1938. október 30, vasárnap este nyolc óra van. Fél Amerika a Columbia Broadcasting System adását hallgatja. Egy rövid, érdekes előszó után, amire az emberek nagy része oda sem figyel, a kommentátor megszólal: "Kedves hallgatóink, most kapcsoljuk a New York-i Hotel Park Plaza Meridian termét, ahonnan Ramón Raquello és zenekara szórakoztatja Önöket! Végre, jó kis zene - gondolják sokan, amikor felhangzik az elektroncsöves rádiókból a spanyol dallamokkal fűszerezett La Cumparsita. Sajnos a hangulatos közvetítés nem élvezhető sokáig, az adást megszakítják. Valami professzor valami obszervatóriumban furcsa gázrobbanásokat észlelt a Mars felszínén, mintha azt mondták volna, hogy nagy tömegű hidrogén gáz tart rohamos sebességgel a Föld felé. De sebaj, nincs ok az aggodalomra, hisz itt van ismét az isteni Ramón Raquello és zenekara, a Plazából egy igazi klasszikussal: felcsendül a Stardust, Amerika megnyugszik.
Ez a vasárnap este azonban mégsem bizonyul nyugodtnak - ismét megszakítják a zenét, és valami szakérőt kérdezgetnek arról, mi is ez az egész ügy a Marssal, kapcsolják a Princeton egyetem obszervatóriumát. A beszélgetés kezd érdekes lenni, egy bizonyos Pierson professzor azt állítja, hogy láthatóan vannak ugyan vonalak a Mars felszínén, ezek mégsem kanálisok - ahogyan azt 1894-ben bizonyos Giovanni Schiaparelli olasz csillagász állította -, és az aztán ezer az egyhez, hogy élet lenne a vörös bolygón, ráadásul vagy negyvenmillió mérföldre van tőlünk, szóval kellően biztonságos távra.
Na, ezt is megtudtuk, jöjjön már megint az a jó kis swing - gondolja milliónyi rádióhallgató Amerika-szerte. Egyelőre azonban egy érdekes üzenetet olvas be a Princetonba kiküldött riporter, amit a professzor most kapott: valami a várostól húsz mérföldre becsapódott, majdnem földrengéssel felérő szeizmikus földmozgást előidézve. A professzor szerint aligha lehet köze a Marson észlelteknek (ez azért megnyugtató), de biztos, ami biztos, ki kell vizsgálni az esetet. Addig is egy kis zongorajáték nyugtatja az egyre jobban felborzolt kedélyeket.
Sorra érkeznek a hírek a Marson egyre sűrűsödő gázrobbanásokról, ráadásul egyre több szemtanú számol be arról, hogy ismeretlen tárgyakat láttak becsapódni Amerika-szerte. A mostanra már komolyan aggódó közönséget még a brooklyni Martinet Hotelből élőben kapcsolt Bobby Millette és zenekara sem tudja megnyugtatni. A pokol azonban csak akkor szabadul el, amikor a földbe csapódott tárgyat kivizsgálni ment riporter bejelentkezik, és a háttérben hallható szirénák és kiabálás zajától elnyomott hangon közli, hogy valami csápos izék másznak ki abból a furcsa színű cilinderes formájú eddig soha nem látott fémtárgyból, amely nemrég lezuhant - sőt, az előmászó csápos izék valami villámokat szóró fegyverrel felgyújtják a hozzájuk fehér kendőt lengetve érkező rendőröket. Nincs mese, hölgyeim és uraim, támad a Mars!