Ki nyeri jövőre az Oscart?

Nosztalgikus hangulatba került Hollywood: az év legnagyobb Oscar-esélyesei az aranykort idézik, és éles korképek helyett keserédes múltba révedés uralja a díjkiosztókat. A verseny még sok kategóriában nyitott, de már most megkíséreljük megválaszolni a nagy kérdést, miszerint Marilyn Monroe vagy Margaret Thatcher, Pitt vagy Clooney, illetve fekete-fehér vagy 3D?

A 2012. február 26-án tartandó Oscar-díj-átadóval kapcsolatban eddig szinte csak botrányokról hallottunk. Ordenáré megnyilvánulásai miatt leköszönni kényszerült a fiatalítási céllal felvett producer, Brett Ratner, és vitte magával a vicces hangulatú díjkiosztó garanciájának szánt Eddie Murphyt is. A kínos ügyet szerencsére gyorsan sikerült szőnyeg alá söpörni a jól bevált, házigazdaként már nyolcszor bizonyított Billy Crystal előhalászásával.

Crystal személye maga is a múltba tekintést szimbolizálja, de a jelölésért tülekedő filmek névsorán végignézve is nagyon erős a nosztalgia-érzés. Pár éve az Akadémia tett előre néhány nagy lépést olyan filmek díjazásával, mint a Nem vénnek való vidék, A tégla vagy A bombák földjén, de a legutóbbi győztes, A király beszéde már a tendencia megtorpanását jelezte. Idén pedig végképp visszatértek a klasszikus Oscar-igényekhez igazított stúdiófilmek, és a főbb kategóriákban szinte csupa megszokott névvel találkozhatunk majd.

Prognózisunkat a fesztiválokon vagy rendes forgalmazásban már látott filmek, a tengerentúli kritikák, a filmes kamarák és kritikusi szövetségek díjai alapján állítottuk össze, és ez az előttünk álló másfél hónapban természetesen még módosulhat. A jelöléseket 2012. január 24-én jelenti be az Amerikai Filmakadémia.

- - -

Legjobb film, legjobb rendező:

A fődíjért folyó versengést újabb érdekes szabálymódosítás teszi izgalmassá. Az elmúlt két évben tízre emelték a legjobb filmre jelöltek számát (így olyan filmek is Oscar-jelöltté válhattak, mint a District 9, A szív bajnokai, a Toy Story 3 vagy a Winter's Bone), idén először viszont minimum követelmény (ahhoz, hogy egy film bekerüljön a jelöltek közé, legalább a szavazók öt százalékának első helyen kell megjelölnie) is nehezíti a jelöltté válást, és a legjobb filmre jelöltek végleges száma öt és tíz között lehet. A legjobb rendezők mezőnyében továbbra is megmarad az ötfős korlát, ami segít megjósolni, hogy a 6-10 filmből melyik rendelkezik igazán erős támogatással. Alábbi jóslatainkban azt a tíz filmet emeljük ki, amelyek közül nagy valószínűséggel kikerülhet a bizonytalan számú legjobb film, illetve az öt legjobb rendezőjelölt.

The Artist (kritikánk): A cannes-i filmfesztiválon már egyértelművé vált, hogy francia rendezője és sztárja ellenére is ez a fekete-fehér némafilm lehet az az apró boldogságbomba, amelynek robbanása egészen az Oscarig elhallatszik. Így is lett, nyár végén még merész tippnek számított a jelölés gondolata is, de egy rakás kritikusi fődíjjal és a jól bevált Weinstein-letámadós stratégiával megtámogatva most a The Artist számít az éllovasnak. Diadalának lehetetlenség lenne nem örülni, hiszen aki odavan a filmekért, azt mintha hájjal kenegetnék a film okos utalásai és tiszteletadásai láttán, ráadásul kevés pénzből készült, Hollywoodban ismeretlen stábbal, így sikerének van némi amerikai álom jellege is. Némafilm egyébként utoljára az első Oscar-díjátadón, 1929-ben nyert fődíjat (Wings).

