Gyilkos kocsit hajt

A Halálbiztos olyan autós üldözést tartalmaz, hogy az egy csuda! Tarantino új filmje egyetlen nagy életveszélyes rallyra van kihegyezve. A bemelegítő két óra is szórakoztató, de a lényeg az, hogy Texas földútjain gyilkos szándékkal dübörög egy fehér és egy fekete kocsi. A verseny tétje agyvelőloccsantás.

A Halálbiztos című új Tarantino-film egy nagyszerű ujjgyakorlat, szórakoztató remix. Tarantino mindig is játszott a régi filmek kliséivel, a monumentális Kill Bill is jórészt erről szólt, de a Halálbiztos nem olyan bonyolult, mint a rendező előző nagy összefoglalásai. Itt minden amerikai, a nyolcvanas évek legeleje elevenedik meg, csak a lapos zenelejátszó és a mobiltelefon jelzi, hogy a 21. században készült a tréfa. Meg az a rész, amikor a régi amerikai autók legalább két óra játékidő után rákeverednek egy mai, visszafogottan polgári gépjárművekkel teli sztrádaszakaszra. Megszégyenítik a sok metálszürke duruzsoló kerekített kasznit. Önmagát és ócska autós krimiket, meg tévésorozat-hangulatokat parodizált Tarantino most. A végeredmény kevésbé lélegzetelállító, mint előző filmjei, de tökéletes szórakozást biztosít és egyszerűségével is nagyon megragadó.

Olyan, mintha két epizódot látnánk egy filmsorozatból. Kétszer négy vagány és szexi csaj, továbbá egy gonosz sebhelyes arcú a szereplők. Vagy a csajok beszélgetnek, vagy vért fröccsentenek a verdák. A címében idézett két filmnek nincs köze a Halálbiztos-hoz, de a módszer jellemző: elrejtett utalások és kiszólások illeszkednek folyamatosan egymáshoz úgy, hogy közben maga az új termék is eredeti és működőképes marad.

A beszélgetések kedélyesek, sokszor nincs bennük semmi különös, viszont végig figyelni kell a rejtettebb poénokra is. Például amikor egy éjszakai lokálban mondja mindenki nagy hangon a hülyeségeit, és a háttérben diplomatikusan mosolyog mindig egy vagy két ázsiai nő. Nincs igazán szerepük, egyszer csak ott vannak, és akkor egymás után több beállításban is a háttérben mosolyognak. Vagy a texasi pusztában feltűnő olajkutak, amint a Dallas főcímét idézik egy röpke pillanatra.

Sydney Tamiia Poitier és Vanessa Ferlito a Halálbiztos-ban

A társalgások folyamatos italozás és drogozás közben emlékeztetnek a Kutyaszorítóban beszélgetéseire, itt azonban csajok a főszereplők, akik telt ajkakkal formálnak csúnya szavakat, és combjaikat emelgetik. Aztán rájuk mosolyog a cudar gyilkos, akinek vágás csúfítja tekintetét. A beszólogatásokkal teli hosszú, ám pörgős párbeszédeket néha kifejezetten abszurdig menő paródiák szakítják meg. Mindegyik közül messze a legjobb egy kórházi jelenet, amikor a gonosz ágya mellől távozó vén sheriff a fiának magyaráz. Ez a jelenet önmagában akkora nyelvet nyújt az amerikai filmeknek, amelyikkel egyszerre lehetne kedvében járni mind a 8 hősnőnek.

A helyszínek mind azt az Amerikát idézik, amit mostanában nem divat már filmezni: a déli államok világát, és nem a két part nagyvárosaiét, ahol a legtöbb mozifilm játszódik. Mintha a pusztában megállt volna az idő, mexikói és cowboyos elemek keverednek a sörrel, csak a lányok tűnnek ki dögösségükkel, de ők is a helyi ízlésvilág szerint öltözöttek.

Az autók dübörgése és a végső nagy üldözés még azokat is lelkesítheti, akiket egyébként egyáltalán nem érdekelnek a fékcsikorgatós farolások. Technikailag mestermű a finálé, egyszerre izgalmas, humoros, fordulatos és látványos, a legtökéletesebb autós jelenetsor, amit csak vászonra lehet vetíteni. Már csak ezért is megéri megtekinteni.

dr. Igo