Meghalt Charles Durning színész

Nyolcvankilenc éves korában elhunyt Charles Durning amerikai színész, akit a magyar közönség leginkább az Aranyoskám, A nagy balhé és a Kánikulai délután című filmekből ismerhet. Fél évszádos karrierje során több mint száz filmben szerepelt, két Oscar- és kilenc Emmy-díjra jelölték.

Durning szegény családba született 1923-ban, tíz testvér közül ő volt a második legfiatalabb. Az iskolát hamar otthagyta, alkalmi munkákat vállalt, majd 1944-ben önként beállt a hadseregbe. A második világháborúból a csodával határos módon tért vissza. A normandiai partraszállást az osztagából egyedül ő élte túl, és annak ellenére, hogy súlyos sebesüléseket szerzett, sikerült hét német tüzért megölnie. Pár hónappal később Belgiumban egy 14-15 éves német katona támadt rá szuronnyal, amivel közelharc során nyolcszor is megszúrta, majd Durning egy terméskővel agyonverte a fiút. Az ardenneki csata közben hadifogságba került, majd ő volt az egyike annak a három amerikai katonának, akik túlélték a malmedyi mészárlást. A huszonharmadik születésnapja előtt egy hónappal szerelt le, hősiességéért három Bíbor Szívvel és egy Ezüst Szívvel tüntették ki.

Charles Durning Az igazság napja című sorozatban 2002-ben

A háború okozta traumát körülbelül tíz év alatt tudta feldolgozni, ekkor színészetet kezdett el tanulni a New York-i AADA (American Academy of Dramatic Arts) színiakadémián, ahonnan kevesebb mint egy év után elbocsátották. A hatvanas évek elejétől kisebb szerepeket kapott tévésorozatokban és mozifilmekben, a nagy áttörést az 1973-as A nagy balhé című film hozta meg neki, amelyben a korrupt rendőr hadnagyot alakította, aki megpróbál túljárni a Robert Redford és Paul Newman által játszott szélhámosok eszén. Két évvel később egy jóval szimpatikusabb rendőrt játszott Sidney Lumet Kánikulai délután című filmjében.

Charles Durning (szendviccsel a kezében) a Kánikulai délután című 1975-ös filmben

Keresett karakterszínész lett, olyan legendás rendezőkkel dolgozott együtt, mint Billy Wilder (Szenzáció!, 1974), John Cassavetes (Egy kis gubanc, 1986), John Frankenheimer (Törvénysértő seriff, 1970), Abel Ferrara (Macskafogó kommandó, 1989), valamint Brian De Palmával négyszer is (Szia, anyu!, Őrjöngés, Nővérek, A sebhelyes arcú). Burt Reynoldsszal különösen szoros munkakapcsolatot ápolt: 13 filmben játszottak együtt, köztük A legjobb bordélyház Texasban és az Egy elvált férfi ballépései című komédiákban, illetve a Bukott zsaru című thrillerben, amelyben Reynolds rendezte is.

A nyolcvanas évek elején két egymást követő évben is Oscar-díjra jelölték a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában: először az 1982-es A legjobb bordélyház Texasban-ért (ekkor Louis Gossett Jr.-t díjazták helyette), majd az 1983-as Lenni vagy nem lenni című Mel Brooks-vígjátékért (ekkor Jack Nicholson vitte el előle a szobrot a Becéző szavak-ért). Ebben az időszakban nyújtotta egyik legélvezetesebb és legismertebb alakítását is: az Aranyoskám-ban ő volt Jessica Lange édesapja, aki beleszeret a magát középkorú nőnek kiadó Dustin Hoffmanba. Nézzük meg azt a nagyszerű jelenetet, amikor Durning először találkozik Hoffmannal az után, hogy kiderült az átverés!

A Coen testvérek 1994-es A nagy ugrás című vígjátékában a depressziós vezérigazgatót, Waring Hudsuckert játszotta, aki a film elején látványos öngyilkosságot követ el, majd később angyal képében tűnik fel fehér szivart csócsálva. 2000-ben egy másik Coen-filmben (Ó, testvér, merre visz az utad?) morcos kormányzót alakított.

A kilencvenes években született filmjei közül érdemes kiemelni a Paul Auster regénye alapján készült Végjáték-ot, és a Jodie Foster által rendezett Szédült hétvége című családi komédiát. Rengeteg tévéfilmet is forgatott, illetve olyan népszerű sorozatokban szerepelt, mint a Szeretünk, Raymond, az Ügyvédek, a Monk - Flúgos nyomozó és a Family Guy.

Charles Durning és Denis Leary a Ments meg! című sorozatban

Az utóbbi időkben a legemlékezetesebb alakítását a Ments meg! című tűzoltós sorozatban nyújtotta, ahol a főhős Tommy Gavin (Denis Leary) édesapját játszotta 27 epizódon keresztül.