The Artist	Utódok

Utódok (The Descendants - kritikánk): Alexander Payne (Schmidt története, Kerülőutak) abszolút Oscar-kegyeltnek számít, ráadásul ezúttal a még nagyobb Oscar-favorit George Clooney főszereplésével forgatott egy újabb, keserédes vígjátéki elemekkel gazdagított drámát. Nem csoda, hogy a hawaii apa-lányai történet láttán sokan azonnal éllovast kiáltottak. A lelkesedés a szezon kezdete óta némileg lanyhult, főleg, hogy Angliában például kifejezetten utálták a kritikusok Payne középutas megközelítését, márpedig az Akadémia szavazói között rengeteg a brit (bár nem mintha a középutasság zavarta volna őket a tavalyi hazai sikerük, A király beszéde kapcsán). A Los Angeles-i kritikusok szövetsége a minap az Utódok-nak adta a fődíját, így továbbra is érdemes a komoly esélyesek között számon tartani, de elképzelhető, hogy a férfi főszereplői és a forgatókönyv kategóriában jobban tud teljesíteni.

A leleményes Hugó (Hugo): Öt éve, A tégla díjazásával az Akadémia letudta nagy tartozását Martin Scorsesevel szemben, és a Viharsziget idején úgy tűnt, többé nem érzik kötelességüknek, hogy minden egyes filmjét jelöljék Oscarra. A Hugó-t viszont nehéz lenne ignorálni, hiszen pont az Akadémia ízlése szerint készült, és a The Artist-hoz hasonlóan a filmek szeretetére és a műfaj kezdetei iránti nosztalgiára épít. Értékelhetik azt is, hogy a megújulásra nyitott, 69 éves mester egy számára teljesen ismeretlen műfajban próbálta ki magát, ráadásul a (kilenc Oscarra jelölt) Avatar után felkapott, majd gyors hanyatlásba kezdett 3D-ről is elhiteti, hogy van értelme.

A leleményes Hugó	Rém hangosan és irtó közel

Rém hangosan és irtó közel (Extremely Loud and Incredibly Close): A kritikusi díjakból teljesen kimaradt, mert nem lett kész december elejére, de mégis komoly esélyesként kell számolnunk Stephen Daldry (akit eddig három filmjéből háromszor jelöltek rendezői Oscarra!) megható regényadaptációjával. Cuki gyerek + Tom Hanks + Sandra Bullock + szeptember 11. + sikerkönyv-adaptáció + garantált bőgés = Oscar? Ennyire egyértelmű lenne a sikerrecept? Daldry esetében azért érdemes elhinni, hogy igen, mert A felolvasó-val is sikerült ízlésesen, giccsmentesen megoldania egy hasonlóan Oscar-igényekre igazított, kiszámítható koncepciót. Ez a szezon utolsó filmje, ami átrendezheti az erőviszonyokat.

Hadak útján (War Horse): Apropó Oscar-sikerrecept: Spielberg + hősies ló + második világháború + brit színészek + népszerű színdarab adaptációja = Oscar? A biztonsági játékosok egész évben erre az egyenletre fogadtak, pedig Spielberget valóban imádja eléggé ahhoz az Akadémia, hogy adott esetben még egy gyengébb filmjéért (München) is jelöljék, de a győzelem korántsem automatikus az esetében. A csodaszépen fényképezett és klasszikus hollywoodi eposzokra visszakacsintó csatalovat sokan méltatták, de legalább ugyanennyien émelyítően giccsesnek találták. A jelöléshez azért ennyi valószínűleg elég lesz, de többre nem.

Hadak útján	Az élet fája

Az élet fája (The Tree of Life - kritikánk): Ha Spielberg filmje megosztó, akkor vajon minek nevezzük Terrence Malick Arany Pálma-díjas kuriózumát? Éppen amiatt azonban, hogy a jelöléshez jutáshoz minél több első helyezett szavazat kell az Akadémia-tagok listáin, lehet bízni abban, hogy a film elszánt hívei könnyedén bejuttatják a legjobb film kategóriába Az élet fáját, hiába vannak sokan azok is, akik falra másznak Malick ambiciózus filmjétől. Polanski A zongoristá-ja után kilenc évvel egyébként most nyílna először lehetőség arra, hogy cannes-i fődíjas film az Oscarért is labdába rúghasson. Malick második rendezői jelölése a szűkebb, ötös mezőnyben viszont keményebb dió lehet, bár a rendezők kamarája az Akadémián belül híres a progresszívebb döntéseiről.

