Kislexikon

Vágólapra másolva!

aktin
Sokféle sejtben megtalálható fehérjemolekula, amelyet az izmokban fedeztek fel magyar kutatók a negyvenes években, majd később kimutatták, hogy nagyon sok fajta sejtben megtalálhatók. Az aktinok képesek ingerek hatására megrövidülni, majd elernyedni. A sejtek alakjának meghatározásában is jelentős szerepet játszanak.

allergiás és autoimmun betegségek
Olyan betegségcsoport, amelyre az immunrendszer kiváltott túlműködése a jellemző. Ide tartozik az egyszerű szénanátha is, de számos nagyon súlyos, gyakran halálos kimenetelű betegség is, például az idegrendszer sokgócú elmeszesedése (szklerózis multiplex).

citokinek
Elsősorban, de nem kizárólagosan az immunrendszer sejtjei által termelt polipeptidek vagy kisméretű fehérjék, amelyek (az őket termelő vagy más sejt felszínén található) receptoraikhoz kötődve a sejtekben láncreakciókat indítanak el, így téve lehetővé, hogy a sejtek megfelelően válaszoljanak a külvilág kihívásaira.

fluoreszcencia-korrelációs spektroszkópia
Igen kicsi (<1 femtoliter) megvilágított térfogatban diffundáló és a folyadékot elhagyó molekulák fluoreszcenciájának megjelenését és eltűnését figyeljük. Ha egyetlen színnel jelöltünk azonos molekulákat, akkor meghatározható a diffúziós állandójuk. Ha különböző molekulákat jelöltünk különböző színekkel, és a különbözü színek együtt fordulnak elő (korrelálnak), akkor kiszámítható a molekulák együttmozgása.

FRET (fluoreszcencia-rezonancia energiatranszfer)
Két fluoreszkáló molekula között energiaátadás akkor történik, ha 2 és 10 nanométer távolságon belül vannak. Ezt a távolságfüggű kölcsönhatást úgy lehet megmérni, hogy két különböző színű festékkel megjelöljük a két molekulát, és az egyik festéket a neki megfelelő spektrumú fénnyel gerjesztjük. Amennyiben a másik, festékkel megjelölt molekula elég közel van, akkor az fog fényt kibocsátani. A gerjesztő fény energiája nem az eredetileg megvilágított, hanem a mellette lévő festék színében fog megnyilvánulni.

interleukinok
Speciális, elsősorban a fehérvérsejtek (leukociták) által termelt citokinek. Kémiai szerkezetük és a receptoraik közötti kölcsönhatások által meghatározott válaszokra késztetik a fehérvérsejteket, pl. a limfocitákat. Az interleukin-2 (IL-2) és az interleukin-15 (IL-15) nagyon hasonló molekulák, kémiailag peptidek, amelyek majdnem azonos receptorokat felhasználva közel azonos, de egymással ellentétes jeleket is képesek továbbítani a sejtek belsejébe, és ennek megfelelően igen különböző válaszokat válthatnak ki. Az IL-2 az idegen fehérjéket, vírust, baktériumot, daganatos elváltozást felismerő és elpusztító sejteket serkenti, majd az immunválasz lecsengésekor programozott sejthalál által azok pusztulását is kiváltja. Az IL-15 elsősorban az immunológiai memóriára hat, illetve ellenanyagokat segít termeltetni. Extrém esetben azonban autoimmun betegséget is okozhat. Nyugvó T-sejteken egyik interleukin receptorpopuláció sincs jelen nagy mennyiségben, de ingerlő anyagok hatására igen gyorsan aktiválják a sejteket, amelyeken a receptorszám akár sokszorosára is nőhet.

ioncsatorna
Töltéssel rendelkezö ionok ezeken a csatorna-szerű bonyolult fehérje és lipid struktúrákon keresztül juthatnak be vagy távoznak a sejtekből. A szerkezetük alkalmassá teszi az ilyen csatornákat az ion transzport folyamatok szabályozására is a sejt belseje és a külvilág között. Az ionkoncentrációk pedig a sejtek anyagcsere folyamatait szabályozzák.

mikrodomén
A sejtmembrán körülhatárolt kicsiny része, amelynek lipid összetétele meghatározott és ettől is függően különböző fehérje természetű receptorok együtt tartására is alkalmasak.

monoklonális ellenanyag
Nagyon nagy specificitású, tisztított ellenanyag, ami egyetlen sejtklónból származik, és egyetlen antigént ismer csak fel.

izotópok
Azonos rendszámú, de különböző tömegszámú elemek, amelyek között számos radioaktív elem is található. A radioaktív izotópok a görög ABC első három betűje által jelzett, különböző hatóerejű és áthatoló képességű sugárzást bocsátanak ki a leggyakrabban. A kibocsátott alfa- (hélium atommag), béta- (elektron) és gamma- (igen nagy energiájú elektromágneses hullámok) sugarak mellett más részecskesugárzás is felléphet, az izotóp fajtájától függően. A sugárzás a mag energiaegyensúlyának a megbomlása miatt jön létre, amely egyensúlyt a kisugárzás igyekszik helyreállítani.

piezoelektromosság
Bizonyos kristályok (kvarc, turmalin) nyomásra polarizálódnak, elektromos térben pedig, annak igen kicsiny változására is kiterjednek ill. összehúzódnak, ami polaritás függő. Ezek a változások rendkívül pontosak és gyorsak. Így igen nagy pontosságú, akár néhány nanométer átmérőjű felületek pásztázásra is kíválóan alkalmasak.

puffer
A szervezet, azaz a sejtek ionösszetételének megfelelő minőségű és mennyiségű ionokat tartalmazó vizes oldat.

receptorok
"Jelfogó" membránfehérjék, amelyek a membránon keresztüli jelátvitelben játszanak főszerepet. Ezek jelzéseinek hatására képesek a sejtek megfelelően válaszolni a külvilág ingereire. A receptorok képesek fizikai és kémiai válaszsorokat elindítani, amelyek a sejt fajtájától és a receptor típusától függően a sejtek növekedésével, osztódásával, differenciálódásával vagy pusztulásával is járhatnak, és kiválthatják a sejtek védekező vagy támadó reakcióit.

receptor-alegység
A receptorok gyakran nem egyetlen, a sejtmembránon áthatoló molekulából állnak, hanem több molekula együttese képezi a hatékony receptort. Ezekhez a receptorokhoz kötődő molekulák valamennyi alegységgel kölcsönhatásra lépve idézik elő azt a jelet, amely a specifikus sejtaktiváció kiváltásához szükséges. Ezt a folyamatot nevezzük transzmembrán jelátvitelnek.

sejtmembrán
A sejteket a külvilágtól elválasztó, változatos összetételű lipid-kettősréteg, melyben fehérjemolekulák helyezkednek el. Ezek a membránfehérjék nem mind érnek át a membránon, de számos olyan membránfehérje is van, amely a sejt belsejébe is benyúlik, és így a sejt környezete és a sejt belseje közötti híreket, üzeneteket közvetítő elemnek is tekinthető. A sejtmembrán szabályozza a sejtekbe bejutó fizikai és kémiai jeleket. A sejtmembrán külső és belső oldala között kb. 100 mV feszültségkülönbség van. Ezt nevezzük membránpotenciálnak, aminek megváltozása önmagában is jelzés lehet a sejt számára. Különösen igaz ez az állítás izom- és idegsejtekre.