III. Kallixtusz 1456. június 29-én rendelte el Imabullájában, hogy a katolikus templomokban délben szólaljon meg a harangszó - ez arra szolgált, hogy a katolikusoknak is legyen a muszlim müezzinhez hasonló, imádságba hívó jelzésük.
Az Imabulla egyébként főként az Oszmán Birodalom ellen irányuló intelmek összessége, ami az addigiaknál sokkal buzgóbb vallásgyakorlást ír elő a katolikusok számára. A bullát akkor adták ki, amikor a többszörös túlerőben lévő török csapat már felsorakozott Nándorfehérvár előtt, de a támadást még nem kezdték meg.
A nándorfehérvári diadal után elsőként Magyarországon vezették be a déli harangszót, de
nem kellett sok idő, hogy a többi katolikus országban is átvegyék a szokást.
Maga a déli harangszó egyébként már 1246-ban, a kölni zsinat alatt szóba jött, de ekkor még csak péntekre rendelték el, és nem a hét minden napjára.
Tévhit tehát, hogy a nándorfehérvári ütközet tiszteletére szól a déli harangszó - az esti és reggeli imádságra hívás melletti déli jelzést már a diadal előtt három héttel kihirdették. Az Urban Legends cikke szerint a kavarodást az is elősegíthette, hogy a nándorfehérvári győzelem híre előbb ért el Budára (július 28.), mint a bulla intézkedései.