Az édesítőszerekkel, illetve a mesterséges édesítőszerek és a cukorpótlók közötti különbséggel foglalkozik a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének legfrissebb hírlevele.
A legvitatottabb mesterséges édesítőszer az aszpartám
A mesterséges édesítőszerek energiaértéke elhanyagolható, nem jelentenek energiatöbbletet a szervezetnek, ezért jó kiegészítői a testtömeg-csökkentő étrendeknek. Továbbá nem befolyásolják a vércukorszintet sem, így jól alkalmazhatók cukorbetegek diétájában is.
A legismertebb közülük a szacharin, amelynek édesítő hatása háromszázszor nagyobb a répacukorénál. Ha a szacharinnal édesített ételt forraljuk, kesernyés, fémes utóíz keletkezik. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság által javasolt napi beviteli maximuma (ADI = Acceptable Daily Intake) 5 mg /testtömegkilogramm - írja az MDOSZ hírlevele.
A szacharinnal ellentétben a ciklamát hőstabil, bátran használható ételkészítéshez, befőzéshez. Harmincszor édesebb a répacukornál, napi javasolt beviteli maximuma 11 mg/testtömegkilogramm.
Az édesítőszerek közül a legtöbb vita az aszpartám körül folyik. A szakemberek egy része szerint ugyanis ártalmatlan, mások szerint rákos megbetegedéseket, koraszülést okozhat. A sok támadás miatt az aszpartám az egyik legtöbbször vizsgált élelmiszer-összetevő, melynek biztonságosságát sok tanulmány támasztja alá. Az EU-ban szabadon forgalmazható. Édesítő ereje kétszázszor nagyobb a répacukorénál. Hőérzékeny, így főként italok és gyümölcskészítmények édesítésére szolgál. A fenilketonuria (PKU) nevű örökletes anyagcsere-betegségben szenvedők nem fogyaszthatják.
Az aceszulfám-K édes íze szempontjából hasonló az aszpartámhoz, viszont hőstabil és nincs mellékíze. Napi javasolt beviteli maximuma 15 mg/ testtömegkilogramm.
Jellemzően a fenti négy édesítőszerből állnak a boltokban kapható, fantázianevekkel ellátott termékek, amelyeket tabletta, folyadék vagy por formájában lehet megvásárolni. Ezeken kívül az élelmiszeripar használja még a kevésbé ismert taumatint, neoheszperidin DC-t, szukralózt és aszpartám-aceszulfám sót is.
Bár nem engedélyezett, a sztevia itthon is egyre inkább terjed
Napjainkban egyre népszerűbb a sztevia, más néven jázminpakóca vagy Stevia rebaudiana Bertioni is. Közép- és Dél-Amerikában őshonos, az itt élő indiánok már évszázadok óta használják édesítésre és gyógyításra a növény leveleit.
A kivont hatóanyag hőstabil szteviaglükozidokat tartalmaz, amelyek 250-300-szor édesebbek a répacukornál, míg a levél harmincszor édesebb. A növényben számos ásványi anyag és vitamin is található. Amerikában és Ázsiában már több évtizede engedélyezett édesítőszer. Az Európai Unióban viszont jelenleg nem engedélyezett, az erre vonatkozó kérelmek véleményezés, eljárás alatt állnak. Éppen ezért, bár Magyarországon is hozzáférhetők a szabálytalanul forgalmazott szteviakészítmények, megvásárlásukat az Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége nem ajánlja.
A cukorpótlók előnye, hogy lassabban emelik meg a vércukorszintet
A cukorpótlók vagy cukorhelyettesítő anyagok energiaértéke közel azonos a cukoréval, de előnyük, hogy a répacukorban található szacharóznál lassabban emelik a vércukorszintet. Ezek a készítmények jól alkalmazhatók azoknál a termékeknél, ahol a cukor tömege nélkülözhetetlen, mint például süteményekben, lekvárokban, csokoládékban - olvasható a hírlevélben.
Ezeknek a termékeknek közel azonos az energiaértéke, mint a hagyományos készítményeké, ezért főként normál testsúlyú embereknek javasolt a fogyasztásuk. Édesítő erejük 0,4-1-szeres a répacukorhoz képest, így a hasonló édesítő hatás eléréséhez van, hogy kétszer annyi szükséges belőle.
A két legismertebb cukorhelyettesítő a fruktóz és a szorbit. A fruktóz, más néven gyümölcscukor 30-50 százalékkal édesebb a répacukornál, naponta maximum 50 gramm fogyasztható belőle.
A szorbit édesítő ereje csupán a répacukor 30-50 százaléka, napi maximális adagja 30-50g. Túlzott fogyasztása puffadást és hasmenést okozhat.
Nyírfacukor, az új sláger
Napjainkban vált ismertté szélesebb körben a xilit vagy nyírfacukor. A nyírfacukor a xilánból származó cukoralkohol, amelyből hidrogénezés útján állítják elő a xilitet. Nem csupán a nyírfa kérgében, de a kukoricacsőben, a szalmában és a mandula héjában is megtalálható.
Édesítő ereje a cukoréval azonos, viszont előnye, hogy energiatartalma csupán kétharmada a cukorénak. Sütésnél, főzésnél a recept szerinti cukormennyiségnek megfelelően adagolható. Túlzott fogyasztása hasmenést, puffadást válthat ki az arra érzékenyeknél.