Édesanyja lemondott róla csecsemő korában, négy évvel később egy orvosi műhiba következtében elveszítette autószerelő édesapját is, akit nagyon-nagyon szeretett. Ekkor állami gondozásba került, és egészen tizenkét éves koráig árvaházban is maradt, amíg örökbe nem fogadta a Rosenthal család. Azonban szerinte ennyi idősen már nem lehet a szó valódi értelmében örökbe fogadni egy embert. „Akkor én már réges-régen kész voltam. Amikor gimnáziumba kerültem, az ellenőrzőt vagy nem írattam alá, vagy én írtam alá” - mesélt kamaszkoráról a Tilos rádióban.
Röhrig Géza örökbe fogadó nagypapája, Rosenthal János úgy menekült meg a zsidóüldözés idején, hogy mivel egy baleset miatt hiányzott a jobb lába, otthagyták a pesti gettóban. „Sokszor kimankóztunk sakkozni a Szent István parkba. Ilyenkor aztán meséltettem” - mondta Röhrig egy interjúban. Röhriget örökbe fogadó családjának története indította arra, hogy ellátogasson Auschwitzba, a haláltábor helyszínére.
A nyolcvanas évekre igazi punk lett belőle. A Huckleberry zenekar frontembereként kisebb performanszokkal vezette fel a koncertjeiket, például bejött terhes nőként, kivett egy földgömböt a pólója alól, és hozzávágta a földhöz. Pesti kocsmákban, egyetemi klubokban és házibulikon léptek fel, először a Neurotikkal, a Balatonnal, az Ági és a Fiúkkal, aztán önállóan is. Lemezük sosem jelent meg, csak néhány kazettára rögzített koncertfelvétel maradt utánuk.
A New Yorker magazin újságírójának azt is elmesélte, hogy mivel Magyarországon akkoriban nem lehetett jó hajszínezőket kapni, a biciklijéhez használt kék festékkel mázolta be a haját, ami reggelre szép kékre színezte a párnáját is. Igazi underground arc volt, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy Pajor Tamással egy cégnél voltak betanított munkások (érdekes megnézni ezt a felvételt egy pár hónappal ezelőtti pódiumbeszélgetésről, ahol Pajor több kérdést is feltesz Röhrignek).
És ki ugrált sihederként Röhrig Géza punkkoncertjein? Nem más, mint Orbán Viktor. A Huckleberry zenekar a fiatal demokraták néhány kongresszusán is fellépett, sőt egy dalszövegük egy sorából Fidesz-szlogen lett.
„Olyan országban szeretnék élni, ahol a törvény nem csak a kólát védi.” Emlékszik erre a sorra valaki a kilencvenes évek eleji Fidesz-kongresszusokról? Orbán Viktor háta mögött lehetett olvasni a feliratot, ami a Huckleberry egyik sora. Volt idő, amikor a Fidesz punkzenekartól kölcsönzött jelmondatot. Röhrig kis ideig tagja volt a Fidesznek, de nem sokkal később megszakította a kapcsolatot a párttal. Hamarosan a zenekar is feloszlott.
