Egy nemes szándékú propagandafilm

Javier Balaguer rendező (aki több év divatfotózás és kliprendezés után először fogott egész estés alkotásba) igyekszik árnyaltan ábrázolni a karaktereket: főhőse, Joaquin (Sergi Lopez) nem vérszomjas szadista, hanem az érzelmeivel küszködő férj, akinek olthatatlan szerelme pillanatok alatt csap át gyűlöletbe, és aki sokszor szenved önnön természetétől. Máskor azonban elfogadja, és meg is ideologizálja saját viselkedését, és a legenyhébb megbánást sem mutatja. Joaquin nyersességére némileg magyarázatot ad az édesanyjáról felvázolt kép.

Szenvedő felesége, Angela (Paz Vega) egész más családi háttérrel rendelkezik, és ennek következtében árnyaltabban éli meg érzelmeit. Édesanyja és bátyja támogatásának is köszönheti, hogy talpon marad a legnehezebb csaták után is, és végül túléli a helyzetet. A rendező ráadásul érdekes csavart biggyeszt a film végére: Angela abszolút győztesként távozik a film utolsó jelenetéből, mint akinek életében ez egy fontos, de lezárt epizód marad, míg férje magatehetetlen roncs maradt. Angela elegáns ruhában, egy új férjjel az oldalán kilibben a történetből, hogy a néző ne tudja többé sajnálni.

Javier Balaguer rendezői érdemeit nem érdemes firtatni, ugyanakkor tény, hogy a Most már elég! című Jennifer Lopez-filmhez képest (melyet szintén ez a téma ihletett) legalább abban jeleskedik, hogy jelenetei nem hazugak, csak primitívek. A szereposztást szintén az egyszerűség hatja át: Joaquin szerepében Sergi Lopez (a Harry csak jót akar főhőse) túlságosan macsó karakter, akinek arcára van írva az állati jellem. A film szempontjából hitelesebb és érdekesebb lett volna egy angyalarcú színészt választani, akinek átváltozása ezáltal sokkal látványosabb és ijesztőbb lenne. Paz Vega (akit a Szex és Lucia és a Beszélj hozzá! című filmekből ismerhetünk) ugyanakkor klasszisokkal mélyebb alakítást nyújt, mint amerikai kolléganője.

Gy. D.