A középkorúak nem olyan boldogok

A Dalok a második emeletről svéd rendezője egyedülálló jelenség a filmvilágban. Stílusa egyszerre lesújtó és vicces, realisztikus és elemelt. Trilógiájának befejező darabja, az Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről megnyerte a velencei filmfesztivál Arany Oroszlán-díját, és múlt csütörtöktől a magyar mozikban is látható. Roy Anderssont telefonon értük el, hogy a munkamódszeréről faggassuk. Mesélt arról, hogy az utcán szólít le embereket, és katalógust vezet róluk, és arról is, a svédek nem szeretik hallani, hogy legdicsőbb királyuk meleg volt. 

Az interjú röviden:

• Roy Anderssont Svédország legjelentősebb reklámfilmesének tartják
• Az utóbbi tizenöt évben csak három nagyjátékfilmet csinált
• Minden filmjét négy évig készítette
• A hétköznapi érdekli, mégis mindig steril stúdióban forgat
• Amatőr színészeit hétköznapi helyszíneken gyűjti, négyezer ember van a katalógusában
• Két magyar operatőrrel forgat
• Az ötvenes-hatvanas évek filmjeit tartja nagyra, mert azokban még volt költészet

Az Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről két főhőse egy középkorú ügynök-páros, akiket már láthattunk az előző filmjében, a Te, aki élszben is. Miért tért vissza hozzájuk?

Mert úgy gondoltam, nagyon jó párost alkotnak, és nekem épp egy ilyen kombinációra volt szükségem. Amilyen Don Quijote és Sancho Panza vagy Stan és Pan - a filmtörténet tele van ilyen remek férfi párosokkal. Ők alkalmasnak tűntek rá, hogy megtestesítsenek egyet.

Nagyon jó párost alkotnak - Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről Forrás: Cirko Film

Ilyen a svéd átlag

Úgy tűnik, önt különösen foglalkoztatják az idősődő és a túlsúlyos emberek - a filmjeiben mindig ők vannak többségben. Mit lát bennük?

Nem is annyira az idősek, mint a középkorúak érdekelnek, akik már megéltek valamennyit az életükből, és már nem olyan boldogok. Voltak terveik, amik nem váltak valóra, túl vannak egy házasságon, és az életük nyomait magukon viselik. Nem vettem észre, hogy a filmjeimben sok a túlsúlyos ember, de ha igen, hát ilyen a svéd átlag. Én csak a hiteleset keresem, olyan típusokat, akikkel nap mint nap találkozunk az utcán. Egyébként Amerikában ennél sokkal több a túlsúlyos ember, a filmekben mégsem látni nyomukat sem.

Roy Andersson a tavalyi velencei filmfesztiválon Forrás: Cirko Film

Köztudott, hogy mindig amatőr szereplőkkel dolgozik. Hol talál rájuk?

Mindenhol találok szereplőket, ahol csak megfordulok: az utcán, a kocsmákban, a szupermarketben. Akire felfigyelek, azt leszólítom, hogy nem lenne-e kedve szerepelni. De van egy asszisztensem is, aki folyton fotóz és szereplőket gyűjt, és van már egy katalógusunk is a gyűjtéseiből, tele a legkülönfélébb karakterekkel. Illetve szoktunk néha újsághirdetéseket is feladni azzal a szöveggel, hogy lehet jelentkezni reklám- és filmszereplőnek. Körülbelül négyezren szerepelnek már az adatbázisunkban, innen szoktuk behívni az embereket válogatásra.

Arra törekszem, hogy lecsupaszítsam őket

Ön szerint bárkiből lehet jó színész?

Hát persze! Meggyőződésem, hogy bárkiből lehet fantasztikus színész. Akár önből is.

De hogy éri el ezt?

Arra törekszem, hogy lecsupaszítsam őket. A rendezői tehetség része, hogy meglássuk mindenkiben a belső minőséget. Nincs ebben semmi különös, egyszerűen a hitelességet kell keresni. Van, akinek ehhez segítség vagy egy kis tanítás kell, másnak könnyen jön. De bárkiből ki lehet hozni. Persze okosabb, ha az ember nem ad a szájukba hosszú, bonyolult mondatokat.

Bárkiből kiássa a színészt - Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről Forrás: Cirko Film

És kedves velük vagy szigorú?

