Ferge Zsuzsa

A társadalom, amelyben élünk

Egy-egy ilyen mezőben az versenyezhet a helyezésekért (az lehet elismert tudós, színész, orvos, bankár, vállalkozó), aki egyáltalán be tud lépni a játékba, azaz van már valamilyen tőkéje, felkészültsége. Ez azt is jelenti, hogy megfelelő a beállítódása, a habitusa ahhoz, hogy ezt a küzdelmet felvegye, mert saját, illetve a családja tapasztalatai erre kondicionálták. De nagyon sokan vannak, akik minden küzdelemben esélytelenek, ha a jó helyezések megszerzéséről van szó. Túl kevés vagy semmilyen eszközzel, tőkével nem rendelkeznek ahhoz, hogy (bármelyik mezőben, bármelyik alrendszerben) a siker reményével induljanak.

Ugyanakkor mégis küzdeniük kell - éspedig a megélhetésért. A tét számukra az, hogy a lent maradás, a gazdasági, politikai, kulturális kisemmizés (vagy megfosztás) milyen szintjét-mértékét-formáját fogja jelenteni. Hogy egyáltalán jutnak-e létfenntartó munkához, és az milyen erőfeszítéseket követel, milyen munkakörülményeket, bért kínál. Ezért fontos strukturáló tényezők a létfenntartó tevékenységek, amelyeket a "munkajelleg-csoportok" foglalnak össze.

A struktúrát végül is az alkotja, ahogyan a tőkék körüli küzdelem nyomán kialakuló egyenlőtlen viszonyok összekapcsolódnak a társadalmi térben, az egész társadalom szintjén.

Az egyes tőkefajták mentén többé-kevésbé egyértelmű az egyenlőtlenségek rendezettsége, így beszélhetünk jövedelmi, iskolázottság, lakáshelyzet, munkakörülmények, presztízs stb. szerinti rétegződésről. Ha a különböző tőkék eloszlása nem nagyon ellentmondásos, vagyis ha nem túl nagyok a "státusok" közötti inkonzisztenciák, akkor a társadalom egészén belül kialakul egy többé-kevésbé egyértelmű rétegződés. Ha ezt viszonyok rendszereként tudjuk értelmezni, akkor ilyen módon leírható a társadalmi struktúra is.