Pénzcsináló (Moneyball - kritikánk): Az Akadémia gyakran keblére öleli a sportfilmeket, ráadásul a Pénzcsináló-t két korábbi Oscar-díjas forgatókönyvíró, Steven Zaillian (Schindler listája) és Aaron Sorkin (A közösségi háló) jegyzi, a rendező pedig Bennett Miller, akit első és eddig egyetlen filmjéért (Capote) jelöltek Oscarra. A Pénzcsinálóról mégis inkább a legjobb férfi főszereplő kategória esélyeseként hallani, bár a sok látványos, klasszikus Oscar-film között könnyen begyűjtheti azok szavazatát, akik a forgatókönyv-központú, pergős dialógusokkal hódító, intelligens filmeket kedvelik.

Pénzcsináló	A segítség

A segítség (The Help - kritikánk): Sokan a Sandra Bullocknak Oscat hozó A szív bajnokai-t emlegetik párhuzamként, ami annyiban stimmel is, hogy mindkét filmben egy-egy fehér hősnő segítségével tudjuk meg újra a tanulságot, miszerint "a rasszizmus rossz dolog". Ráadásul A segítség is nagy nyári közönségsiker lett a lanyha kritikák ellenére, noha Bullock két évvel ezelőtti sikeréhez hasonlóan nincs férfi húzóneve. Ha jelölik, ez lehet a kategória legnagyobb kasszasikere, bár győzelemre ismét csak A szív bajnokai-hoz hasonlóan inkább a női főszereplői mezőnyben lehet esélye.

Éjfélkor Párizsban (Midnight in Paris - kritikánk): Woody Allen már jó ideje nem számít komoly tényezőnek az Oscar-versenyben, noha korábban 14 alkalommal jelölték forgatókönyvíróként, és hatszor rendezőként. Ha már az adatoknál tartunk, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy filmjei még fénykorában is gyengén teljesítettek a fő kategóriában, mert a forgatókönyvírói és rendezői jelöléseket csak két alkalommal kísérte legjobb film jelölés, legutóbb 1986-ban a Hannah és nővérei-ért. Jelzésértékű viszont, hogy az Éjfélkor Párizsban pont a Hannah és nővérei-t előzte meg, amikor Woody Allen legjövedelmezőbb filmje lett a mozipénztáraknál. Ezt a kései reneszánszot valószínűleg az Akadémia sem fogja észrevétlenül hagyni.

Éjfélkor Párizsban	Suszter, szabó, baka, kém

Suszter, szabó, baka, kém (Tinker, Tailor, Soldier, Spy): Az Amerikai Filmakadémia szavazóbázisának jelentős részét brit művészek teszik ki, akik minden évben bejuttatnak legalább egy brit produkciót a legjobb filmek közé. Olyan nagy évük nem lesz idén, mint tavaly A király beszédé-vel, de John le Carré regényének elegáns, agyas és impozáns szereposztással bíró új feldolgozásának ott a helye a legjobbak között.

Tippünk a végső befutóra (legjobb film): The Artist

Tippünk a végső befutóra (legjobb rendező): Michel Hazanavicius (The Artist)

+ + +

Legjobb férfi főszereplő:

George Clooney (Utódok): A Clooney-Oscar szerelem 2006 óta tart, és nem akar alábbhagyni, bár utólag úgy tűnik, korai volt a hat évvel ezelőtti mellékszereplői szobor a Szirianá-ért, hiszen Clooney újra és újra túlszárnyalja saját teljesítményét. Márpedig ha nem kapott Oscart a Michael Clayton-ért vagy az Egek urá-ért, akkor miért most kapna? Egyrészt talán azért, mert az Utódok sokkal meghatóbb az előző jelöléseinél, másrészt pedig a malmára hajthatja a vizet a saját rendezésében, A hatalom árnyékában-ban nyújtott erőteljes mellékszereplői alakítása (2006-ban is megdobta a Szirianá-t saját rendezése, a Good Night and Good Luck.).