Több is tudna lenni, mint egyetlen pillanat
"Megbékélésről lévén szó, az jutott eszembe, hogy vajon megadja-e nekem a Jóisten, megélem-e azt még, amikor Magyarország első, már a rendszerváltás után született miniszterelnökét beiktatják, és vajon az a miniszterelnök túl fog-e tudni lépni ezeken az ideológia frontvonalakon, és tud-e majd egy olyan országot úgy irányítani, ami sokkal kedélyesebb és gyakorlatiasabb, mint amit ma látunk. Nagyon remélem, hogy igen. Ezt a mi-ők retorikát most már tényleg nagyon abba kéne hagyni. Mi itten egymásra vagyunk ítélve ezen a 93 ezer négyzetkilométeren. Senki nem megy sehova, és jó lenne, hogy ha az a pillanat, ami az Oscar-díjátadó éjszakáján összehozta a magyarokat az egész földkerekségen, az több is tudna lenni, mint egyetlen pillanat" - Röhrig Géza a Saul fia Oscar-győzelme utáni sajtótájékoztatón, most szerdán a budapesti Toldi moziban.Ebben az időszakban Röhrig nemcsak zenélt, de rendezést is tanult a budapesti Színművészeti Főiskolán. 1993-ban végzett, de diplomát végül nem kapott. A főiskolán is lázadó renitens volt: egy Hír TV-s interjúban elmesélte, hogy a barátaival elhatározták, hogy alapítanak egy ellen-KISZ-t, egy alternatív ifjúsági szervezetet. Ám ez Kazimir Károlynak, a színmű rektorának cseppet sem tetszett, mint ahogy az sem, hogy Röhrig a rendszerváltás hevében nekiszegezte: „új szelek fújnak, a taxi előállt”.
A rendező szakon egy osztályba járt Bollók Csabával (Iszka utazása), Rohonyi Gáborral (Konyec - Az utolsó csekk a pohárban). Osztálytársa volt még Bereczki Csaba rendező-producer is, aki az első Fidesz-kormány idején a Mokép vezérigazgatója volt, jelenleg pedig a Filmalap nemzetközi és értékesítési igazgatója.
Ebben az időszakban, a nyolcvanas évek második felében a filmezésbe is belekóstolt. Két filmre is bukkantunk, amiben főszerepet játszott. Sólyom András Armelle című, 1988-ban készült, lengyel-magyar koprodukciós tévéfilmjében az tűnik rögtön az ember szemébe, hogy a fiatal Röhrig micsoda vonzó, jó kiállású fickó volt, tiszta Marlon Brando például abban a jelenetben, ahol Margitai Ági tisztítja a sebét. Jó párost alkotnak. A fiatal Röhrig egy szociológia szakos egyetemistát alakított ebben a rövidke tévéfilmben, aki egy lány után kajtat, pedig nem nézik jó szemmel az ottaniak.
„Amatőr színésznek is nagyon tehetséges volt" - mondta az Origónak Pesty László, a legendás Pesty Fekete Doboz című tévériport-sorozat készítője. A nyolcvanas években kezdődött a barátságuk, 1986-ban amatőr színészként Röhrig Géza volt a főszereplője Pesty egyik kísérleti filmjének, a Doctor Faustus-nak. A film az ELTE vizuális műhelyében készült, ahol sokat gondolkodtak együtt különféle filmterveken. Röhrig 1991-ben rendezett egy filmet a Pesty Fekete Doboz számára arról, hogy a Kozma utcai izraelita temetőben vandálok megrongáltak tizenhét sírt.
A Kispál és a Borz Ágy, asztal, TV című számának klipjét Röhrig Géza rendezte, a bökkenő csak az volt, hogy ötvenezer forintból kellett gazdálkodnia, úgy, hogy csak a kamera húszezer forintba került. Nagy truvájokra hát nem futotta, viszont ahhoz sem volt kedve, hogy Lovasi Andrást beállítsa „a szélgépbe tátogni”, ezért kitalálta, hogy gyufaszálak segítségével készít videót.
A gyufásdobozból készített kis tévé és a klip végén lángra lobbanó gyufák tökéletesen elkapják a dal hangulatát, de a zenekar producere sajnos nem örült a kreatív ötletnek, mert hiányolta belőle a zenészeket.
Magyar-lengyel szakra is járt a bölcsészkarra, az volt az egyetlen szak a bölcsészkaron, ahova nem kellett KISZ-ajánlás. Ösztöndíjjal került ki Lengyelországba, ahol élvezte az életet, és halogatta az egykori auschwitzi láger meglátogatását. Végül amikor rászánta magát, és megérkezett a haláltábor helyszínére, annyira mélyen megérintette, hogy úgy érezte, maradnia kell. Rengetegszer ment ki, mindig nyitásra érkezett és zárásig maradt, és verseket írt. Hazatérve első dolga az volt, hogy elutazzon Jeruzsálembe. „Auschwitzból nekem nem vezetett máshova út” - mondta a Nők Lapjának adott interjúban.
