Amerikai kutatók korábbi vizsgálatok eredményeit felhasználva tanulmányozták a fahéj élettani hatásait. A kutatás alapját képező vizsgálatokban olyan emberek vettek részt, akik tabletta formájában naponta minimum 120 milligramm, de maximum 6 gramm (utóbbi nagyjából két és fél teáskanálnak felel meg) fahéjat fogyasztottak legalább 4, de nem több mint 18 héten át. A kontrollcsoportot fahéjat nem fogyasztók képezték.
A korábbi vizsgálati eredmények összesítésekor a kutatók azt figyelték meg, hogy a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél a fahéj napi fogyasztása csökkentette az éhgyomri vércukor, az össz-koleszterin és a „rossz” koleszterin (LDL, alacsony sűrűségű lipoprotein) szintjét is. Azoknál a cukorbetegeknél, akik gyógyszereik mellé fahéjtablettát is szedtek, közel 1,4 mmol/L-rel (25 mg/dl) csökkent az éhgyomri vércukorszint. Ez a csökkenés majdnem fele a klasszikus diabétesz-gyógyszerekkel elért 3,2 mmol/L (58 mg/dl) körüli csökkenésnek, de több, mint amit az újabb (pl. szitagliptin hatóanyagú) gyógyszerek általában nyújtani szoktak - olvasható a The Annals of Family Medicine szakfolyóirat cikkében.
A korábbi kutatások azt valószínűsítették, hogy a fahéj pozitív élettani hatásait a benne lévő fahéjaldehid nevű vegyületnek köszönheti. Az azonban a mai napig nem egyértelmű, hogy pontosan milyen mechanizmusok révén csökkenti a fűszer a vércukrot; a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a vegyület fokozza az inzulinválaszt, ezáltal a vércukorszint kevésbé emelkedik - mondta el a kutatás vezetője.
Korai lenne azonban a cukorbetegek megmentőjeként tekinteni a fahéjra, hiszen több kérdést még tisztázni kell: további vizsgálatoknak kell megállapítani, hogy a cukorbetegek kezelésére pontosan mekkora fahéjdózisra van szükség, illetve mennyi ideig kell alkalmazni az étrendkiegészítőt. Azt is alaposabban meg kell vizsgálni, hogy van-e valódi ok-okozati összefüggés a fahéj fogyasztása és a vércukorszint csökkenése között. Annyi biztos, hogy a fahéj egyelőre nem helyettesítheti a diabétesz kezelésében alkalmazott gyógyszereket, de az orvos által felügyelt kiegészítő eljárásként előbb-utóbb szélesebb körben is elterjedhet – véli a tanulmány.