Egy szexbombára nem bízhatok apácaszerepet

Paolo Sorrentino, az Ifjúság és A nagy szépség Oscar-díjas rendezője Cannes-ban mesélt a Filmklubnak arról, hogy a nőket a mai napig nem tudta kiismerni, hogy milyen érzés hollywoodi legendákat rendezni, hogy nem akar a tévé és a mozi között választani, és hogy meddig nem számít öregnek az ember. Exkluzív interjú Paolo Sorrentinóval.

• Paolo Sorrentino 1970-ben született Nápolyban, eddig hét nagyjátékfilmet rendezett.
• A szerelem következményei című második rendezését beválogatták a cannes-i versenyprogramba, azóta minden filmje ott debütált.
• Eddigi legnagyobb cannes-i elismerését, a zsűri díját 2008-ban az Il divóért nyerte.
• 2013-ban A nagy szépség hoppon maradt Cannes-ban, de utóbb végigtarolta a világ legfontosabb díjkiosztóit: Európai Filmdíjat, Golden Globe-ot, BAFTA-t és végül Oscart is nyert a legjobb idegen nyelvű film kategóriában.
• Az Ifjúság a második angol nyelvű filmje a Sean Penn főszereplésével készült, vegyes fogadtatású Helyben vagyunk (This Must Be The Place) után.
• Az Ifjúság májusi cannes-i premierje óta már leforgatott egy nyolcrészes minisorozatot Jude Law és Diane Keaton főszereplésével, a The Young Pope-ot.

Cannes-ban az Ifjúság világpremierjének napján hét másik újságíró társaságában egy kerekasztalos interjún nyilatkozott az Origo Filmklub riporterének.

Nem túl fiatal még ahhoz, hogy az öregedésről és a művészi hagyatékról forgasson filmet?

Nem tudom, lehet, hogy csak előre félek az öregedés folyamatától, és azért foglalkoztat ennyire a téma. Egyébként pedig szeretek számomra még ismeretlen dolgokról forgatni, így kifejezetten kihívásnak tartottam, hogy megfogalmazzam, miként vélekedhetnek az idős emberek az életük végén a fiatalságról és az elvesztéséről.

Michael Caine nélkül nem csinálta volna meg a filmet - Paolo Sorrentino a 2015-ös cannes-i filmfesztiválon Forrás: AFP/Anne-Christine Poujoulat

Saját magát úgy képzeli el idősen, mint Harvey Keitel karakterét, aki sohasem képes feladni a próbálkozást, hogy felülmúlja önmagát?

Inkább mint Michael Caine-ét, aki tudja, mikor kell abbahagyni. Fiatal koromban jobban hasonlítottam Harvey karakterére, akkor voltam ilyen frusztrált és nyughatatlan, és akkor ütköztem mindig olyan falakba, hogy nem valósíthattam meg igazán az elképzeléseimet, mert senki nem adott rá pénzt.

Érdekes párhuzam kínálja magát azzal kapcsolatban is, hogy a filmbéli rendezőt mindenki „a nők rendezőjeként” emlegeti, míg önnek eddig minden filmjében férfi volt a főhős, és a nők inkább dekoratív szerepet töltenek be.

Tudom, tudom. Szeretnék női főhősről írni egy filmet, mert nagyon érdekelnek a nők, de talán majd később, amikor jobban kiismertem őket. Egyelőre ez lehetetlen küldetésnek tűnik. Mindenesetre az Ifjúság-ban Jane Fonda karaktere is nagyon fontos, még ha csak két jelenetben tűnik is fel.

Jane Fondát nem volt nehéz rávenni egy olyan szerepre, ami az idősödő hollywoodi színésznőket ennyire negatív fényben tünteti fel?

Egyáltalán nem, mert ő egy nagyon önironikus személyiség. Pontosan tudta, miről beszélünk, és egy percig sem félt attól, hogy parókában, önmaga paródiájaként kell megjelennie. Ráadásul megbeszéltük előtte, hogy kiről kellene mintáznia a karaktert, és ez pláne nagyon szórakoztatta.

Na, és kiről?

Az ügyvédeim a lelkemre kötötték, hogy ezt soha ne kottyantsam el.

Amit Jane Fonda mond a nagymonológjában a mozi és a tévé viszonyáról, az az ön jelenlegi álláspontja is egyben?

Részben igen, mert én is azt gondolom, hogy az amerikai televíziózásban izgalmasabb dolgok történnek, mint a moziban, de ettől én még sohasem tudnám végleg feladni a nagy vásznat, és hosszú távon, azt hiszem, a mozinak nincs esélye a tévével szemben, de egyelőre bízom abban, hogy nem kell a kettő között választani. A tévék ráadásul egyre nagyobbak lesznek, nem kell azt éreznünk, hogy vizuálisan korlátok közé szorítana a képernyő. Most egy tévésorozatot forgatok Jude Law-val, a The Young Pope-ot, mire elkészül, néhány embernek már akkora tévéje lesz, mint egy mozivászon. De egyébként már el van döntve, hogy a The Young Pope után visszatérek a mozifilmhez.

