Kamarás Iván: Nem egymás sikereinek örülünk

Vágólapra másolva!
Kamarás Iván, a kilencvenes évek második felének legnépszerűbb férfiszínésze Sóhajok címmel filmet készített a mobiltelefonjával. A különleges látványvilágú 50 perces alkotás Yukio Mishima Aoi című kamaradrámájának előadását mutatja be belülről, az egyik szereplő szemszögéből és a hétvégi Moziünnepen fogják bemutatni. Kamarás Iván hasig kigombolt ingben, motorral érkezett az interjúra, és közben még egy tányér spenótot is jóízűen elfogyasztott.
Vágólapra másolva!

- Milyen gyakran nézel filmeket?

- Nézegetek. Vannak ad hoc jellegű időszakok, amikor többet nézek meg egyszerre. Van amikor újranézek filmeket, amiket régen szerettem, és kiváncsi vagyok, hogy tíz év elteltével hogy hat rám. Szeretek filmet nézni és csinálni is. Tehát egyrészt foglalkozási ártalom, másrészt meg szórakozni vágyom.

- És miért nem csinálsz filmet mostanában? Az utóbbi pár évben nem nagyon szerepeltél filmekben...

- Ezt a filmesektől kellene megkérdezni. De most elég sok munkám van kilátásban és nyáron is forgattam egy érdekes produkcióban, amiről még nem beszélhetek.

- Szóval az nem rajtad múlt, hogy négy évvel ezelőtt játszottál utoljára főszerepet?

- Nem rajtam múlt. Éppen nem voltam divatban, gondolom. Meg elég sok olyan filmben játszottam, ami nem volt akkora siker. Pont olyan filmeket fogtam ki, az utánam jövő generáció meg kifogott néhány jobb filmet. Nem gondolom, hogy feltétlen a színészen múlik a film, ott negyven-ötven ember munkája van összerakva. Az ember kap egy lehetőséget, egy alkalmat, egy könyvet. Általában velem reklámozzák a filmet, és ha nem úgy sikerül, akkor én bukok vele. És Magyarországon az egy nagyon szép bevett dolog, hogy az emberek annak örülnek, ha buksz. Nem egymás sikereinek örülünk.

- Elég tipikus megközelítés, hogy ha bukás van, az a színész hibája, a siker viszont mindig a rendező érdeme.

- Persze, de ez sokszor a színházban is így van, és a rendezőn nyilván nagyon sok is múlik. A film nem a színészi képességekről szól. Ha jó fejed van, jól fényképeznek, jó a zene mögötted... annyi mindenből áll össze, amik gyakran rajtad kívülálló körülmények. Filmen másik játékstílust kell alkalmazni, vagy nem kell csinálni semmit. Amihez nagy önbizalom kell, mert ahhoz, hogy az ember ne csináljon semmit, nagyon sok mindenen kellett keresztül mennie, hogy az a semmi, az a némaság, az a hallgatás elég legyen. Vagy, hogy higgy magadban, hogy az elég. Viszont ez a Lakásszínház nekem mindenféleképpen egy filmes közeg volt a naturalitása meg a közelsége miatt, hogy egy ilyen fokú intim közelségbe kerültünk, mert én előtte is játszottam már kamaraszínházakban hatvan-nyolcvan ember előtt, de ez egészen más játékstílust igényelt. És ezért gondoltam rögtön abban a pillanatban, hogy ezt elkezdtük, hogy ebből filmet kéne csinálni.

- Meglepődtél azon, hogy a Szentiván napja nem lett sikeres?

- Több probléma is volt azzal a filmmel. Azon a nyáron vagy ősszel hirtelen hihetetlen változások álltak be a médiában, amikről akart szólni ez a dolog, hogy lerántjuk a leplet a bulvársajtóról, meg mindenről. Bejöttek a különböző valóságshowk és annyira brutálisan durvább lett minden, hogy ez a film egy lightos akármivé vált. Holott azért volt egy odamondogatós része is, de az egész egy kicsit lekerekített lett. Én nem akarok okolni senkit, ez így sikerült, és azt gondolom, hogy aki a televízióban látja, annak tetszhet.


- Te osztod be az idődet?

- Hát ki más? Nincsen menedzserem már jó ideje. Én osztom be meg a körülmények, hogy milyen munkák jönnek.

- A munkádnak hány százalékát élvezed és hány százalékát érzed nyűgnek?

