A Filmklub podcast négyéves története alatt kevés olyan beszélgetés fordult elő, aminél kifejezetten sulykoltuk az olvasóknak, hogy hallgassák végig a másfél órát (ezt a cikk legalján tehetik meg). Most viszont ezt tesszük, mert Petrik Andrea hangja olyan komplex érzéki élmény, hogy libabőrös lesz tőle az ember.
Az már csak hab a tortán, hogy olyan történeteket is elmesél, amiket legnagyobb rajongói sem tudnak. Például egy rockopera volt éppen, ami miatt belényilallt, hogy színésznőnek kell lennie, 13 éves korában. „A polifoamgyár olyan, mint az élet: mindenféle ember volt ott” - mesélte arról az időszakról, amikor nappal tanult az Újszínház stúdiójában, éjszaka pedig dolgozott. Mindkét színművészetis felvételijén el volt törve valamije, leesett a villamosról, fényes nappal, józanul, mesélte erről.
„Nem feltétlenül vagyok az az ember, akit szeretnek”, Petrik Andrea szerint ő megosztja a közönséget. Sokáig őrzött egy bizarr levelet egy ismeretlen feladótól, amit karácsonykor kapott, és hetekre taccsra vágta, de Esterházy Péter levele is bekerült az emlékek közé, amiben az író megköszöni, hogy a szerepből, az ő szövegéből ilyen szépet csinált.
Temerinben született, a Vajdaságban, de a gimnáziumot Szentesen, az egyetemet pedig Budapesten végezte. Mégis már befutott színésznő volt, amikor megkapta a magyar állampolgárságot. „Sokat szenvedtem a bevándorlási hivatalban”, kapott igazolást a színházból is, hogy az előadásban magyarul beszél.
Hét évet töltött a Radnóti Színházban, az egyetem után, pályakezdőként az elmélyülés lehetősége, a kamaraszínházi lét vonzotta oda, most szabadúszóként ugrik fejest. „Bátrabbnak kell lennem, színesebb pályára vágyom.” A szinkron sajnos nem érdekli – ezzel a hanggal! –, az énekléssel viszont még nagyon szeretne kezdeni valamit.
Volt egy időszak az életében, amikor „két végén égette a gyertyát”, erről azt mesélte nekünk, hogy örül, hogy negyvenévesen nem lesz hiányérzete, mert nem bulizott eleget. Az otthonról hozott motiváció tartotta őt kordában: „Akkor engedtem el magam, amikor terem volt rá.”
Váltást az életmódjában a Hajnali láz című film hozott. Nagyon sokat készült a szerepre, tíz kilót le is fogyott, futott fél évig mindennap egy szigetkört: „a verseny önmagammal, ez az, ami érdekel” - mondta erről. Az Utóélet-ben imádta a karaktert, akit játszott, egy vidéki lelkész nyápic fiát csábította el, persze a szexjelenetről is faggattuk.
Moziban a Kincsem-ben fogjuk látni Petrik Andreát legközelebb, ahol Nagy Ervint babonázza meg végzetesen. Nem spirituális alkat cseppet sem, mégis megérezte, hogy ezt a szerepet el fogja játszani.
A filmről azt mesélte, hogy bár sokan azt várják, hogy klasszikus, korhű lesz a Kincsem, de mivel az alkotók azt akarják, hogy sok emberhez szóljon, nem állhatnak elő valami porossal. Romantikus kalandfilm, de van benne csavar. Hogy végül lesz-e benne legó és slusszkulcs, márciusban derül csak ki a mozikban.
A Filmklub podcast adását megtalálja az iTuneson, letöltheti MP3 formátumban, vagy meghallgathatja az alábbi lejátszóban. A podcasthoz tartozó RSS-csatornát itt találja.