Narnia serdülőkorba lépett

Legjobb, ha azzal kezdem, hogy a Narnia krónikái-sorozatnak nem én vagyok a célcsoportja: az utolsó fantasy, amit igazán szerettem, a Csillagok háborúja volt, és Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény kifejezetten fárasztott patetikusságával és túlburjánzó, de igazán fantáziadúsnak nem nevezhető vizuális trükkjeivel. A Caspian herceg megnézése előtt gondolatban felkészültem rá, hogy ismét számomra semmit sem jelentő két és fél órát tölthetek a moziban, de kellemes csalódás ért: a film hosszú ugyan, de minden más szempontból lényegesen jobb az első résznél. Főképp a látvány fejlődött, és ez alatt azt értem, hogy visszafogottabb lett. Ez részben nyilván az eltérő sztorinak is köszönhető: az első rész jégbe borult Narniája tobzódásra csábította a számítógépes grafikusokat, most viszont "csak" azúrkék tenger, zöld erdők, mezők és romok veszik körül a Narniába visszatérő Pevensie testvéreket, és a látvány nem nő a történet fölé.Jelenet a Narnia krónikái - Caspian herceg című filmbőlA sztori egyszerű, de megfelelő arányban szállít mindent, amit egy jóféle mesétől a néző elvárhat. A kiválasztott gyerekeknek ismét össze kell szedniük a bátorságukat, bízniuk kell magukban és egymásban, hogy Caspian herceg és a narniaiak segítségével legyőzhessék a gonoszt és visszaállíthassák a rendet Narniában. A hitnek, az összefogásnak és az egyéni gőg félreállításának témái mindvégig jelen vannak, de nem tolakodnak előtérbe, csak finoman meghúzódnak a háttérben, és ez jól is van így, hiszen nincsen mese tanulság nélkül. A Pevensie testvéreket megformáló négy fiatal színész bájosan kamaszodik és összjátékuk a Caspian herceget megformáló idősebb és színészileg is tapasztaltabb Ben Barnes-szal gördülékeny és rögtön bevonja érzelmileg a nézőt. Bár csatajelenetekben sincs hiány, több a figurák megismerését segítő párbeszéd, így sokkal közelebb kerülnek hozzánk, mint az első filmben, és a végén az obligát monumentális összecsapásban már van kiért izgulunk. Amit szintén jobban sikerült most megoldani, mint első körben, az a számítógépes grafikával megteremtett kis segítőtársak és a gyerekek interakciója: a borz és a kardozó egér nem csak vicces színfoltot jelentenek, hanem szinte teljes értékű szereplők, akik virtuális voltáról egy idő után szinte meg is feledkezünk. Andrew Adamson rendező csak két Narniát vállalt, a következő részt átadja Michael Aptednek; kíváncsian várom az ő kezei közt felnőttkorba ér-e a sorozat.