George Clooney (Utódok)	Brad Pitt (Pénzcsináló)

Brad Pitt (Pénzcsináló): Brad Pitt többször maradt le az Oscar-jelölésekről (Harcosok klubja, Bábel, Jesse James meggyilkolása, Égető bizonyíték). mint nem, de a legtöbb hollywoodi szívtipróhoz hasonlóan - és a színésznői mezőnnyel szöges ellentétben - várható volt, hogy addig váratják, amíg kellően ráncos nem lesz. A Pénzcsináló-ban éppenséggel a szerep szolgálatában áll a külseje, de olyan szerethető, szimpatikus, "all-American" hőst formál meg, amilyennek az Akadémia sosem tud ellenállni, különösen egy sportfilmben. Mellette szól még idei másik sokat dicsért alakítása Az élet fájá-ban, amelyet akár jelölhetnének is a mellékszereplői mezőnyben, de a duplázás helyett valószínűbb a főszereplői kategóriában a Pénzcsináló-ra koncentrált támogatás, ami akár még a győzelmet is meghozhatja a számára.

Jean Dujardin (The Artist): Ironikus lenne, ha Pittet és Clooney-t pont az a színész ütné ki a versenyben, akit gyakran "a francia George Clooney" vagy "a gall Brad Pitt" jelzőkkel illetnek. Dujardin hazájában már egy rakás emlékezetes alakítást letett az asztalra mind drámai (99F, Apró kis hazugságok, Le bruit des glaçons), mind vígjátéki (az OSS 117: Képtelen kémregény-filmek) szerepkörben, de az angol nem az erőssége, így még egy Oscar-díj után sem valószínű, hogy Marion Cotillard nyomdokaiba lépne a hollywoodi karriert illetően. Némafilmsztárként azonban pontosan a hollywoodi aranykor férfi bálványait idézte meg, és ha a The Artist tarol, valószínű, hogy őt is húzza majd magával. Sokan Roberto Benigni 1999-es diadalát emlegetik analógiaként, de inkább az az aranyszabály érvényesülhet vele kapcsolatban, hogy a legjobb film főszereplője az esetek nagy százalékában viszi a színészi kategóriát is (lásd A király beszéde, Millió dolláros bébi, Gladiátor, Amerikai szépség, stb.).

Jean Dujardin (The Artist)	Michael Fassbender (Shame)

Michael Fassbender (Shame): Már többen megemlítették, hogy az idei férfi főszereplői mezőny ősidők óta a legmutatósabb, hiszen életműdíjra utazó bácsik helyett jóképű, erejük teljében lévő vezérhímek vívják meg ezt a csatát. Az évek óta Hollywood csúcsán csücsülő Clooney/Pitt páros mellé idén Ryan Gosling tudott valamelyest felzárkózni, de mégsem ő a legnagyobb esélyes, hogy megszorongassa őket az Oscarért, hanem a szintén egész pályás letámadást alkalmazó Michael Fassbender. Az A Dangerous Method, a Jane Eyre, sőt valamennyire még az X-Men - Az elsők is indokolttá teszik a kiemelését a 2011-es moziévvel kapcsolatban, de a Shame szexfüggőjeként nyújtott elementáris erejű alakítása az, amelyet soha nem felejt el vele kapcsolatban, aki látta. Már aki látta, ugyanis a film NC-17-es korhatár-besorolása miatt sok mozi nem vetítette az USA-ban, és talán túl merész is lehet az Akadémia ízlésének. A színészkamara jelöltjei közül nagy meglepetésre kimaradt, de a velencei filmfesztiválon és egy rakás kritikusi szövetségnél is ő találtatott a legjobbnak.

