Oscar nem meleg, kikéri magának

Oscar meleg! - kürtölte idén világgá az amerikai média, miután a Túl a barátságon 8 jelölésben részesült, a színészi kategóriák éllovasai (Philip Seymour Hoffman - Capote, Felicity Huffman - Transamerica) pedig meleg hősök bőrében parádéztak. Emberemlékezet óta a legnagyobb pofára eséssel végződött az egyébként teljesen kiszámítható díjkiosztó, és nem dőlt le Hollywood utolsó tabuja. Vaskalapos homofóbok gyülekezete az Amerikai Filmakadémia, vagy örüljenek a melegek annak, hogy Cher Oscar-díjas? Összeállításunk utánajár Oscar korábbi homoszexuális kalandjainak, és megfejti, hogy miért nem az év legjobb filmje az év legjobb filmje.

A hollywoodi homofóbia ügyében rendszeresen felszólaló brit színészt egyébként sosem jelölték azért Oscarra, hogy Helen Mirrent vagy más kolléganőjét csókolgatná. Jelölték viszont 1999-ben a Gods and Monsters című remek életrajzi portré főszerepéért, ahol a Frankenstein rendezőjének, James Whale-nek a kertészfiúja iránti gyengéd érzelmeit jelenítette meg rendkívül élethűen. Minden a javára szólt, az Oscart mégis az idióta Roberto Benigni kapta Az élet szép holokauszt-bohócának szerepéért. Három év múlva jöhetett volna a kárpótlás Gandalfként a mellékszereplők kategóriájában, ám A Gyűrűk Ura-trilógia összesen 16 Oscarjából nem jutott a homoszexuális színészlegendának.

Gods and Monsters | Ian McKellen és Brendan Fraser

A Gods and Monsters rendezője, Bill Condon egyébként hasonló mostoha fogadtatásra lelt az Amerikai Filmakadémiánál következő filmjével, a Kinsey-vel is, ami az emberi szexualitás kutatásának úttörőjéről, Alfred Kinsey-ről szólt. Számtalan kritikusi díj és Arany Glóbusz jelölés után tipikus, hogy Oscar elfordította a fejét a címszereplő (Liam Neeson) és egyik férfi tanítványa (Peter Sarsgaard) közti homoerotikától és egyedül a szenvedő feleség (Laura Linney) lényegesen sablonosabb szerepe kapott említést a legjobb mellékszereplőnők mezőnyében.

Érdekes, hogy életrajzi film csak úgy tudott legjobb film Oscart nyerni, hogy a szóban forgó személyiség - a Nobel-díjas matematikus, John Forbes Nash - történetét kicsit "eloscarosították" és egy az egyben kihagyták belőle a csodálatosan zavart elme biszexualitását. A 2002-es, különösen elmérgesedett Oscar-kampányban kapott is ezért hideget-meleget az Egy csodálatos elme, de az, hogy Russell Crowe nem duplázott a Gladiátor után egy évvel, sokkal inkább a személyes balhéinak volt a következménye.

Egy csodálatos elme | Russell Crowe

Duplázott viszont Tom Hanks 1994-95-ben. Az első és ténylegesen megérdemelt díja a Philadelphia főszerepéért járt, amelyben HIV-fertőzött, homoszexuális ügyvédet alakított, aki betegsége miatt elveszíti az állását. A politikailag korrekt alkotás sokkal inkább szólt az AIDS-ről, mint a melegekről (bár ez a párosítás kedvelt filmes klisé), de Hollywood mégis a tolerancia netovábbjaként ünnepelte a győzelmet, holott ez a tabu már 9 évvel korábban, William Hurt lényegesen bátrabb alakításának (A pókasszony csókja) díjazásával megtört. Hanks Oscarjának talán az utóélete a legérdekesebb: köszönőbeszédében egy volt tanárát méltatta, aki segített neki megérteni, hogy milyen másnak lenni - ebből az alapötletből 2 év múlva film készült (A boldogító nem), amelyben Kevin Kline alakítja a tanárt, aki a díjkiosztót nézve értesül saját homoszexualitásáról.