönhetően hamar otthonra talált, forma- és színgazdagsága kiteljesedhetett, egy második géncentrum alakult itt ki. Hódító útja elsősorban az elmúlt évszázadban teljesedett ki, egyrészt Szent-Györgyi Albert felfedezésének köszönhetően, aki a magyar paprikából tisztította a C-vitamint, másrészt a század elején letelepedett bolgárkertészeknek, akik az étkezési paprika termesztésének kultúráját hozták magukkal.