Balázs Ervin

Genetikailag módosított szervezetek - tények, remények, fikció?

Azt is gyakran hallhatjuk, hogy ha egyszer kiengedjük ezeket a módosított élő szervezeteket, akkor nem tudjuk őket visszavonni. Ez elméletileg igaz lenne, de gyakorlatilag nem ez történik. Gondoljanak csak arra, hogy az ötvenes években hazánkban gyapotot kellett termeszteni, ha most körülnéznünk, nem találunk hazánkban gyapotültetvényt, de még csak gyapot géneket se a természetben. Ha egy növényt nem ültetünk el, előbb-utóbb eltűnik. Vagy utalhatunk arra is, hogy a sikeres biológiai növényvédelem érdekében, amikor tehát egy parazitát szándékosan bocsátunk ki a környezetbe, azt minden évben meg kell ismételni, mert a nagyszámú kibocsátás ellenére eltűnnek a paraziták. Ugyanígy a talajoltáskor használt Rhizobium baktérium is eltűnik a talajból, az oltást rendszeresen meg kell ismételnünk, ha azt akarjuk, hogy sikeres legyen a talajoltás. Tudomásul kell vennünk azt a tényt, hogy az általunk háziasított élőlények életképessége messze elmarad a vadon élőkétől. Egy nemesítő, aki évtizedeken át szelektálja, nemesíti a növényt, ha esetleg elfelejtkezik egyről s a természetben sorsára hagyja, akkor pár év múlva a fajtát nem ismeri fel: a növény visszavadul.

Az GM növények ellenzői sokszor a gének elszabadulását vizionálják. Először is ez csak abban az esetben okozhat valamilyen hatást, ha az illető növénynek a vad rokon fajai is előfordulnak. A kukorica esetében ez például Európában nem fordulhat elő. De előfordulhat Mexikóban, a kukorica őshazájában, ahol a kukorica őse, a teoszinte ma is él. E bokrosodó, egy-három soros torzsavirágzatú növény rendszeresen beporzódik a nemesített kukoricától, és hibridek állnak elő, de a teoszinte ettől nem változott meg: ugyanolyan maradt évszázadokon, sőt évezredeken át, mint amilyen az ősi időkben volt.

8. ábra

9. ábra

Ismerünk viszont egy Európából származó adatot a botanika területéről: A Németalföldön egy bizonyos vad répafaj levélformája az évszázadok alatt egyre inkább hasonlóvá vált a termesztett répa levéllemezéhez, amit a botanikusok úgy magyaráznak, hogy ez a tulajdonság a nemesítés eredményeképp kerülhetett be a vad répafajba. Ugyanakkor fenntartják azt a lehetőséget is, hogy ez a morfológiai változás természetes úton alakult ki. Általában azonban azok a tulajdonságok, melyek a nemesített növények termesztése során a vad fajokba átkerülhetnének, nem jelentenek szelekciós előnyt, egyrészt mivel gyomirtó szert természetes ökoszisztémákban nem használunk, másrészt mert a rovar-ellenállóság a vad fajokban általában eredendően megtalálható. Jó példa erre a gyapot, amely régen barna színű volt s minden kórokozónak, kártevőnek ellenálló. Az ember addig nemesítette, hogy fehér színű legyen, míg elvesztek az ellenálló képességért felelős gének a termesztett fajtákból, így most vissza kell beléjük építeni, hogy ne kelljen kémiailag védekezni.