Akit megperzselt a tizennégy éves sárkány

Micsoda diadal! Az osztály lenyűgöző film; megmozgat, felráz, torkon ragad. Laurent Cantet filmje eredeti címéhez (Entre les murs) híven az idő nagy részében négy fal között játszódik, egy párizsi középiskola osztálytermében. Húzós környék, balhés diákok, illegális bevándorló szülők, mindenféle rassz egymás hegyén-hátán. Egy ilyen osztály franciatanára a cingár, harmincas Marine úr, aki a történetben egy éven keresztül birkózik egy húsz-harmincfejű, tizennégy éves sárkánnyal.

Marine-t François Bégaudeau író játssza, aki maga is tanárként kezdte, és saját élményeit írta meg a könyvében, amiből Cantet aztán leforgatta a filmjét. Marine az abszolút főszereplő; ő az, akinek a bőrébe az első perctől kezdve belehelyezkedik a néző, és onnantól kezdve megindul a nagy kaland: visszafojtott lélegzettel, taposóaknákon lépkedünk több mint két órán keresztül. Marine tanár úr szimpatikus arc, kezdetben szépen veszi az akadályokat: jó tanár akar lenni, aki gondolkodásra serkenti a tanulóit. Humorral és szimpátiával fordul a tanítványai felé, de aztán ő is elbukik: alábecsüli a diákjait, és amikor szembesül a kudarccal, elveszíti a fejét.

Van egy pillanat a filmben, amikor Marine azt próbálja elmagyarázni az osztálynak, hogy izgalmas az életük, még akkor is, ha őszerintük a napjaik nem állnak másból, csak kajálásból, iskolából és alvásból. Bár a filmben Marine-nak nem nagyon sikerül meggyőzni erről a diákokat, Az osztály az első tíz perc alatt simán bebizonyítja a nézőnek, hogy egy gimis osztály mindennapos civakodását végigkövetni lehet olyan rizikós, lélegzetelállító élmény, mint mondjuk leugrani a huszadik emeletről. Szenvedélyes, bevállalós film, ami minden pillanatában igazolja és tovább építi az egy pillanattal korábban látottakat: olyan természetes ritmusban, olyan kemény erővel halad előre, mint egy földcsuszamlás.

Az a legszebb az egészben, ahogy Cantet kikerüli a műfaj jól ismert, olcsón kínálkozó csapdáit. Marine nem Michelle Pfeiffer és nem Robin Williams. Itt nincs könnyű, teátrális megoldás, könnyes szemmel remegő dísznéger vagy menő zenés betét. Ez itt élesben megy: itt nem a hatás miatt történik az ok, hanem éppen fordítva, ahogy az általában, a mi világunkban szokott. Vagy megbocsát a másik, vagy nem. Egyszer összejön a megváltás, egyszer nem. Marine valódi aknákon, valódi érzelmek és veszélyek között lépked. Nagy a tét.

Az osztály arról szól, amit mindenki, aki valaha is tanított egy csapat fiatalt, nagyon jól tud: a tanóra alatt pontosan ugyanannyit tanul a tanár is, mint a diák. Kevés tanár ismeri ezt be persze, és Marine is sokszor nyúl a tanárt kötelezően megillető tisztelet varázsfegyveréhez - olyan sokszor, hogy aztán egyszer csak elkopik a varázsereje. Marine irodalmi szintű francia szavakra próbálja megtanítani diákjait, mert ő és a tananyag úgy érzik, ezzel a szókinccsel a gyerekek előrébb jutnak az életben. Az a szép ebben a forgatókönyvben, hogy Marine éppen amiatt zuhan nagyon mélyre, mert képtelen felfogni egy francia szó valódi jelentését - azt a jelentést, amit a diákjai világában használnak. Egy másik pillanatban Marine azzal vádolja meg az egyik diákját, hogy az képtelen uralkodni magán, pedig éppen ő az, aki ezen az erőpróbán is látványosan elbukik. Nincs jó vagy rossz oldal, egyik sem kaphatja csak úgy meg a másik tiszteletét: azért vért kell izzadni. A tudás nem életkor függvénye, hanem annak a mutatója, ki mennyire képes kinyílni és beengedni a másik embert. Mennyire hajlandó elismerni, hogy tanulhat a másiktól, anélkül, hogy gyengébbnek és kiszolgáltatottnak érezné magát.

Nem lenne persze feleennyire sem lenyűgöző ez a film a benne szereplő francia gimnazisták játéka nélkül. Nehéz elhinni, de igaz: ezek nem lopva felvett jelenetek, hanem korábban összepróbált blokkok, amiket aztán három kameraállásból szépen felvettek. Igaz, forgatókönyv nem volt, csak karakterek és szituációk. A többiről gondoskodik Marine, ez a jó szándékú, esendő, kopott páncélú lovag és a vele szemben tekergő, ezer sebből vérző, riadtan pislogó sárkány.

- - - - -

Filmklub a Twitteren: Itt nyomatjuk a korszerű mikrobloggolást, kövess minket!