A tévében izgalmasabb dolgok történnek most - Jude Law a The Young Pope című minisorozatban Forrás: HBO

És Olaszországhoz?

Igen, a következő mozifilmem olasz nyelvű lesz, és Olaszországban fog játszódni.

Az Ifjúság esetében nem merült fel, hogy olaszul forgassa le, mondjuk Toni Servillóval a főszerepben? Michael Caine karaktere mintha direkt hasonlítana rá.

Tonival szavak nélkül is megértjük egymást, nem véletlen az évtizedes együttműködésünk. Nagyon hasonló a humorérzékünk, és hogy ugyanolyan könnyedén vesszük a dolgokat. Legszívesebben minden filmemben adnék neki egy szerepet, de az Ifjúság-ot kezdettől fogva úgy terveztem, hogy egy nemzetközi produkció lesz, az én ifjúkorom bálványaival a főszerepben. Michael Caine-t rendezni számomra egy valóra vált álom. Soha senki mást nem tudtam volna elképzelni ebben a szerepben, eleve rá írtam, ha nem vállalja el, lehet, hogy le se forgattam volna.

Michael Caine és Harvey Keitel között remek az összhang. Mennyire kellett rendezni őket, és mennyi az improvizáció a jeleneteikben?

Igen, isteni volt nézni őket. Kicsit már lelkiismeret-furdalásom is volt, annyira nem kellett semmit csinálnom. Persze a megírt szöveget adják elő, de ők akkora színészek, hogy különösebb rendezői instrukció nélkül is sokat hozzá tudnak tenni a forgatókönyvhöz.

Isteni volt őket nézni - Michael Caine és Harvey Keitel az Ifjúság című filmben Forrás: Mozinet

A nagy szépség után az Ifjúság is nagyban rokonítható Fellini filmjeivel. Tudatosan tiszteleg előtte?

Én nem érzem annyira a párhuzamot, és amikor egy-egy jelenetről a filmkritikusok megírják, hogy erre vagy arra a Fellini-jelenetre utal, akkor csak arra tudok gondolni, hogy a filmkritikusok túl sok filmet néznek. De lehet, hogy vannak olyan inspirációim, amelyek tudatalattiak, és nyilván minden olasz filmrendezőre hatással van Fellini, de ugyanúgy Antonioni is. Mindketten megtalálják a komédiát vagy iróniát a drámában, és fordítva. Ez egy tőlük eredeztethető olasz hagyomány, ami az én filmjeimre is jellemző, de a többi kortárs olasz rendezőről is elmondható.

A legtöbb filmje, és most az Ifjúság is, hemzseg a lenyűgöző zenei választásoktól és a popkulturális utalásoktól, ezeket már a forgatókönyv írásakor kitalálja?

A zenéket mindig én választom ki személyesen, és szinte mindig már a forgatás előtt, sokszor a forgatókönyv megírásakor. Egyes karakterekről eszembe jut valamilyen zene, és utána, mint egy operában, úgy érzem, hogy az ő jelenlétükhöz hozzáad annak a dallamnak a felcsendülése, akármilyen műfajról legyen is szó. Ez a szenvedélyem az Il divó-ban érte el a csúcsát, hiszen ott Olaszország legunalmasabb embere köré kerítettem egy rockoperát a zene segítségével.

Itt viszont meghökkentően kattant ötlet behozni a brit popsztár, Paloma Faith karakterét, ez hogyan jutott eszébe?

A feleségem olvasta egy magazinban, hogy Paloma Faith azt nyilatkozta, hogy szívesen dolgozna velem. Utánanéztem, és érdekes karakternek tűnt. Találkoztunk, és nagyon megörültem, hogy annyira kompakt ez a kis nő, hogy szerepet sem kellett írni neki, elég volt, hogy csak önmagát adja.

És Miss Universe szerepére hogyan választotta ki a román színésznőt, Madalina Diana Gheneát?

Rengeteg fényképet kaptunk, és azok közül választottunk ki pár lányt, volt, aki végül más szerepben be is került a filmbe, de Madalina volt az, aki alkatilag a legközelebb állt az elképzeléseimhez. Nagyon tehetséges nő, szívesen dolgoznék vele újra. A megjelenése persze behatárolja, hogy milyen szerepekre lehet felkérni, így a Vatikánban játszódó sorozatomban sajnos nem adódott neki való karakter, elvégre nem bízhatok apácaszerepet egy szexbombára.

Nem egy apácaalkat - Madalina Diana Ghenea az Ifjúság című filmben Forrás: Mozinet

Mit gondol, a nézők a film után boldogabban hagyják el a mozit, vagy még jobban félnek majd az öregedéstől?

Remélem, hogy boldogabban, mert azt láthatják a filmben, hogy amíg befolyásolni tudod, hogy mi fog történni veled, addig szabad vagy. És a szabadság összekapcsolódik a fiatalsággal, azaz amíg szabad vagy, addig fiatal is.

Az Ifjúság december 24-e óta látható a magyar mozikban.