Elsősorban nagyon-nagyon őszinte vagyok. Aztán meg sokat próbálunk. Van, hogy egy jelenet tíz-tizenötszöri elismétlése után, amikor már egyre jobban működik, eljön egy pont, hogy visszaesik a teljesítmény, és csak egyre rosszabb lesz. Ekkor van szükség türelemre, és hogy azt mondjam: rendben, nem hagyjuk abba, tovább próbálunk, és akkor megint jön egy felívelő szakasz, amikor elkezdenek igazán jól játszani. Na, akkor születik meg a hitelesség.

Kontrollálni az átlagosat

Azt hallottam, van, hogy ötvenszer is felvesznek egy jelenetet. Hogy képes egy amatőr ilyen hosszan koncentrálni és kitartani?

Ha érzi a rendezőn, hogy az a legjobbat akarja, hogy állhatatosan törekszik a leghitelesebb ábrázolásra, akkor képesek újra meg újra nekifutni. Rendezői kötelességem, hogy bizalmat ébresszek bennük, ugyanis ez az egész bizalom kérdése is.

És mit szólnak általában az első vetítés után, amikor szembesülnek azzal, hogy mutatnak a vásznon?

Rögtön azt kérdezik, mikor csináljuk a következő filmet. Mindenki vissza akar térni, és újra forgatni akar.

Roy Andersson (balra) az Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről forgatásán Forrás: Cirko Film

A filmjeinek vannak visszatérő helyszínei is, például a kocsma, az étterem, a pad egy parkban, a fodrászat, a lift, a forgalmi dugó. Miért tér vissza mindig ugyanazokhoz a szituációkhoz?

Ezek a legátlagosabb helyek, amiket a mindennapjainkban érintünk, ahol naponta megfordulunk. Én mindig arra törekszem, hogy azt mutassam be, ami a leghétköznapibb az életben, de a lehető legjobban sűrítve, a legtisztábban. Ezért tüntetjük el a feliratokat és hirdetéseket, és ezért festjük le a házfalakat. És ezért kell még az utcát is stúdióban felépítenünk: hogy mindent kontrollálhassunk.

A lovak bepánikoltak

Még akkor is, amikor egy egész hadsereg vonul át rajta?

Igen, azt a jelenetet viszont nem tudtuk a saját stúdiónkban felépíteni, mert nem volt elég nagy, keresnünk kellett egy jóval nagyobb helyszínt. Végül egy Stockholm melletti bezárt gyárban találtuk meg, ami valaha porcelángyárként működött, de csődbe ment.

Sosem használ számítógépes effektet vagy greenscreent?

De, ritkán igen. Van például annál a jelenetnél, amiben rabszolgákat hajtanak be egy hatalmas gépbe, amit alulról meggyújtanak. Ehhez is egy hatalmas stúdióra volt szükségünk, amit végül Oslo mellett találtunk meg, egy szintén csődbe ment hangárban.

Ezt a jelenetet egy hangárban vették fel - Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről Forrás: Cirko Film

De akkor is kellett trükköt alkalmaznunk, amikor a hadsereg vonul át a háttérben. Enélkül csak úgy lehetett volna megcsinálni a jelenetet, ha a hadsereg körbe-körbe jár a kamera körül, és nem tartunk szünetet a jelenetben. A számítógépes effekt lehetővé tette, hogy szünetet tartsunk a két epizód között, és a katonákat alakító színészek felkészüljenek a második megjelenésre, amikor már vert seregként térnek vissza. De akár meg lehetett volna csinálni a jelenetet szünet nélkül is, csak akkor legalább száz lóra lett volna szükségünk, így meg csak huszonnégyet kellett használnunk.

És milyen idegállapotban van közben? Mi történik például, ha végre sikerül egy jelenetet megcsinálni a tervek szerint, de az utolsó percben mégis közbejön valami malőr?

Ez megtörtént, és majdnem katasztrófába torkollott a forgatás. A lovak ugyanis bepánikoltak, és majdnem szétrombolták a díszletet. A háttérben kifeszítettünk egy kötelet, hogy azon jelöljük, milyen sebességben kell elhaladnia a hadseregnek. De egy ló beleakadt a kötélbe, és elkezdte húzni, amitől megijedtek a többiek is. Végül szerencsére sikerült megnyugtatni őket.

A király csak ki akar menni a vécére

Mennyi idő egy ilyen monumentális jelenetet megcsinálni?

A kezdetektől - a helyszínkereséstől az állatok beszerzéséig, a szereplők kiválogatásáig, a próbákig, a jelmezpróbáig és a felvételig - két hónap. Ennyi idő volt azt a jelenetet összehozni.

És maga a forgatás mennyi ideig tartott?

