Vágólapra másolva!
Úgy egy hónapja, az Uma Thurman-féle Férj és féleség kapcsán azon hőbörögtem, hogy miért kell még a 21. században is olyan romantikus meséket legyömöszölni a nézők torkán, amikben a főhősnőnek semmilyen célja vagy akár értelmezhető emberi tulajdonsága nincsen azon kívül, hogy a nagy Ő-t keresi, és ha megtalálta, boldog. Nos, a héten bemutatott A csúf igazság ilyen tekintetben egy lényeges fokkal fejlettebb, a végtelenül leegyszerűsített üzenet itt legalább úgy szól, hogy: azt válaszd, kislány, aki mellett önmagad tudsz lenni. És mivel egy nagy ambíciók nélküli limonádéról van szó, én már ennek is örülök.Katherine Heigl és Gerard Butler A csúf igazság című filmbenAnnak már kevésbé, hogy lényegesen nagyobb potenciál rejlik a filmben, mint amit sikerült kiaknázniuk az alkotóknak. Robert Luketic (Doktor szöszi, Anyád napja) pont az a fantáziátlan hollywoodi mesterember, akit nem szabadott volna ennek a filmnek a közelébe engedni, sem a szintén tucatromantikára specializálódott íróbrigádot. Izgalmasabban gondolkodó, bevállalósabb alkotók kezében akár Felkoppintva-szintű romantikus vígjáték is kerekedhetett volna A csúf igazság-ból.Gerard Butler és Katherine Heigl A csúf igazság című filmbenA két főszereplő, Katherine Heigl és Gerard Butler ugyanis szuper együtt. Heigl mer őrült lenni, Butler mer bunkó lenni (bizonyára, mert mindketten tudják, hogy így is szexisek, ha nem is szépek), együtt pedig robban tőlük a vászon. A neurotikus, perfekcionista karriercsaj és a tahó macsó figurája két üvöltő nagy sablon, épp ezért kellett volna egy olyan író, aki nem a jól kitaposott úton taszigálja végig őket az elkerülhetetlen happyend felé, hanem kitalál valami újat.Katherine Heigl és Gerard Butler A csúf igazság című filmbenSajna a gyártó eladhatóságot akart és nem ötletességet, úgyhogy nem csak a cselekmény követi ezer korábbi romantikus filmét, hanem még a poénok is ósdik. Hányszor lehet nevetni a nőn, akinek hasra/fejre esve kilátszik a bugyija? Hányadik film ez, amiben egy teljes jelenetet építenek távirányításos vibrátorra? A kockázatvállalás teljes hiányát talán az illusztrálja legjobban, hogy végefőcím zenének azt választották, ami a nyár legnagyobb vígjátéksikerének a végén is hallható volt. Kár, hogy a film ötletes plakátja többet ígért, mint amit az alkotók vállalni mertek.
Vágólapra másolva!
Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!

Mindent egy helyen az Eb-ről