Első feleségét Izraelben ismerte meg, és nem sokkal két gyerekük születése után követte őt és a gyerekeket New Yorkba. Hamarosan zöldkártya nélküli illegális ott tartózkodó lett, és nyolc évig, amíg nem rendezte a státuszát, nem jöhetett haza. Első házassága a kiutazás utáni évben véget ért, de mivel nem akart távapukává válni, Amerikában maradt. Nem ismert senkit, és eleinte csak annyi pénze volt, hogy éjszakánként kapjon egy ágyat, amiben napközben valaki más húzta meg magát.
New Yorkban dolgozott gyógyszertári eladóként, középiskolai hitoktatóként is, bútorokat cipelt költöztetésekkor, és 2001 óta az írás mellett halottőrzőként és -mosdatóként dolgozik a Plaza Jewish Community Chapel ravatalozójában.
A zsidó vallási hagyományok szerint a halott nem maradhat egyedül, a temetésig mindennap kell, hogy legyen mellette valaki. A mosdatást egyszerre hárman végzik, az őrzők nyolcóránként váltják egymást, és félóránként zsoltárokat olvasnak fel. A hullamosás szakrális művelet - mondta el Veiszer Alinda műsorában -, és nem akarja abbahagyni, mert, mint mondja, „fontos a halállal folyamatos kapcsolatban állni”. Bár lehet, hogy ezen a karriertervén még változtatni fog.
Tizenhárom év egyedüllét után New Yorkban találkozott a második feleségével, akitől nemrég ikrei, egy kisfiú és egy kislány születtek, pedig már kezdte elveszíteni a reményt, hogy újra apa lehet. „Ez a legnagyobb áldás” – mesélt a váratlan szerelemről és gyerekáldásról egy interjúban. Elmondta azt is, a felesége festő, és „egy tűzrőlpattant, fantasztikus nő”.
Több verseskötete is megjelent magyarul, elsőként 1995-ben a Hamvasztókönyv, amely Auschwitzról szól, majd a Fogság 1997-ben. Most márciusban a Magvető jelenteti meg verseit, az új könyv Az ember, aki a cipőjében hordta a gyökereit címet fogja viselni.
„Röhrig Géza verseskötete egyszerre brutális és érzékeny, letaglózó és közvetlen” – írja ajánlójában a Magvető kiadó. Halott kenyér című családregényén jelenleg is dolgozik, a történet egy állami gondozásban felnőtt cigány fiúról szól, aki elindul megkeresni az anyját.
Röhrig Géza: Honvágy
ó a haza nagyon rossz anyabelül megtart kívül eldob engem
föl sem ismer pedig rá hasonlítok
tíz év után járok újra pesten
Nemes Jeles László fél évig járt a New York-i Egyetemre, ekkor ismerkedett meg Röhrig Gézával. Egy ebéden mutatta be őket egymásnak egy közös ismerősük, ezután sokat lófráltak együtt Brooklynban. A megismerkedésük után három-négy évvel Nemes Jeles azzal kereste meg, hogy lenne neki egy szerep a Saul fiá-ban. A rendező még nem Saul szerepére hívta (akkor még úgy volt, külföldi színész játssza Sault). Zabezsinszkij Éva, a film casting directora elmeséléséből tudjuk, hogy Röhrig Géza üldögélt a szereplőválogatáson, végszavazott más színészeknek, amikor eszükbe jutott, hogy milyen tökéletes Saul lenne őbelőle.