Az ötödik helyre: A jó pasik dömpingje folytatódik az ötödik helyért; Leonardo DiCaprio öregítve, Clint Eastwood kamerája előtt (két Oscar-varázsige!) küzd, bár a film negatív kritikai fogadtatása jelentősen gyengíti esélyeit. Ryan Gosling tavaly is épp csak kimaradt a Blue Valentine-ért, most pedig két szék (Drive / A hatalom árnyékában) közül a földre eshet. Hihetetlen, de Gary Oldmant még sohasem jelölték Oscarra, ezt a botrányos tényt a Suszter, szabó, baka, kém hivatott megváltoztatni, de visszafogott alakítása elsikkadhat az erős mezőnyben. További három briliáns alakítás közül valamelyik még meglepetést okozhat: Damian Bichir (A Better Life - a színészkamara jelöléseinél ő ütötte ki Fassbendert és Oldmant), Woody Harrelson (Rampart), illetve Michael Shannon (Take Shelter).

Tippünk a végső befutóra: Jean Dujardin (The Artist)

+ + +

Legjobb női főszereplő:

Meryl Streep (A Vaslady): Sokan abban a pillanatban Oscart kiáltottak, amint bejelentették, hogy Meryl Streep fogja megformálni Margaret Thatchert a már régóta időszerű életrajzi filmben. A fogadóirodákat az sem intette mérsékletre, hogy a filmet a Mamma Mia! rendezőnője vette kézbe, elvégre Streep tizenhat eddigi jelölése korántsem mindig remekművekért járt, elég volt, ha ő hozta a formáját. Az első kritikák szerint itt is erről van szó; a tipikus filmbiográfiát sztárja emeli ki az év végi díjvadász filmek dömpingjéből, és valószínű, hogy csak ő kap érte jelölést. Ez viszont feltehetően nem lesz elég a harmadik Oscarjához, hiszen az utóbbi három évben is mindig az a hölgy nyert, akinek a filmje is legjobb film kategória jelöltje volt.

Meryl Streep (A Vaslady)	Michelle Williams (My Week with Marilyn)

Michelle Williams (My Week with Marilyn): Az imént leírtakhoz hozzátartozik, hogy az utóbbi időben rendre a fiatalabb éllovas nyert, és a női főszereplői kategória nyertesei általában 30-35 évesek. Ez idén a harmadik jelölésére esélyes Williams malmára hajthatja a vizet, aki ráadásul szintén életrajzi filmben domborít, mégpedig Hollywood legnagyobb ikonja, Marilyn Monroe szerepében. A kritikák kiemelik, hogy Williams alakítása nem a külső hasonlóságra, hanem sokkal inkább Marilyn varázslatos kisugárzására épít, ami jó megközelítés, hiszen Monroe gesztusai túlságosan ismertek ahhoz, hogy erőltetett utánzással visszaadhatók lennének. A probléma csupán annyi Williams esetében is, a mezőny többi esélyeséhez hasonlóan, hogy a film soványka az ő alakításához képest. A szezon eleji kritikusi díjakban viszont egyelőre vezet, és az sem hátrány, hogy fiatal kora ellenére egy sereg briliáns alakítása ott van a szavazók rövid távú memóriájában.

Viola Davis (A segítség): Nem elég jó film A segítség sem ahhoz képest, hogy hány díjesélyes női alakítást tartalmaz, de témája és impresszív bevételi adatai miatt megkerülhetetlen tényező lesz az Oscar-átadón. Viola Davis valószínűleg simán nyerné a mellékszereplői kategóriát, de ott két másik színésznő (Jessica Chastain, Octavia Spencer) képviseli a filmet, így ezúttal hunyjunk szemet a felett, hogy A segítség történetében egy fehér lány (Emma Stone) karolja fel a fekete cselédeket, és valójában ő a főszereplő. Davisnek ez a második jelölése (a Kétely-ben Meryl Streepet játszotta le a színről egy jelenetben) és számos kiemelkedő szerepben láthattuk az utóbbi években, ami egy negyvenes afroamerikai színésznőnél nagy szó. Ha győzne, azzal az Akadémia valószínűleg újra megveregetné a saját vállát, hogy lám-lám, micsoda bajnokai az egyenjogúságnak, noha a félvér Halle Berry után még így is csak a második színes bőrű nyertes lenne a női főszereplői kategóriában.

