Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemrég szükségállapotot hirdetett ki a Zika-vírus miatt. Margaret Chan, a szervezet főigazgatója úgy vélte, hogy szükség van az összehangolt nemzetközi válaszra, ugyanis a becslések szerint idén négymillióra emelkedhet a vírussal fertőzöttek száma az amerikai kontinensen.
A vírusfertőzés különösen a kismamákra veszélyes, hiszen a magzatnál kóros kisfejűséget, azaz mikrokefáliát okoz – Brazíliában négyezer ilyen agykárosodott babáról tudunk. Bár a Zika-vírusról szóló cikkekkel már Dunát lehetne rekeszteni,
senki sem beszél a vele valószínűleg együtt járó betegségről,
pedig elég komoly következményekkel jár, ha egy gyerek így születik.
Maga a Zika-vírus viszonylag veszélytelen, ha nem az újszülötteket fertőzi.
A beteg felnőttek nyolcvan százaléka tünetmentes, húsz százalékuk számol be nagyjából egy hétig tartó lázról, végtagfájdalomról és / vagy kiütésekről. Ellenszer nincs, az egyetlen módszer, hogy a beteg meggyógyuljon, a pihenés és a sok folyadék.
Más a helyzet a terhes nőkkel – bár a felnőttek nem szenvedik meg a vírusfertőzést, a gyerekek elég nagy eséllyel kisfejűséggel születnek. Nevéből is könnyű kitalálni, hogy
az ezzel a betegséggel világra jött babák feje sokkal kisebb a normálisnál.
A fejtető furcsán kicsi és torz a test többi részéhez képest.
A fejforma azért alakul ilyen deformáltra, mert a gyerek agya nem fejlődik megfelelően a terhesség alatt, vagy nem nő tovább a születés után. Mivel a baba feje az aggyal együtt növekszik, a kisfejűeknek kisebb marad, mint a normális méret.
Az agy azonban nem csak a növekedésben áll meg, hanem
apró elmeszesedéses dudorok is létrejönnek rajta,
amelyek sok esetben gátolják a gyerek mozgásképességét. Az egészségügyi következmények attól függenek, hogy az agy mekkora része károsodott, és hogy mely részei nem fejlődtek ki megfelelően.
A mikrokefália okozhat kognitív és tanulásbeli visszamaradást – ez jobb esetben olyan enyhe lehet, mint a nehézkes tanulási készség, ha rosszabb a helyzet akkor pedig olyan komoly, mint a beszéd elsajátításának teljes hiánya. A kisfejűség következményei súlyosabb esetben görcsökkel járó rohamok, valamint az érzékszervek fejletlensége, látás- és hallásvesztés is lehetnek.
Amennyiben nem a Zika-vírussal köthető össze a megbetegedés, általában genetikai úton öröklődik, de egyelőre nem értjük pontosan sem a mikrokefália működési mechanizmusát, sem kialakulásának okait.
Több rizikófaktor játszik szerepet a kialakulásában, mint például a terhesség alatti alultápláltság vagy bizonyos fertőzések, amelyeket a kismama kaphat el. A rubeola például az anyára nézve nem veszélyes, de
húsz százalékkal megemeli a mikrokefália kialakulásának esélyét.
Egyelőre még mindig nincs száz százalékos kapocs a Zika-vírus és a kisfejűség között, de az Egészségügyi Világszervezet szerint nem véletlen, hogy a vírus megjelenésével megnőtt a mikrokefáliában szenvedő babák száma. A kutatók óvatosságra intenek, és további vizsgálatokat sürgetnek, hogy többet tudhassunk meg mindkét veszélyforrásról.