Félelem és megtisztulás a Fülkében

A szinte még ismeretlen Farrell magabiztosan vágott neki a feladatnak, és nem is okozott csalódást. A Fülke főszerepével sztárrá vált Hollywoodban, amihez ráadásul egyedi bánásmódot is kivívott. Ma őt tartják Hollywood ifjú "James Dean"-jének, aki öntörvényű életet élhet, botrányokat kavarhat, váratlanul teherbe ejthet lányokat, mégsem csorbul tőle a jó híre. Legalábbis ami a tehetségét illeti.

"Ez az ír fiú egy zseni, mindent meg tud csinálni a hangjával" - állítja Schumacher. "A Tigrisek földjén-ben déli dialektusban beszélt, a Különvélemény-ben teljesen steril, neutrális amerikait használt, Stu Shepherdként pedig bronxi akcentust. A Fülke igazi jutalomjáték volt a számára."

De akinek a filmben igazán kamatoztatnia kellett a hangi adottságait, illetve hangjának kifejező erejét, az Kiefer Sutherland volt, akinek arcával a Fülké-ben csak pár másodpercre találkozunk. Pedig végig jelen van a vásznon. A gond csak az, hogy a rendező nem döntött el vele kapcsolatban egy nagyon fontos kérdést.

Az ellenszenves főhőst foglyul ejtő és őt a végsőkig kínzó hang atmoszférán kívül, tehát mintegy az éterből hallik. Ezzel az a jelzés érkezik a néző felé, hogy egy sehol nem jelen lévő, felsőbb hatalom játssza komoly játékát, akinek joga van ítélkezni az emberek felett. Ezt látszik megerősíteni az is, hogy egy váratlan pillanatban egy ártatlan, de csöppet sem rokonszenves embert áldoz fel a főhős megfélemlítésére és a feszültség fokozására.

Később azonban egyre konkrétabbá válik az ismeretlen telefonáló emberi mivolta és valóságos létezése. A többszöri fegyveres fenyegetés és a kicsinyes, kijátszható taktika elveszi a figura élét, így pedig a játszma tétje csökken. A történet megmarad egy földhözragadt síkon: a nagyképű média-tanácsadót egy elmebeteg igazságosztó zaklatja, nem pedig saját lelkiismerete.

A történet mellékszereplői közül kiemelkedik Forest Whitaker, akinek érzékeny és hiteles alakítása sosem marad észrevétlen. És láthatóan nemcsak saját szerepéről, de az egész filmről is vannak gondolatai: "Stu rájön a legfontosabbra: időnként tükörbe kell néznünk és fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy helyesen élünk-e"- nyilatkozta.

A film két nőalakja (a feleség és a leendő szerető) azonban szinte életképtelen, és színészileg mérhetetlenül gyenge. (És ha már a hangok kiértékelésénél tartunk, a fiatal reménységként számon tartott Katie Holmes egy rajzfilmfigura hangjával próbál vonzónak és bájosnak hatni, ami így meglehetős kudarcba fullad.)

A Fülke bravúros teljesítményei közé tartozik az operatőr (Matthew Libatique) és a díszlettervező (Andrew Laws) munkája. Ők ketten - és az általuk irányított csapat - tökéletes New York-i atmoszférát és utcaképet varázsoltak a Los Angeles-i forgatási helyszínre. Ehhez például olyan magas kulisszákat kellett építeniük és annyi paravánt felhúzniuk, hogy azok szinte végképp eltakarják a napot, így idézve elő a jellegzetes, koszos levegőt. A történet szempontjából ugyanis rendkívüli fontossággal bír a keleti parti metropolisz dekadenciája, züllése. Mert ott még a megtisztuláshoz is egy elmebeteg sorozatgyilkos segíti az embert.

Gy. D.