A neuronok (idegsejtek) az úgynevezett szinaptikus összeköttetések révén kommunikálnak egymással. Ezek a kapcsolatok nem statikusak, hanem folyamatosan változnak a neuron aktivitásától függően. Ezt a folyamatot nevezik szinaptikus plaszticitásnak, és ez a tanulás és a memória alapvető mechanizmusa.
A spanyol kutatók munkájából most már azt is tudjuk, hogy a szinaptikus plaszticitás megváltozása a felelős a memóriaromlással járó megbetegedésekért, amilyen például az Alzheimer-kór. Még gyerekcipőben jár azonban azoknak a mechanizmusoknak a felderítése, amelyek révén ezek a változások bekövetkeznek.
Shira Knafo (CSIC/The University of the Basque Country) és munkatársai felfedezték, hogy a szinaptikus plaszticitást az Alzheimer-kórban egy olyan fehérje (PTEN) változtatja meg, amelyet eredetileg tumorgátlóként írtak le.
2010-ben Jose A. Esteban és munkacsoportja mutatta ki, hogy a PTEN normál (fiziológiai) szinaptikus plaszticitásnál gyűlik össze szinapszisoknál. Knafo és munkatársainak mostani kutatása arra utal, hogy ez a mechanizmus szabályozatlanná válik az Alzheimer-kórnál.
A betegség egyik okozója, a béta-amiloid túlzott mértékben áramoltatja a PTEN fehérjét a szinapszisokba.
Ezzel felborítja a szinaptikus plaszticitás kiegyensúlyozottságát és rontja a memória kialakulását.
A Nature Neuroscience folyóiratban megjelent tanulmány fontos aspektusa, hogy leírja, miként vonzódik a PTEN a szinapszisokhoz a béta-amiloid hatására, és ennek megakadályozására is javasol stratégiát.
Az Alzheimer-kór egérmodelljét használva a kutatók molekuláris eszközt fejlesztettek ki, hogy megvédjék a szinapszisokat a PTEN odagyűlése ellen.
Ezzel az eszközzel a neuronok ellenállóvá váltak a béta-amiloiddal szemben, és az Alzheimeres egerek megőrizték a memóriájukat.
Noha ez az alapkutatás állatmodelleket használt, ezek a tanulmányok hozzájárulnak a gondolkodási funkcióinkat szabályozó mechanizmusok jobb megértéséhez, és új terápiás lehetőségek kifejlesztéséhez mutathatnak utat, ahol ezek a mechanizmusok károsodnak.