Oscar-visszaszámlálás indul

Tavaly ilyenkor izgatottan várta a filmvilág, hogy visszatérjen a Király, és az Amerikai Filmakadémia is letudja tartozását a grandiózus A Gyűrűk Ura-trilógiával szemben. Hasonló leosztott lapok és egyértelmű éllovasok nélkül indul az idei filmes díjkiosztószezon, hetente újabb és újabb kitüntetésekkel egészen 2005. február 27-ig.  Támad a szőkített makedón vezér ír akcentussal, kísért még Jézus Krisztus, a szupersztár, Szabó István pedig ezúttal nem Magyarországnak, hanem Annette Beningnek hozhat dicsőséget. Lássuk az idei díjakért esedező felhozatalt!

Martin Scorsese (The Aviator)
Most már aztán tényleg oda az Oscart szerencsétlen Scorsesenek! - kiabál Hollywood egyik fele évek óta, emlékeztetve arra, hogy az italoamerikai mester kénytelen volt rezzenéstelen arccal végignézni, ahogy a Dühöngő bika elől Robert Redford (Átlagemberek), a Nagymenők elől pedig Kevin Costner (Farkasokkal táncoló) happolta el a rendezői Oscart. Két évvel ezelőtt Harvey Weinstein, a Miramax stúdió feje úgy döntött, hogy ennek ideje véget vetni, és gőzerővel kampányolt a New York bandái-val, amely óriási visszatetszést keltett, porig alázta Scorseset és hatalmas meglepetésként az amerikai igazságszolgáltatás elől elmenekült Roman Polanski kezébe repítette a szobrot. Valljuk be, a New York bandái-ért hiba is lett volna Scorseset díjazni, de ha a The Aviator olyan jó, mint amilyennek kinéz, akkor idén nem ismétlődhet meg a mellőzés.

Mike Nichols (Lépj közel!)
Nichols minden elképzelhető televíziós díjat begyűjtött az Angyalok Amerikában rendezéséért, mozifilmért pedig már négy ízben jelölték legjobb rendezőnek. 37 évvel a Diploma előtt szobrocskája után újra a legfőbb esélyesek között köszönthetjük majd.

Marc Forster (Én, Pán Péter)
A fiatal, svájci származású rendező már hozzásegítette Halle Berryt egy Oscarhoz a Szörnyek keringője című érzékeny és visszafogott drámával, az Én, Pán Péter-rel pedig bizonyítja, hogy Pán Péter története nem feltétlenül Spielberg felségterülete.

Clint Eastwood (Million Dollar Baby)
A legutóbbi híradások már arról szólnak, hogy idén a két nagy öreg, Eastwood és Scorsese párharca várható, amelyben egyértelműen a baltaarcú színész-rendező ellen szól, hogy őt már díjazta az Akadémia a Nincs bocsánat-ért. Nem lehetetlen azonban, hogy az elszánt női boxoló és edzőjének története végül minden díjat besöpörjön.

Az ötödik helyre szinte minden évben bekerül egy kakukktojás külföldi, lehetőleg spanyol ajkú rendező. A motoros naplója megosztotta a közönséget és a kritikusokat is, de a megfelelő érzelmi húrokat pengeti, nem indulhat a külföldi filmek mezőnyében, életrajzi film és szépek a tájak is, ez elég lehet egy jelölésre Walter Salles, brazil rendezőnek, aki legutóbb a Központi pályaudvar-ral is leakasztott jó pár díjat és jelölést. Ugyanebből a sémából kiindulva bármelyik film rendezője bekerülhet, amelyik a legjobb film díjáért is versenyez, hiszen a két kategória rendre 80%-os egyezést mutat.

Paul Giamatti, Thomas Haden Church és Alexander Payne a Sideways forgatásán

A Sideways még temérdek független filmes díjat és végül Oscar-jelölést hozhat Alexander Payne-nek és Jean-Pierre Jeunet első világháborús eposza (szintén nem indul a külföldi filmek között), a Hosszú jegyesség is meghódíthatja mindkét kategóriát. Önállóan is van esélye a velencei nagydíjas Mike Leigh-nek (Vera Drake), a minden filmjével díjesőben fürdő Almodovárnak (Rossz nevelés), sőt a legjobb film kategóriánál sokkal inkább Michael Moore-nak (Fahrenheit 9/11) is.

Tippünk a befutóra: Martin Scorsese (The Aviator)