Viola Davis (A segítség)	Glenn Close (Albert Nobbs)

Glenn Close (Albert Nobbs): A kor és a nem elég erős film állhatja Glenn Close útját is a hatodik jelölésért folytatott küzdelemben. Az év elején még sokan a nyolcvanas évek Meryl Streep - Glenn Close párharcaihoz való visszatérést vizionáltak, de a 64 éves Close helyzete korántsem olyan bombabiztos, mint Streepé, hiába kampányol intenzíven szívügye (évtizedek óta készül az Albert Nobbs megfilmesítésére, a forgatókönyvet is ő írta) elismeréséért. Oscar imádja a visszatéréseket (Close-t 1983 és 1989 között ötször jelölték Oscarra, de egyszer sem nyert) és a férfinak öltöző nőket is, de az ír nénibácsi inas története egyszerűen nem elég ütős. A címszerep meglehetősen visszafogott, ráadásul a mellékszereplőként esélyes Janet McTeer látványosabb karaktere lenyúlja a showt, de az életműnek szóló jelölés talán mindezek ellenére is meglesz.

Az ötödik helyre: Tilda Swintont 2008-as mellékszereplői meglepetésgyőzelme (Michael Clayton) után minden évben jelölhették volna, de sem a Julia, sem a Szerelmes lettem nem élvezett elég nagy támogatást. Most itt az alkalom kárpótolni a Beszélnünk kell Kevinről lehengerlő főszerepéért. Harmadik jelöléséért hajrázik Charlize Theron, bár a Pszichoszingli-ben hiába nyújt parádés alakítást, a karakter egyszerűen túl ellenszenves lehet az Akadémia szavazóinak. A kiemelkedő alakítás közepes filmben probléma nem jelenthetne akadályt Rooney Mara (A tetovált lány), Elisabeth Olsen (Martha Marcy Marlene May) vagy Kirsten Dunst (Melancholia) részére, de nekik úgy tűnik, ebben a szezonban meg kell elégedniük a legjobb újoncoknak vagy a független filmeknek fenntartott trófeákkal.

Tippünk a végső befutóra: Michelle Williams (My Week with Marilyn)

+ + +

Mellékszereplők

Míg a férfi főszereplői kategória idén a karrierjük csúcsán lévő sztároké, a mellékszereplői fronton beerősítettek az öregurak. A 63 éves Albert Brooks (Drive), a 67 éves Ben Kingsley (A leleményes Hugó) és a 70 éves Nick Nolte (Warrior) még fiatalnak is tűnik a 82 éves Max von Sydow (Rém hangosan és irtó közel) és a kategória éllovasának számító 81 esztendős Christopher Plummer mellett.

Kezdők | Christopher Plummer

A Kezdők-ben (kritikánk) vénségére coming outoló apát alakító és az utóbbi időben kifejezett karrier-reneszánszot élő Plummer valószínűleg simán viszi ezt a kategóriát, főleg, hogy A tetovált lány kulcsszerepével egy másik emlékezetes alakítást is letett idén az asztalra. A fiatalabb korosztály becsületét két kerekded mókás fickó mentheti meg: Jonah Hill (aki egyébként vagy egy mázsát fogyott a Pénzcsináló óta) vagy Patton Oswalt (Pszichoszingli).

Tippünk a végső befutóra: Christopher Plummer (Kezdők)

- - -

A női mellékszereplők mezőnye meglepően gyenge idén, és még a jól megszokott kategória-csalással sem próbál senki élni. A "két nő egy filmből" felállás viszont ezúttal sem maradhat el, ebben az évben A segítség delegál két nagy esélyest is a kategóriába: Octavia Spencert és Jessica Chastaint. Chastain egyébként megkerülhetetlen volt 2011-ben, és Michael Fassbenderhez hasonlóan több kritikusi szövetség is összes idei filmjéért jutalmazta, ami viszont előrevetíti, hogy az Akadémia tagjai azt se tudják majd, melyik filmért szavazzanak rá (az Oscar szabályai nem tesznek lehetővé egy személynek két jelölést ugyanabban a kategóriában - csak kérdezzék Kate Winsletet). Mostanra kialakult a konszenzus, hogy Az élet fája, a Take Shelter és a Coriolanus (és akkor még Az adósság-ot és a Texas Killing Fields-et nem is említettük) helyett A segítség naivájával érdemes kampányolnia, és az év éldolgozójaként meg is érdemelné a szobrot.

