Lőttek az országimázsnak!

Senkit nem lep meg, ha az amerikai átlagember szerint Bécstől keletre az emberek szamáron közlekednek, testvéreikkel közösülnek, terroristákat nevelnek, de legalábbis szexéhes vámpírnőkkel kínozzák a turistákat. A torz képről részben a filmek is tehetnek, de az eltúlzott, karikírozott vonások gyakran valós nemzeti jellegzetességeken alapulnak. Zsidót főznek Kazahsztánban, zsidót lőnek Magyarországon, turistát kínoznak a török börtönben, turistát kínoznak a szlovák élményparkban, Bodrogi Gyula pedig a legnagyobb romániai diktátorra hajaz - összeállításunk jeles darabjai okoztak már diplomáciai krízist, betiltást vagy röhögőgörcsöt is.

Törökország a film szerint: "Nem csoda, hogy nem esznek disznót, hiszen maguk is azok...Utálom magukat, utálom a nemzetüket, utálom a népüket! Mindannyian disznók vagytok!" - hangzik az újratárgyalás során a hasiscsempészés miatt 30 évre ítélt William Hayes monológja a bírósághoz és ez a felütés jellemzi a film egész megközelítését. A teljesen egyoldalú amerikai mártírtörténetben az állítólagos török dialógusok gyakran teljesen érthetetlenül vagy éppen máltaiul hangoznak el. A török jogászok szánalmas karikatúrák, a börtönőrök pedig középkori kínzási módszerekkel dolgozó vadállatok.

Törökország a valóságban: Senki sem állíthatta, hogy Törökország valaha is az emberi jogok mintaállama lett volna, ám a főcímet követő "igaz történet" kitétel leginkább marketingstratégiának nevezhető. Billy Hayes maga is elismerte, hogy történetét alaposan felnagyították és számos részletet megmásítottak a drámaibb hatás kedvéért. Visszaemlékezéseiben szó sem volt nyelvkiharapásról, szexuális erőszakról vagy a börtönőr meggyilkolásáról és - bár senki sem szeretne erről személyesen meggyőződni - a török fegyházak sem egyenlőek patkánylyukakkal.

Az érintettek hozzászólása: A török hatóságok megtagadták, hogy Alan Parker stábja Isztambulban forgathasson (Málta ugrott be helyette), majd a film bemutatóját követően nem győztek hangot adni felháborodásuknak az eltúlzott, fikciósított tények miatt. A forgatókönyvet jegyző (és azért Oscar-díjjal kitüntetett) Oliver Stone persona non grata lett török körökben és csak 2004-ben, a Nagy Sándor promóciós körútján ment el Canossát járni Isztambulba. A kultuszminiszterrel való találkozója során Stone kijelentette, hogy az Éjféli expressz-t nagyban félreértelmezték hajdanán és sajnálja, hogy forgatókönyvével "szíveket tört össze Törökországban".