Az csak egyetlen hosszú nap. Általában a felvétel egy napba mindig belefér.

Roy Andersson (középen) az Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről forgatásán Forrás: Cirko Film

Ez a trilógia első darabja, amiben történelmi jelenetek is vannak. Miért döntött úgy, hogy ezúttal belekeveri a múltat a jelenbe?

Mert a múlt valójában része a jelenünknek, bennünk él az emléke. XII. Károly például nagyon fontos királya volt a svéd történelemnek, a harc és a hódítás szimbóluma. Akkora hatalommal rendelkezett, hogy csak Istennek tartozott elszámolással. Az volt a célom, hogy megmutassam ennek a fonákját, és hogy minél hétköznapibb helyzetben ábrázoljam, és így reflektáltassam a mai korra. Az anakronizmusra akartam kihegyezni azt a jelenetet. Azzal például, hogy amikor visszatér a vesztes csatából, ki akar menni a vécére.

A svédek nem szeretik hallani, hogy meleg volt

Igen, de már foglalt. Volt egy pillanat, amikor az összes nőt kiküldték a kocsmából, számomra meg az volt anakronisztikus és megdöbbentő.

Az az igazság, hogy XII. Károly félt a nőktől. Nem is akart velük soha egy légtérben tartózkodni. Ha megjelent egy helyiségben, ahol nő tartózkodott, fogta magát, és kiment. Valószínűleg bi- vagy homoszexuális volt, de ezt ma nem szívesen hallják a svédek, mert nagy hadvezérként, sikeres harcosként tartjuk számon. Évszázadokig titokban tartották ezt a vonását.

Ha nő volt a helyiségben, ő kiment - Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről Forrás: Cirko Film

Van egy mondat a filmben, ami többször elhangzik: "Örömmel hallom, hogy jól vagy." Mit akar jelenteni ez a mondat?

Ez is csak egy átlagos mondat, én magam is gyakran mondogatom a családtagjaimnak, amikor elutazik valaki, és felhívjuk egymást telefonon. Szerintem ez egy olyan mondat, amit sokan használnak, és tulajdonképpen a törődést fejezi ki. Önnek is biztos mondták már.

De ön szerint ezáltal kiüresedett?

Nem, hiszen sokféleképpen elhangozhat. Mivel a filmben is különböző szituációkban használják, így azt mutatja meg, mennyi mindent jelenthet. Ha csak egy ember mondogatná sokszor, az jelentené azt, hogy már nem jelent semmit.

Mint például az a mondat, ami szintén többször elhangzik a két játék-ügynök szájából, hogy "Szeretnénk felvidítani az embereket." Miközben a világ legszerencsétlenebb embereinek látszanak.

Persze az ő stílusuk kicsit el van túlozva, nem igazán realisztikus, de igen, ez egy üres mondat, hiszen valójában egyáltalán nem érdekli őket a többi ember, csak egy reklámszöveget hajtogatnak.

A környezet többet elmond, mint az arc

Én úgy éreztem, ez a filmje volt a trilógia legsötétebb, legnyomasztóbb darabja. Szándékosan fejezte be így a történetet?

Nem, szerintem nem lett sötétebb. De legközelebb igyekszem még viccesebb filmet készíteni, ígérem!

Roy Andersson az Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről forgatásán Forrás: Roy Andersson Filmproduktion AB

Tényleg, mit tervez most, hogy befejezte a trilógiát?

Már készülök a következő filmemre, ami stílusában hasonló lesz, mint az eddigi filmjeim, de kicsit azért színesebb és világosabb, és több lesz benne a komikum.

Sosem érez késztetést arra, hogy megmozdítsa a kamerát, vagy ráközelítsen egy arcra?

Nem, mert szerintem a helyszín, a hely, amiben az ember megjelenik, többet elmond az ember állapotáról, mint az arc. A képzőművészetben is érdekesebb a tág kompozíció, mint a portré. Persze van egy-két kivétel a művészettörténetben, mint mondjuk a Mona Lisa, ami majdnem közeli, de a jó kép többnyire a környezetet is bemutatja.

A lehető legegyszerűbben

Akkor is megmozdíthatná a kamerát, elindíthatna egy mozgást a térben.

Ha úgy látom jónak, meg fogom tenni. De egyelőre az a filozófiám, hogy csak azt mutassuk meg, amit feltétlenül szükséges. Amíg lehet, mindent a lehető legegyszerűbben kell elmesélni, a lehető legszimplább eszközökkel.

