Török Ferenc: "Sokkolni akartam a semmivel"

A Moszkva tér után három évvel Török Ferenc már "matekosabb" filmet készít. Létező személyekről ír forgatókönyvet, mert nem lát számukra kiutat. Tudatosan ábrázolja a vákuumot, amiben tengődnek és meg nem valósult álmaikat. A Szezon múlt hét óta megy a mozikban.

- Miért csak fél évvel a dokumentumfilm forgatása után jöttél rá, hogy ezekről a fiúkról szól majd a második játékfilmed?

- Mert a dokumentumfilmem idején még voltak vágyaik, amik meg is jelentek a filmben, és csak fél évvel később realizálódott, hogy ezeket nem tudják megvalósítani, hogy nem lesz velük semmi. Egy pesti albérletben találtam rájuk totál szétcsúszva, és semmi nem sikerült abból, amit akartak.

De azért a doksi forgatása idején is volt egy pillanat, amikor éreztem, hogy itt többről van szó, amikor a fiúk egy pincérlázadást terveztek. Akkor azért kicsit befeszültem, mert tudtam, hogy én még mindig a másik oldalon állok, én a szemükben továbbra is az vagyok, aki az asztalnál terpeszkedik és rántott sajtot rendel. Bármilyen empatikus vagyok, bármennyire elfogadnak egy ilyen közegben, attól még a vendég maradok. Azóta azért észben tartom, hogy könnyen beszélek én, könnyen hiszem, hogy látom a dolgokat, azért nem én vagyok, aki munkásszállón lakik. Ez okoz bennem némi feszkót.

Úgyhogy a filmmel egy kicsit a vendégeket akarom provokálni, azokat, akik rendelnek. Miután megcsináltam a dokumentumfilmet, képtelen voltam úgy beülni egy étterembe, hogy ne figyeljem, mit csinál a pincér és mi van a szemében. Amikor pedig társasággal voltam, ideggörcsöt kaptam attól, ahogy a saját haverjaim bántak velük.

- Úgy tűnik, az első filmedhez képest sokkal tudatosabban álltál hozzá ennek az elkészítéséhez. Szakmai szempontból sokkal átgondoltabb, professzionálisabb alkotás a Szezon, mint a Moszkva tér.

- Igaz, hogy sokkal jobban kitaláltuk a képeket, sokkal jobban kézben tartottam az egészet, sokkal jobban tudtam instruálni, de a Moszkva tér-nek meg valószínűleg épp az adja a báját, hogy csak rohangáltunk a kamerával a városban, és örültünk, hogy filmet forgatunk. Nyilván ettől sokkal frissebb, bájosabb, lendületesebb. De azzal én is egyetértek, hogy a Szezon jobb film. Átgondoltabb, pontosabb, szebb. A Moszkva tér óta tehát annyi változott, hogy most már sokkal matekosabb az egész.

Török Ferenc, Nagy Zsolt és Hámori Gabriella a forgatáson

- Éreztél magadban bizonyításvágyat, amióta a kortársaid (Mundruczó Kornél, Pálfi György, Fliegauf Benedek, Antal Nimród) nemzetközi sikert arattak az első filmjeikkel? Elő akartál állni te is egy komolyabb munkával?

- Ez egy nagyon jó helyzet, ami most itt kialakult, úgy hívják, hogy színvonal. Amikor a Moszkva ter-et csináltam, ennek még nyoma sem volt. Azóta kijött a Kontroll, a Dealer, a Hukkle, és már mindenki a második filmjénél tart. Ennek kétszeresen is jó hatása van: egyrészt inspirál, másrészt pedig külföldön már úgy jönnek oda hozzánk, hogy tudnak rólunk. Amikor Locarnóban jártam a Szezon-nal, óriási élményt jelentett, hogy végre nem kell szégyenkeznem azért, mert magyar vagyok. Jó érzés volt, hogy mire megérkeztem, már tudtak rólam és a haverjaimról. Irányzatnak ugyan nem tekinthető, amit mi párhuzamosan próbálunk, mert annyira különfélék a filmek, de legalább a színvonal alapkövetelmény, és észre kell venni minket.

- Kialakult tehát egy helyzet, amit meg lehet lovagolni? Ahonnan akár nagyot is lehet dobbantani?

- Hát persze. Minél nagyobb a tét, annál komolyabban vesszük mi is az egészet, annál többet akarunk. Egyre nagyobb a filmek költségvetése, egyre jobban bejátszik a külföldi koprodukció, aminél azért már fel kell kötni a gatyánkat. Kétségtelen, hogy mindannyiunk számára egy komolyabb esély teremtődött. Mindenki a második filmre vár, arra kíváncsi, hogy mi lesz a Taxidermiá-val (Pálfi György most készülő, második játékfilmje - a szerk.), mi jön a Kontroll után. Most már én is el tudom képzelni, hogy lesz majd egy harmadik filmem. Fél éve még nem mertem ilyesmire gondolni, fel sem merült bennem. Most már látom, hogy fut a szekér, és lassan el kéne kezdenem gondolkodni, hogy mi lesz ezután. Ez egy megnyugtató állapot.

Gyárfás Dóra