Korábbi kutatások összefüggést találtak a rendszeresen hat óránál kevesebb alvás és bizonyos betegségek (pl. cukorbetegség, szív- és érrendszeri problémák, stroke) kialakulásának kockázatnövekedése között, ezért sokan úgy gondolják, hogy egészségük megőrzéséhez elengedhetetlen az éjszakánként egyhuzamban történő 7-8 óra alvás.
Az alvás azonban nem egy tartósan öntudatlan állapotban töltött tevékenység, hanem hozzávetőleg 90 perces ciklusokból álló folyamat. Teljesen természetes, sőt az életkor előrehaladtával egyre gyakoribb, hogy a ciklusok között felébredünk - olvasható a The Conversation című tudományos hírportál cikkében.
Korábban két szakaszra bontották az éjszakát
Alvástörténeti kutatásokból kiderült, hogy az ipari forradalomig - a mai szokásoktól eltérően - két szakaszra bontották az éjszakai alvást az emberek: az első, három 90 perces ciklusból álló körülbelül 4 és fél órás szakaszt 1-2 órás ébrenlét követte, majd újabb 3 óra alvás. A téli hónapokban - amikor az ágyban maradás a melegedés legolcsóbb megoldásának számított - 9-10 órát töltöttek ágyban, és ebből összesen 2-3 órát egy huzamban, vagy többször rövidebb ideig ébren. ~Így senki sem tartotta a gyakran felébredőket betegesnek vagy álmatlannak.
Szintén elterjedt alvási szokásnak számított - és számít ma is főleg a mediterrán országokban - a szieszta. A madarakhoz és az emlősökhöz hasonlóan az ember hajnalban és alkonyatkor a legaktívabb, míg a déli órákban a legkevésbé. A folyamatos éberség biztosításának érdekében ezért az éjszakai 5-6 órás alvást egy rövidebb, maximum 2 órás délutáni szunyókálással egészítették ki. A délutáni pihenésnek nem annyira a bőséges ebéd vagy a hőség az oka, inkább a szervezet napi biológiai ritmusával, a hormonháztartás és az emésztőrendszer aktív és nyugalmi periódusaival áll összefüggésben.
Ne aggódjon, ha felébred éjjel
Sokan szeretnék az esti lefekvéstől az ébresztőóra megszólalásáig egyhuzamban átaludni az éjszakát, ez azonban nem mindig alakul így. Tudományos kísérletek - és számos kisgyerekes szülő példája - igazolták, hogy az emberi szervezet képes a legkülönfélébb alvási mintákhoz hozzászokni: legyen szó óránként 20 perc, háromóránként egy óra vagy akár 28 óránként 10 óra alvásról.
A legtöbb ember napi ritmusa persze az éjszakai alvásra van beállva, de nem kell pánikba esni, ha ez nem egyhuzamban, ébredés nélkül zajlik. Semmi esetre sem szabad ilyenkor idegesen a perceket számolva várni az elalvást, mert hosszú távon éppen ez a görcsös aggódás vezethet álmatlansághoz. Az éber éjszakai órák ellensúlyozására inkább - amennyiben erre mód van - érdemes beiktatni egy kis pihentető délelőtti vagy délutáni szunyókálást.