Amikor a filmjeit nézem, persze látom, hogy festmények ihlették őket, ugyanakkor az is eszembe jut, hogy olyanok, mint egy álom. Annyira bizarr helyzeteket ábrázolnak, mint amilyenek az álmokban fordulnak elő, és a szereplők fehérre meszelt arca is valahogy olyan, mintha nem a valóságban volnánk.

Az álom azért fantasztikus, mert bármi megtörténhet benne, nincs lehetetlen. De ez benne az ijesztő is, ezért került ötven évembe, míg végre ábrázolni mertem egy álmot a Te, aki élsz című filmemben. Addigra már annyira elegem volt a realizmusból, hogy kifejezetten felszabadított, hogy elrugaszkodhattam tőle. Szabályosan boldoggá tett. Az álmokban az a szenzációs - és az emlékekben is, amik hasonlóak -, hogy csak azt őrzik meg, ami igazán fontos, csak a lényeget. A francia festő, Henri Matisse mondta, hogy törölj a képről mindent, ami nem feltétlenül szükséges. A képnek csak az esszenciát szabad ábrázolnia. Az emlék és az álom is az esszenciát őrzi.

De olyan előfordul, hogy a saját álma ihlet egy jelenetet?

Hát, nem is tudom. Minden szereplőben visszatükröződöm, én ilyen értelemben vagyok benne ezekben a jelenetekben.

Rögtön nekifogtam az új filmnek

Lassan harminc éve dolgozik együtt az operatőrével, Borbás Istvánnal, de a Galambban egy másik magyar operatőrt, Pálos Gergelyt is maga mellé vett. Mi volt az oka a váltásnak, összevesztek Borbással?

Istvánnal valóban több, mint húsz éve dolgozom együtt. Úgy ismertem meg, hogy a nyolcvanas években volt egy feleségem, akinek az édesanyja magyar volt, csak Stockholmba disszidált, és sok magyar megfordult nála. Szóval családi környezetben találkoztam először Istvánnal, és amikor kiderült, hogy ő is filmmel foglalkozik, gondoltam, megpróbálhatnánk együtt. Aztán a próbából egy több évtizedes együttműködés lett. Nemrégiben bejelentkezett nála egy fiatal srác, Pálos Gergő, hogy szeretne a gyakornoka lenni két hétre. Ez nekünk is épp jól jött, mert így lett Istvánnak egy asszisztense az épp induló produkcióhoz, és Gergőnek is nagyon jó lehetőség volt tanulni. Én mindkettejükkel nagyon boldog vagyok, remek szakemberek.

Pálos Gergely az Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről forgatásán Forrás: Roy Andersson Filmproduktion AB

De a legközelebbi filmjét melyikükkel készíti?

Mindkettejükkel, ugyanolyan együttműködésben, mint ahogy a Galamb-ot készítettük.

És mikorra várhatjuk? A trilógia egy-egy darabja között hét-hét év telt el, és köztudott, hogy nagyon lassan dolgozik.

Igen, de akkor azért is tartott ilyen sokáig, mert mindig kihagytam közte három-három évet. Most viszont rögtön nekifogtam az új filmnek, úgyhogy szerintem négy év múlva kész lesz.

Olvastam önnel interjúkat, és amikor a saját kedvenc filmjeiről vagy alkotóiról kérdezik, mindig kizárólag klasszikusokat említ. Nincs esetleg olyan mai filmes, akinek szereti a munkáit?

Lehet, hogy ez nem igazságos tőlem, de tényleg sokkal többre tartom az ötvenes, hatvanas évek filmművészetét, mint a mait. Azt gondolom, akkor olyan költészet volt a filmben, ami azóta nincs meg - a magyar filmben is, most hirtelen például Jancsó Miklós jut eszembe. Lehet, hogy csak az öregedés okozza, de nekem ez a benyomásom.

Roy Andersson a velencei filmfesztiválon Forrás: Cirko Film

Ritkán találkozom izgalmas alkotással. De lehet, hogy a Birdman például kivétel, mert arról egész jókat olvastam, amikor együtt versenyeztünk Velencében. Alejandro (González Inárritu, a Birdman rendezője) később meglátogatott itt, Stockholmban is, szóval meg fogom nézni. Vagy ott van az az orosz film, a Leviatán, azt is be fogom pótolni. Kaptam egy csomó megtekintőt év végén, de eddig nem volt időm rájuk, csak félretettem őket. Ígérem, most majd sorban előveszem mindet, és megnézem a tavalyi filmeket.