Közben elolvasta a Könnyek nélkül sírtunk című könyvet, amely egy izraeli történész a Sonderkommandó életben maradt tagjaival lefolytatott beszélgetéseit tartalmazza. A második meghallgatáson már Saul szerepét szánták neki, ő azonban ezt még akkor nem tudta. A meghallgatás egyik feladata az volt, hogy mint sonderkommandós mondja el egy napját. „Beszéltem másfél órát nagyon monoton módon, aztán felnéztem, és mindenki sírt. Aznap délután megkaptam a szerepet” - mesélte a Tilos rádióban.
A forgatás előtt hetekig próbáltak Nemes Jeles Lászlóval és a Saul fia társírójával, Clara Royerrel, nagyon megfeszített tempóban, mert Röhrignek vissza kellett utaznia Amerikába. Az éjszakába nyúlóan beszélgettek, sokszor a szemük előtt mozdult meg az anyag – mesélte egy interjúban. A forgatási szünetekben senkivel sem akart beszélgetni, mert teljesen elmélyült a szerepében, és ebből nem tudott volna ki-be járkálni.
Már a Saul fia cannes-i bemutatója után is azt rebesgették, hogy alakításáért megkaphatja a legjobb férfi színésznek járó díjat, de a fesztivál szabályzata szerint egy film csak egy díjat kaphat. Az Oscar-jelölések kihirdetése előtt megint csak sokan esélyesnek tartották arra, hogy bekerüljön a legjobb férfi főszereplő kategória jelöltjei közé.
Pedig az Oscar-történetében alig-alig neveztek ebben a szekcióban nem angol nyelvű filmben szereplő színészeket, diadalmaskodni pedig ebből a pozícióból szinte lehetetlen. Marcello Mastroianni egyszer sem kapta meg az Oscar-díjat, pedig háromszor is jelölték. (Rajta kívül még nyolc idegen nyelvű filmben szerepelt színész került a jelöltek közé, de nyerni egyedül Az élet szép olasz rendező-főszereplője, Roberto Benigni tudott.)
Michael Barker, a Saul fiá-t Amerikában forgalmazó Sony Pictures Classics alapítójának elbeszéléséből tudjuk, csak néhány szavazaton múlt, hogy Röhrig Géza nem került be a legjobb férfialakítás jelöltjei közé az Oscaron.
Most pedig akár hivatásos színész is válhat belőle: már leszerződtette az egyik legnagyobb hollywoodi ügynökség, a United Talent Agency (UTA), és ezzel olyan illusztris társaságba került, amelynek tagja többek között Angelina Jolie, Johnny Depp, Channing Tatum, a Coen fivérek, Chris Pratt és Judd Apatow is. Negyvennyolc éves, de a kora miatt nem kell aggódnunk: Samuel L. Jackson, Morgan Freeman vagy Steve Carrell is mind negyvenéves kora után futott be.
A Santa Barbara Nemzetközi Filmfesztiválon, ahol február 6-án az alakításáért megkapta első amerikai díját is, a portréival felszerelkezett rajongók várták, hogy autogramot adjon nekik. A díjazottak között ott volt Röhrigen kívül a friss Oscar-díjas Alicia Vikander, Joel Edgerton és A szoba gyerekszínésze, Jacob Tremblay is.
Bár továbbra is rendszeren kívülinek tartja magát, és a Golden Globe-díjkiosztó után azt mondta, hogy a legtöbb hollywoodi sztárral nem talált közös társalgási témát, a cannes-i siker óta rendszeresen érkeznek a híres színészek társaságában készült fotói, amikkel nem győzünk betelni.
Fényképezkedett már együtt Rachel McAdamsszel, Jonah Hill-lel, Susan Sarandonnal és Cate Blanchettel, az Oscar-gála utáni partin pedig felejthetetlen közös fotó készült róla és gyerekkori hőséről, Sylvester Stallonéról, valamint híres druszájáról, Ben Affleckről is.