Út a krokodilok lakta mocsárig

Magyarországot és Ausztriát nem számítva hat és fél országon át vezet az út Bamakóba. Ismerje meg az útba eső országokat, amelyeken át eljutunk a krokodilok lakta mocsárig!

Nyugat-Szahara

Ilyen ország nincs is. Marokkó szerint ez Marokkó része, de Mauritániát se kéne sokat nyaggatni, hogy bevállalja. A Nyugat-Szahara függetlenségéért küzdő algériai központú Polisario Front azonban ezt vitatja. A több mint két és fél magyarországnyi terület szinte teljes egészében kopár kősivatag, ahol körülbelül annyian élnek (közel 400 ezer ember) mint Budán - Óbuda nélkül.

Megművelhető része nincs, az év több mint felében száraz, porral telített sivatagi szél, a harmattan fúj. Ez sokszor egészen Dél-Amerikáig hordja a Szahara szemetét. A néhány Atlanti-óceán partján fekvő városból és pár oázisból álló térséget főleg nomád állattenyésztő törzsek lakják, gazdasági jelentőségét az itt található gazdag foszfátlelőhelyek adják.

A területet uraló spanyolok 1975-ben vonultak ki miközben Marokkó 300 ezer katonája alig várta, hogy bevonuljon. A Polisario Front északon a marokkóiak, délen a mauritániaiak ellen fordult, és kikiáltotta a Szahravi Arab Demokratikus Köztársaságot (SADR). 1979-ben a felkelők egyezségre jutottak Mauritániával, aminek következtében az kivonta haderejét, ám a megüresedő területet Marokkó nyomban megszállta. A bevonulást egyetlen állam sem tekinti jogosnak, míg a SADR létét több tucatnyi - jellemzően harmadik világbeli - ország ismeri el.

A Polisario Front véres gerillaháborút viselt a marokkóiak ellen, amelynek 1991-ben tűzszünet vetett véget, ezt az ENSZ békefenntartói ellenőrzik. A gerillák távoltartására Marokkó hatalmas erődrendszert húzott fel a sivatagban, a Bermnek nevezett, homokból és kövekből rakott három méteres fal 2500 kilométer hosszan kígyózik a Szaharában. A helyiek gyakran panaszkodnak arra, hogy a marokkói kormány erőszakos betelepítési politikát folytat, hogy egy esetleges jövőbeni népszavazáson többségben legyenek a Marokkóhoz való csatlakozásra szavazók.

Forrás: [origo]

A közbeszédet feltehetően a Marokkónál már említett sikertelen tárgyalások uralhatják, de megbízható helyi hírforrás híján ez bizonytalan.