Tényleg romlik a szeme, ha félhomályban olvas?
![olvasás](https://cdn.origo.hu/2023/12/8ki6wJ755bPSeQBD7VQDzcuVHHJEMGWcV9DPiSgQ6YY/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2Y1MjFmY2NhMWYxNTQ2MTg5ZDBjYmVjYzg0OTFiOTBh.webp)
Már csak azért sem meglepő, hogy nincs igazságtartalma az annyit emlegetett mítosznak, mert a villamos áram megjelenése előtt mindenki gyertyafénynél olvasott - mégsem volt több rövidlátó, mint amennyi most van. Sőt, a rövidlátók száma az elmúlt évszázadban növekedni látszik.
A rövidlátást kapcsolják össze sokszor a félhomályban történő olvasással, pedig a kettőnek semmi köze nincsen egymáshoz. A fényszegény környezetben való olvasás egyedül átmeneti szemfáradtságot okoz: a fényhiányos környezetben a szemnek folyton a legtágabban kell tartania a pupillát, hogy minél több fényt juttasson a látószervbe, és koncentrálnia kell arra a jóval kisebb mennyiségű fényre, ami a papírról verődik vissza, hogy meg tudja különböztetni a betűket a papírtól.
Ez azonban a szem pihentetésével hamar orvosolható.
Sokkal nagyobb a probléma akkor, ha valaki sokat olvas, vagy olyan munkája van, ami arra kényszeríti, hogy egy közeli tárgyra fókuszáljon hosszú ideig. Ekkor ugyanis a szem izmai megnyúlnak, és maga a szemgolyó is deformálódik, ami rövidlátáshoz vezet.
Ez a magyarázat jelenleg a vezető teória arra az esetre, hogy miért több a rövidlátó a közeli szemmunkát kívánó munkát végzők között - mindent eldöntő kutatást ugyanis még ez esetben sem sikerült végezni.