A segítség | Jessica Chastain

Erős konkurenciája lehet Vanessa Redgrave a Coriolanus-ért és Berenice Béjo a The Artist-ért, míg Shailene Woodley (Utódok) és Janet McTeer (Albert Nobbs) örülhet, ha be tud csusszanni végül az ötbe. Sajnos úgy tűnik Carey Mulligannek (Shame) nem elég nagy az idei támogatottsága, és Sandra Bullockot (Rém hangosan és irtó közel) sem próbálják két évvel ezelőtti győzelme után újra díjközelbe juttatni. A szezon eddigi meglepetése viszont, hogy Melissa McCarthy (Koszorúslányok) fingásaira és böfögéseire vevők voltak a díjátadók, de csodálkoznánk, ha az Akadémia is részt akarna venni ebben a poénban.

Tippünk a végső befutóra: Jessica Chastain (A segítség)

+ + +

Legjobb külföldi film

Az Amerikai Akadémiára mindig számíthatunk, hogy fityiszt mutasson a világ filmgyártásából rangos fesztiválokon kiemelt remekműveknek, és olyan képtelen választásokat tüntessen ki legjobb idegen nyelvű filmként, mint a japán Távozások vagy az osztrák Pénzhamisítók. Tavaly viszonylag megnyugodhattak a kedélyek Susanne Bier Egy jobb világ-ának a díjazásával, sőt a versenyt még kissé meg is bolondította a görög Dogtooth meglepetés-jelölése, ami szöges ellentétben állt az Akadémia konzervatív ízlésével. Szóval a Dogtooth óta semmin sem szabad meglepődni ebben a kategóriában - ebben reménykedhetünk Tarr Béla és A torinói ló nevezésével.

A torinói ló (Magyarország)

Pont Tarr filmjét akadályozta meg a fődíj elnyerésében az iráni Nader és Simin - Egy elválás története a berlini filmfesztiválon. S film utóbb szépen végigmenetelte a világ filmszemléit, és még moziforgalmazásban is tisztességesen teljesített. Most egyértelmű éllovasnak számít az Oscarra is, legnagyobb konkurense talán a libanoni Where Do We Go from Here? lehet, amely a torontói filmfesztiválon lett közönségdíjas (a Gettómilliomos és A király beszéde nyomdokain).

Nader és Simin - Egy elválás története (Irán)

Az európai filmek közül a korábban az Európa, Európá-ért Oscarra jelölt Agnieszka Holland újdonsága emelkedik ki, az In Darkness, ráadásul második világháborús, megható történet, ami sosem hátrány ebben a kategóriában. Kína egyenesen egy tavalyi Oscar-díjas színészt, Christian Bale-t rekrutálta a nevezéséhez, bár ennek köszönhetően a The Flowers of War épp csak teljesíti az idegen nyelvű filmnek minősítés követelményeit.

The Flowers of War (Kína)

További erős versenyzők: Once Upon a Time in Anatolia (Törökország), Breathing (Ausztria), Kikötői történet (Finnország), La guerre est déclarée (Franciaország), Footnote (Izrael), Terraferma (Olaszország), Happy Happy (Norvégia), Beyond (Svédország). Kuriózum Németország nevezése, de kérdéses, hogy az Akadémia elismer-e egy 3D-s dokumentumfilmet Pina Bauschról ebben a kategóriában (Wim Wenders: Pina). Tarr Bélán kívül magyar vonatkozás miatt érdemes a kiváló mexikói nevezésnek is szorítani; a Miss Balá-t Erdély Mátyás fényképezte.

Tippünk a végső befutóra: Nader és Simin - Egy elválás története (Irán)