Orson Welles és az általa vezérelt Mercury színház olyan zseniálisan nyúlt hozzá a negyven évvel azelőtt született műhöz, amikor rádiójáték adaptációját készítette el, hogy valamikor 15 perccel este nyolc után, azon az októberi vasárnap estén amerikaiak százezrei rohantak eszeveszetten az utcára, menekültek a földalatti menedékekbe, vagy egyszerűen csak sikoltozva szaladgáltak körbe-körbe, ahogy azt Woody Allen csodálatosan ábrázolta a Rádió aranykora című filmjében.
Olyan "jól" sikerült az előadás, hogy azóta egyetlen médiaesemény sem okozott akkora mértékű hisztériát sehol a világon, mint ez a rádiójáték. New Jersey térségében 7000 nemzeti gárdistát vezényeltek az utcára, a tömeg megnyugtatására. Több ezren keresték fel a helyi rendőrörsöket, kórházakat. A helyi lapoknak szemtanúk számoltak be arról, hogy valóban látták a becsapódó tárgyakat. Az Associated Press még aznap este külön hírt adott ki, melyben minden szerkesztőt felszólított, hogy egy rádiójátékról van szó. A New York Times másnap címlapon hozta a tömeghisztériát, a szerkesztőséget egy óra leforgása alatt 875-en hívták fel, egy ohioi férfi azt kérdezte, pontosan hánykor lesz a világvége.
A cikk szerint a pánikhangulatért egyértelműen az Európában kialakult háborús helyzet volt a felelős, a Columbia közleményében ígéretet tett arra, hogy nem ismétlik meg az adást, és egyben Orson Welles is elnézést kért a történtekért.
Ez volt a történelem legsikeresebb media-hackje. A rádiójáték alapjául szolgáló könyv szintén komoly sikernek örvendhet, több irodalmár szerint a mára már klasszikusnak számító mű fektette le a science fiction alapjait. Az 1898-as könyv sikerének is az akkor körvonalazódó háborús veszélyeket tartják, H. G. Wells (Az időgép, A láthatatlan ember) futurisztikus látásmódja mellett.