- Mindig van valami nyűg benne. Mindig valamire fel kell készülni, meg kell tanulni...

- De az a természetes velejárója. Nyűg alatt inkább azt értem, hogy be kell menni valami idióta reggeli műsorba, vagy bohóckodni roadshowkon...

- Én nem csinálok ilyeneket már évek óta.

- A barátnőm mesélte, hogy annak idején a gimnáziumban nekik mennyire meghatározó volt a Bombajó című lemezed. A bundás félmeztelen tested lógott az osztálytermük falán, arra csorgatták a nyálukat és mindenre azt mondták, hogy "bombajó". Most hogy emlékszel vissza erre a projektre?

- Nagyon jól sikerült és sokaknak tetszett. Nem jutott el annyira sok emberhez, mert a promócióra a végén már nem volt pénzünk, annyira sokba került maga az anyag. Negyven-ötven zenész játszik rajta, többek között Yonderboi és Zságer Balázs első munkája volt, de Jamie Winchestertől, a Jazz + Az-os lányokon keresztül Fatimáig csomóan voltak benne. Egy nagyon igényes, a mai napig vállalható, szerintem a korát jóval megelőző dolog született belőle. Gondolkodom még esetleg ilyesmikben, de egy lemezkiadás ma már bonyolultabb, mint egy film, vagy legalább olyan bonyolult. Ezért nem szabad belerakni pénzt, hogy ne bukjál. (nevet)

- Ahogy az előbb üldögéltünk ott kint az étterem előtt, láttam, hogy eléggé felismernek az emberek. Általában melyik munkádat szokták megemlíteni, ha megszólítanak? Miről ismernek leginkább?

- Nem tudom, nem szólítanak annyira meg. De például most augusztus 20-án voltam egy hajón és egy japán úriember odajött, hogy "Jó napot kívánok, művész úr! Nagyon tetszett a lemeze, a Bombajó. Hogy is van? Szia, hello, csácsumicsá." Érdekes... Hát úgy látszik például erről.


- Mondok két dolgot és válaszd ki, melyik a szimpatikusabb közülük, és miért. Vespa vagy Harley Davidson?

- Egyik sem. Honda CBF 600.

- 2001: Űrodüsszeia vagy Mechanikus narancs?

- Mechanikus narancs.

- Karamazov testvérek vagy Feljegyzések az egérlyukból?

- Feljegyzések az egérlyukból. Színészként gondolkodom és azt hálásabb lehet eljátszani, mint a Karamazov testvérek-ből valakit, mert az már megvolt.

- Tom Waits vagy Bob Dylan?

- Tom Waits.

- Salinger vagy Vonnegut?

- Salinger.

- Edith Piaf vagy Serge Gainsbourg.

- Edith Piaf.

- Godard vagy Truffaut?

- Godard.

- Melyik a kedvenc Godard-filmed?

- A Kifulladásig.

- Robert De Niro vagy Al Pacino?

- Marlon Brando.

- David Bowie vagy Iggy Pop?

- Bowie egyértelműen.

- Melyik a kedvenc Bowie-albumod?

- A Young Americans talán, de mindegyiket szeretem, megvan az összes lemeze.

- Kávé vagy cigaretta?

- És.

- Nem akarsz leszokni?

- De.

- De nem megy?

- Hát majd előbb-utóbb az éneklés miatt biztos muszáj lesz.

- Katona vagy Krétakör?

- Passz.

- Szereted az olyan típusú színházat, mint a Krétakör?

- Sok dolog tetszik benne, sok dolog meg nem. De a Katonával is így vagyok, meg a saját színházammal is.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Varga 'návaianikó' Ferenc és Kamarás Iván a Pesti Színház színpadán


- Gulyásleves vagy halászlé?

- Halászlé.

- Egyszer láttalak az Aranyhalban, de az már rég megszűnt. Hol lehet most jó halászlevet enni?

- Dunaföldváron van az a nagyon jó kis hely.

- Maffiózók vagy Sírhant művek?

- Nem ismerem ezeket.

- Anna Karina vagy Monica Vitti?

- Monica Vitti.

- Manhattan vagy Annie Hall?

- Annie Hall.

- Bergman vagy Antonioni?

- Bergman.

- Láttál valami jó filmet mostanában?

- Most láttam újra a Gengszterek klubjá-t, az jó volt.

- És valami újabbat?

- A Transformers-t.

- Abból mi tetszett jobban, a robotos vagy a tinirománcos vonal?

- A tinis.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!