Juhászok pásztorórái

A Brokeback Mountain minden szelíd pillanata mögött szorongás lapul. Különösen érzékeny film egy meleg párról, bőven túlmutatva az emancipáció programján.

A Brokeback Mountain pásztoridillje és nyomorúságos frusztrált lepattantságot árasztó Amerikája eleve olyan sajátságos hangulatot teremt, amilyet alig-alig láthatunk az Új Világról errefelé. A két kép közti szakadékot egy idétlen nyelvi játékkal így lehet bemutatni: a film hősei meleg farmerek vagy buzi parasztok. Természetesen előbbiek, de a rettegéstől, hogy utóbbinak tűnhetnek, tönkremegy az életük. A meleg-emancipáció ügyét feszegető alkotás azonban nem intézhető el annyival, hogy kiderül, a saját nemükhöz vonzódók is boldogságot érdemelnek. Sőt, még azon a bizonyításon is túlmutat, hogy a szerelem ugyanolyan felszabadító és szorongató és szent érzés mindenféle párok esetében. Önmagában létező, a konkrét társadalmi esettanulmánytól független szerelmi történetként is megállja a helyét, sőt, elsősorban erről van itt szó.

Egyszerre érvényes és működőképes a tanmese és a tündérmese, és ettől nagyon jó a film. Pedig mindkét műfaj hatalmas csapdája, örök aknamezője a giccs. Az alkotók azonban rettentő ügyesen játszottak a tűzzel: a tábortűz, a hatalmas nyáj között ölbe vett barika, a gomolygó bárányfelhők és a kristálytiszta patak az első negyedóra főszereplői. Mindez ráadásul szép, és életszerű. Elég berakni egy kibelezett döglött juhot és egy babkonzervtől undorodó grimaszt, érdekes zenét keverni alá, és egy kevés fáradt feszültséget rejteni a pásztorok mindennapjaiba. A film vége felé a tópartnál játszódó teátrális, mindent kimondó veszekedés is hiteles, mert megszenvedtek érte a szereplők.

A film arányérzéke tökéletes. Egyszerre nyomasztó és mégis barátságos, monoton és mégis izgalmas, alig néhány szereplős kamaradarab és mégis egyetemes emberi szenvedésről szól. E feloldhatatlannak tűnő ellentmondásokat elegáns könnyedséggel tűntették el, nyoma sincs a kényszeredett magyarázkodásnak vagy a szenvelgésnek. Elég látni a hőst, ahogy lassú egykedvűséggel, szinte elégedetten éldegél családjával, aztán várva a másik férfit, hirtelen fojtott izgalommal feleslegesen sok mozdulatot tesz. Néhány ilyen apró mozdulat vagy gesztus magyarázza a titkolt és ezért igazán soha be nem teljesedő szerelem mérhetetlen fájdalmát. Erről az érzésről szól különböző kontextusban a történetek jelentős része már az ókor óta.

Jake Gyllenhaal és Heath Ledger | Nézz még több képet!

A történet évtizedeken keresztül tart, és itt is remek arányérzékkel dolgoztak a film készítői. A kihagyásokkal, a kiválasztott hétköz- és ünnepnapokkal teljes képet voltak képesek adni családokról, évekig lappangó konfliktusokról, ami igazán nehéz feladat.

A film egyik legerősebb jelenete, amikor Ennis meglátogatja Jack szüleit. A békés, halk beszélgetés az ócska tanyasi házban annyi feszültséget rejt magában, mint máskor tíz perc autós üldözés és ugyanennyi sötétben lopakodás sem. A fojtott büszkeség, fájdalom, csalódás és önvád úgy suttog, mintha néma úthenger indulna a virágágyásnak. A sok riasztó rossz érzés ugyanakkor nem fojtogatja a nézőt, mert a szeretet és a kedvesség mégis mindig kitüremkedik a képekről. Szinte giccses ez is, de mégsem az, így lehet a jó ízlés diadala a Brokeback Mountain. Stílusában ezért nagyon közel áll A belső tenger című, szintén a Filmklubban látott alkotáshoz.

Anne Hathaway és Jake Gyllenhaal | Nézz még több képet!

A Brokeback Mountain feloldozza a nézőt, de csak egy kicsit. Azzal, hogy az egész életet tönkretevő fájdalom átcsaphat pillanatnyi életkedvvé, csak reálisabbá teszi az egész történetet. A színészek, a rendezés és párbeszédek nagyszerű visszafogottsága különlegessé teszi ezt a mozit. Könnyen átélhető igazi katarzis.

dr. Igó