Köze nincs a szingliséghez - interjú Hámori Gabriellával

Két éve végzett a Színművészetin, de már diploma előtt túl volt első filmfőszerepén, Incze Ágnes I love Budapest című munkájában. Játszott Deák Krisztina Jadviga párnája, Gothár Péter Magyar szépség című filmjében. Ebben az évben Deák Krisztinával (Miskolci Bonnie és Clyde) és Török Ferenccel (Szezon) is dolgozott. Novemberben kezdett el forgatni Bergendy Péter Állítsátok meg Terézanyut! című munkájában, amelyben a főhősnőt, Kéki Katát játssza.

- A Főiskola után három színházhoz is leszerződhettél volna. Hívtak a Vígszínházba, a Radnótiba és az Új Színházba. A Radnóti mellett döntöttél. Miért?

- Kétszer éreztem életemben ilyet. Mentem az utcán, és mintha egy puha kéz tolt volna előre - talán pont a fenekemnél fogva, szinte bele lehetett ülni. Az járt a fejemben, hogy "Menj, ez lesz a jó!" Ez akkor történt, amikor az első rostára igyekeztem, meg azon a napon, amikor Bálint Andráshoz (a Radnóti Színház igazgatója - a szerk.) mentem szerződtetési beszélgetésre. Reggel Martonnál (Marton László, a Vígszínház igazgató-főrendezője - a szerk.) voltam, kora délután Márta Istvánnál (az Új Színház igazgatója - a szerk.), este mentem Bálinthoz. Akkor jött megint ez a kéz, és tudtam, ez a jó irány.

Nem vagyok egyfolytában spirituális alkat, de vannak olyan pillanatok, amikor csak az érzéseimre tudok hagyatkozni. Persze volt bennem tudatosság is: a Víg nekem nagy, elmondták, milyen szerepeket játszanék ott. A Radnótiban viszont olyan kaliberű színésznők vannak, akik mellett nem kapnék olyan szerepeket, mint a Vígben. De nekem az a társulat kellett. Nagy szerepeket akartam játszani, de tudtam, nem elég kifinomult az eszköztáram ahhoz, hogy ezeket megoldjam. Nagyon jó rendezővel kell összefutnom ahhoz, hogy a legkisebb szerepben is érvényes lehessek. Abba a színházba mentem, ahol tudtam, hogy ilyen rendezőkkel fogok dolgozni.

- Ahhoz a színészgenerációhoz tartozol, amelynek tagjai jól tudják, hogy a hírnévhez, sőt, néha az érvényesüléshez vezető út másfajta személyiséget követel, mint tíz évvel ezelőtt. Magyarán a népszerűségnek köze nincs a képességekhez, sem a megkapott feladatok számához, és ahhoz sem, hogy valaki egyáltalán jelen legyen a szakmában. Érzed ezt a "balkáni" sztárságot?

- Hogyne. A Terézanyu miatt rengeteg újságíró keres meg. Tudom, hogy ez inkább a filmnek szól. Válogatós vagyok, mert vigyáznom kell magamra. Nem hiszem, hogy akkor járok jól, ha naponta, vénásan beadnak a köztudatba. Rosszul érezném magam.

A színész persze sokféle szerepet elvállal, mert fontos, hogy dolgozzon. Lehetőleg sokat. Az is kell, hogy szeresse a feladatát. Én nem tudok olyan munkát elvállalni, amiben nem érzem, hogy alkotó emberként vennék részt. Ellenben a színészi hivatásnak nem kritériuma az állandó pokoljárás, kifejezetten jólesik könnyednek lenni és bohóckodni. A közönségfilm szó azonban ellenszenvet szül - a túlzásba vitt sajtója miatt nem is alaptalanul.

Állítsátok meg Terézanyut! - Hámori Gabriella és Csányi Sándor

- Emiatt többen attól tarthatnak, hogy ez a film kedvezőtlenül befolyásolja a jövőbeni pályafutásodat.

- Hogy a Terézanyu után más "jelentésem" lesz. Én leszek Esmeralda, a vak lány. És onnantól fogva az egész ország Esmeraldaként ismer, viszik a virágokat a síromra. Én meg azt hiszem, a színészen is múlik, hogy ne váljon Terézanyuvá, hanem Hámori Gabi maradjon, akit még számos dologban meg lehet nézni. Volt olyan rendező, aki bennem bízva azt mondta, neki az a fontos, hogy nála hogyan dolgozom. És milyen jó munka volt!

- A Terézanyu esetében egy közel kétszázezer példányban elkelt bestsellerről van szó, amit legalább félmillióan olvastak - ennyit arról, hogy részint miért a fokozott érdeklődés a média részéről.

- Az eddig fölvett anyag nem hasonlít a regényhez. Mondjuk úgy: emlékeztet rá. Az első forgatási hét után meggyőződésem, hogy ebből finom film lehet, valahol a két, mindig emlegetett filmes szélsőség között. Csányi Sanyival, Nagy Ervinnel, László Zsoltival, Ónodival való jeleneteink után azt érzem, sikerülni fog eltalálnunk ezt a nem túl széles mezsgyét. Bergendy és Pados összeszokott alkotópáros, ettől az egész forgatás jó hangulatú. Mindenkinek ott a fejében, milyennek kell lennie ennek a filmnek.