A Keresztapa rendezője az 1997-es Esőcsináló-val búcsút mondott Hollywoodnak. A stúdiókkal korábban is hadilábon álló Coppola a következő tíz évben csak producerként vett részt filmekben - köztük gyermekei projektjeiben. A rendezés helyett az alkotás más formáit választotta: alapított egy irodalmi folyóiratot és borászkodott. 2007-ben tért vissza a rendezéshez a Youth Without Youth-szal, a román Mircea Eliade kisregényének adaptációjával, amelyet Tim Roth főszereplésével, részben saját pénzéből készített. A nem éppen könnyen fogyasztható, inkább meditatív, mintsem történetvezérelt film megosztotta a kritikusokat, és az Egyesült Államokban csak néhány moziban mutatták be, de ez nem szegte Coppola kedvét, aki eltökélte, hogy most már csak olyan filmeket fog csinálni, amik igazán izgatják.
A Tetro, ahogy ő mondja, "új karrierje második filmje", amely stílusában szintén távol áll az egykori Coppola-munkáktól. A gyönyörűen fényképezett, fekete-fehér film Argentínában játszódik és egy bonyolult, fájdalmas családi történetet mesél el. A címadó Tetro (Vincent Gallo) egy író, aki híres karmester apja árnyékában nőtt fel, és amikor már nem bírta az otthon fojtogató levegőjét, családjának hátat fordítva elmenekült Argentínába. Évekkel később jóval fiatalabb öccse, Bennie (az újonc Alden Ehrenreich) Buenos Airesbe érkezik, hogy újra felvegye a kapcsolatot Tetróval, aki azonban hallani sem akar róla. De Bennie nem adja fel olyan könnyen, és Tetro szerelmének (Maribel Verdú) a segítségével elkezdi nyitogatni bátyja páncélját.
* * *
- Hosszú kihagyás után két olyan filmmel tért vissza, amelyek kevésbé konvencionális felépítésűek, meditatívabbak, mint a korábbi munkái. Mi változott meg időközben az érdeklődési körében vagy a filmekről alkotott felfogásában, ami ehhez a nagy váltáshoz vezetett?
- Úgy érzem, most, hogy már nem vagyok a hagyományos, kommerciális filmipar szereplője, képes vagyok rá, hogy felfedezzem azokat a témákat és tartalmakat, amelyekből a legtöbbet tanulhatok, illetve próbálkozhatok a filmnyelv különböző formáival és szintakszisaival. Szabadabban kísérletezhetek, és olyan dolgokat hozhatok létre, amelyek számomra kielégítőbbek és emellett remélhetőleg a közönség számára is érdekesebbek.
Francis Ford Coppola, Alden Ehrenreich és Vincent Gallo a Tetro forgatásán |
- Már ismerte Argentínát, azért választotta a film helyszínéül vagy előbb beleírta a filmbe, aztán utazott oda? Miért éppen erre az országra esett a választása?
- Olyan országot kerestem, amely valutaátváltási szempontból kedvező, emellett gazdag kulturális örökséggel - irodalommal, színházzal, zenével és táncművészettel - rendelkezik, és ahol ezért megtalálom azokat a művészeket és technikusokat, akikkel együtt tudok dolgozni. Az is szempont volt, hogy hol tudok nekem tetsző életet élni, hiszen több mint egy évet kellett eltöltenem a helyszínen.
- Hogyan választotta ki Vincent Gallót Tetro szerepére? Gallo nehéz természetéről legendák keringenek; ön milyen színésznek és embernek ismerte meg?
- Gallót életkora, titokzatossága és színészi képességei miatt találtam megfelelőnek Tetro szerepére. Vibráló, nagyon élő jelenség a vásznon. Élveztem vele a munkát és meglehetősen megkedveltem a forgatás során. Óriási a különbség aközött, amilyennek a nyilvánosság előtt mutatja magát, és amilyen valójában: keményen dolgozik, érzelmes, vicces, intelligens és lojális.
- Tetro apja helyteleníti, hogy a fia művész legyen, mondván, hogy csak egy zseni számára van hely a családban. Ez ugyan szöges ellentétben áll azzal, ahogyan ön mindig bevonta a filmjeibe a családtagjait, de azért érdekelne, esetleg voltak-e fenntartásai azzal szemben, hogy gyermekeiből rendező legyen?
- A gyerekeim mindig velem voltak, amikor a forgatások miatt el kellett utaznom valahova, úgyhogy kezdettől jól ismerik a filmkészítés folyamatát. Olyanok voltunk, mint egy cirkuszos család, ahol a gyerekeket bátorítják arra, hogy tanulják ki a "családi bizniszt". Örömmel figyelem, ahogy a gyerekeim, sőt, most már az unokáim is, művésszé cseperednek.
Alden Ehrenreich és Vincent Gallo a Tetro című filmben |
- Miért döntött úgy, hogy fekete-fehérben forgatja le a filmet? Mesélne a vizuális koncepcióról?
- Azt akartam, hogy a film bizonyos "poétikus realizmust" sugalljon, amihez szerintem a fekete-fehér illik a legjobban. Mivel a film nagy részét fekete-fehérben forgattam, és azt akartam, hogy a múltban játszódó jelenetek, illetve a balettjelenetek elkülönüljenek, ezeket színesben vettük fel, pontosabban egy fajta "ansco-krómban", amilyenek a házi filmfelvételek voltak régebben.
- Min dolgozik most, illetve a közeljövőben?
- Mostanában New Yorkban gondolkodom, és írogatok. Több projekten is dolgozom, de még nem vagyok benne biztos, hogy melyiket tudom közülük először megvalósítani.