Sár és szén, hús és vér

A tavalyi, rettenetes művészkedés helyett Bollók Csaba az idei szemlére meglepetéssel érkezett: meggyötört, hús-vér gyerekekkel forgatta le az Iszka utazását. Dokumentumfilmnek lett volna a legjobb.

Elszánt, fiúforma kislány vasat gyűjt egy sáros szeméttelepen. A kézikamera, a vágás szétzilálja a mozdulatait, pedig ő kizökkenthetetlen nyugalommal halad előre. Ő Iszka. Iszka valahol Romániában él, szénbányászok között, alkoholista szülőkkel. Az arca többnyire rezzenéstelen, de néha elmosolyodik. Nem tragédia az élete; Iszka gyerek még. Nem stresszel, nem drámázik. Vasat gyűjt, néha szenet, ételt koldul a bányászoktól. Ez az élete és ő életben marad.

Bollók Csaba új filmje megdöbbentő irányváltás a tavalyi szemlén bemutatott, kínosan erőltetett Miraq után: a rendező az esetlenre sikerült pszichedelikus retró-víziók helyett most a rögvalóság sáros talajára lépett. Valódi "szereplőkkel" dolgozik: Iszka neve igazából Mária, de minden más stimmel. Kiszolgáltatott, meggyötört, hús-vér gyerekekkel forgat Bollók. Fantasztikus embereket halászott össze ehhez a filmhez, de megérte. Mert innen már könnyű: elindítja a kamerát, ráközelít az arcukra és elmesélteti velük a történetet.

Néhány hónapja a Verzió filmfesztiválon mutatták be A pályaudvar gyermekei-t, Hanna Polak és Andrzej Celinski megrázó dokumentumfilmjét a moszkvai metróban kolduló árvákról. Tömör, jó ritmusú film, tele lírai gyerek-mondatokkal, és a nyers borzalmakkal: pedofilokkal, ragasztóval, sebekkel, halállal. Az Iszka utazása nem egyszer ezt a filmet hívta elő bennem, és lehet, hogy legszívesebben Iszka-Máriáról is inkább dokumentumfilmet néztem volna. Akkor nem zavarnának olyan megmagyarázhatatlan, kidolgozatlan apróságok, hogy Iszka miért töri a magyart, amikor az anyját játszó színésznő meg nem. És ki az a bőrdzsekis, rockzenész külsejű férfi, aki hol intézetbe szállítja a gyerekeket, hol egy üres templom gyóntatófülkéjében beszélget velük? (Bollók a vetítés utáni beszélgetésen meglepő módon "tornatanárnak" nevezte a karaktert.)

De az operatőr, a nagyszerű Gózon Francisco kamerája szerencsésen tompítja a játékfilm-faragás esetleges hamisságait, és maga Bollók is érezhetően valamiféle szent transzban forgatta le az Iszká-t; művészetcsinálás helyett többnyire engedi, hogy a szénporos bányászok, kolduló gyerekek és a fásult kocsmároslány rendezzék meg a filmjét. Kár, hogy az Iszka utolsó negyede erős váltással egészen másról kezd el szólni, mint amire addig figyelt - mintha a rendező végül mégis kevesellte volna az akciót Iszka mindennapjaiban, új filmbe kezd bele. Hiába a veszély, a végén felhalmozott rettenet, a film egyszerű, csupasz eleje sokkal erősebben megragad, mint a hozzáragasztott ráadás.

A végefőcím után pedig már egyáltalán nem érdekel a film: inkább azon tűnődöm, hogyan éli tovább az életét Mária, akit Bollókék a bemutatóra is elhoztak. Megilletődve hajlongott a szemle közönsége előtt, még sosem volt moziban.

Mesterházy Lili