Ferge Zsuzsa

A társadalom, amelyben élünk

III. Az államszocializmus struktúrája

Az államszocializmus struktúrájáról beszélve nehéz általánosítani: minden ország, minden periódus más volt. Itt most a már valamennyire konszolidálódott, 1960 utáni Magyarországról lesz szó.

A hatalom, a "politikai tőke" meghatározta az egész társadalom jellegét, azon belül a lehetséges csoportokat, sőt az egyéni lehetőségeket is. Minden szinten a demokrácia hiánya volt a jellemző, ami politikai kategóriákban kifejezve akkor is diktatúra, ha annak jellege folyton változott, és ha az utolsó két évtizedben már úgynevezett puha diktatúra volt.

A hatalom egyenlőtlen eloszlása, a központ túlhatalma a struktúrát és mozgásait lefojtotta. Ugyanakkor az államszocializmus, ideológiájának megfelelően, korlátozta a nem-hatalmi egyenlőtlenségeket, noha sok jelentős egyenlőtlenség fennmaradt.

A sok egyenlőtlenség kapcsolódása egyszerre oka és következménye annak, hogy ki milyen munkához jut, milyen helyet foglal el a munkamegosztásban. A munkajelleg-csoport együtt fejezi ki a döntéshozatalban elfoglalt helyet, a fölé- és alárendeltségeket, a tudást, a munka által igényelt fizikai és szellemi erőfeszítéseket, a munkakörülményeket. Az "értelmiségi" vagy a "segédmunkás" címke általánosítja egy sor foglalkozás közös jellemzőit.

Az államszocializmus struktúrájának legfontosabb vonásai úgy foglalhatók össze, hogy
- a hatalom szélsőségesen egyenlőtlen eloszlása a struktúrát és mozgásait lefojtotta;
- a politika ideológiájának megfelelően a nem-hatalmi egyenlőtlenségeket korlátozta - noha sok egyenlőtlenség maradt;
- a munkajelleg-csoportok sokat kifejeznek az egyenlőtlenségi rendszerből, a társadalom rétegződését, legalábbis annak egy fontos metszetét írják le.