Gerendába vágtuk egymás fejét, miközben Kate Winslet sikongatott

James Cameron kedvéért a Titanic tatjáról ugrott le húszméteres mélységbe, a Transformers 3-ban orosz tudósként halt szörnyet. Schwarzeneggerrel sakkozott, Bud Spencer kamupofont adott neki, most pedig mesét ír, amit Steven Spielbergnek akar eladni. Piroch Gábor, miután végigmászta a kaszkadőr-szamárlétrát Magyarországon, szerencsét próbált Amerikában, és a legnagyobb hollywoodi filmekbe dolgozta be magát. Verekedett Az emlékmásban, lovagolt a Thorban, kaszkadőrszakértője volt az Evitának, az új Szárnyas fejvadász magyar részlegének, legutóbb pedig a Kincsemnek. Ennek apropóján mesélt az Origónak fantasztikus karrierjéről. Elárulta, miért őrült zseni James Cameron, milyen viccekkel szórakoztatta Schwarzeneggert a forgatásokon, és azt is, miért lenne jó, ha Pálfi György Toldija lenne a következő nagy kosztümös filmünk.

A Kincsem talán a legnagyobb szabású kosztümös film az Egri csillagok után. De Várkonyi Zoltán filmje óta nemcsak a világ, hanem a kaszkadőrszakma is sokat változott: például már nem elektromos sokkal buktatják a lovakat.

Valóban sokat változott a kaszkadőrtechnika, aminek az évek során egyre fontosabbá váló állatvédelem az oka. Amikor a hetvenes-nyolcvanas években megjelentek Magyarországon a külföldi produkciók, többek közt az elektrosokkos buktatást is megtiltották nekünk. Akkoriban még olyan eszközökkel dolgoztak a lovas kaszkadőrök, amiket a vágóhídon használtak, és a ló fejére helyezett elektrosokkos készüléket, ami elektromos lökést vezetett az állatba, jól tudták alkalmazni, ha például roham közben „lelőtték” a lovat és el kellett esni vele.

Piroch Gábor Fotó: Szabó Gábor - Origo

A másik bevett módszer a köteles buktatás volt, amikor egy csörlőre kikötött kötélben esett el a ló. Ezt az egyetlen Oscar-díjas kaszkadőr, Yakima Canutt találta ki még a harmincas években, és a Hatosfogat-tól a Ben Hur-ig minden amerikai filmben így buktatták a lovakat, amíg ezt a módszert is be nem tiltották az állatvédők. Azóta fektetjük a lovakat, mint a csikósok, csak mi gyorsítva hajtjuk végre a mozdulatsort, puha nyereggel, kengyellel és speciális zablával, hogy ne nyomja meg magát a ló, ha ráesik.

A Kincsem-ben én tanítottam be a Kincsemet játszó öt-hat lovat, köztük Szellőt, aki az egyik jelenetben felágaskodik, és ledobja Petrik Andreát. Mondtam Farkas Balázsnak, Andrea dublőrének – előfordul ugyanis, ha nagyon kemény a jelenet, hogy férfi dublírozza a színésznőket is –, hogy várja meg, amíg szépen felágaskodik, csak utána húzza le és dőljön el a lóval. Gyönyörűen megcsinálta Szellő is, Balázs is, csakúgy, mint utána a kengyeles húzatást.

A ló ágaskodása a Kincsemben Forrás: Fórum Hungary

Ez nagyon veszélyes mutatvány, Amerika bizonyos államaiban betiltották, mert nemrég két kaszkadőr is belehalt. Ha elszabadul a ló, és a kaszkadőr ott marad a kengyelre kötve, akkor vége van, mert a ló elszalad vele a világ végéig, vagy berohan az istállóba, és ott akaratlanul is nekicsapja valaminek. A Kincsem-ben a lovas bukás után egyből kellett kengyeles húzatást végrehajtani, amit a legnagyobb körültekintéssel és biztonsági előírásoknak megfelelően csináltunk.

Fontos, hogy egy kaszkadőr jól tudjon bánni a lovakkal: ehhez érzék meg tudás is kell. Én a trükklovaglástól a sport- és westernlovaglásig minden kategóriában otthon vagyok, egy időben szőrén ülve is tudtam trükklovagolni.

A világ öt kontinensén a legtetűbb lovakat lovagoltam, hogy mindent meg tudjak csinálni.

Dolgoztam a nyolcvanas években Európa fontosabb szabadidőparkjaiban, Amerikában pedig Jack Lilley-nél, a leghíresebb lószakértőnél is lovagoltam. 2010-ben több hónapon keresztül ott gyakoroltam nála Canyon Countryban, 60 km-re Los Angelestől, mert be akartam kerülni a Cowboyok és űrlények című filmbe.

Piroch Gábor Fotó: Szabó Gábor - Origo

Lovászként – ún. wranglerként – dolgoztam, pedig akkor már a legnagyobb filmben szakértettem az Evitá-tól az Én, a kém-ig, de nem esett le a gyűrű az ujjamról, ha lószart kellett lapátolni. A nyilazást gyakoroltam, és a tengerbe lovaglást szőrén, mert úgy gondoltam, hogy egy indiántámadásnál ezek úgyis előkerülnek. Végül nem vettek fel, mert egy kis helyi csapatot vittek kaszkadőrnek, ahhoz pedig túl öreg volt az arcom, hogy lovasként szerepeljek a filmben.

San Diegóba viszont

elvittek a Thor forgatására, ahol szőrén lovagolhattam Anthony Hopkins lován.

Nem voltak kint aznap a kaszkadőrök, de Vic Armstrong, a second unit direktora látni akarta a jelenetet, és kellett valaki, aki behajtja a lovat a tengerbe, úgyhogy nekem szólt. Abban a filmben is lovászként dolgoztam. A wranglerek Amerikában a western- és rodeólovaglás felől érkeznek a kaszkadőrszakmába, és a tőlük ellesett tudással tudtam megoldani azt a jelenetet a Kincsem-ben, amikor betörik a lovat.

A lóbetörés a Kincsem forgatásán Fotó: Szabó Adrienn / Fórum Hungary

Próbálkoztunk lóbakolással korábban is, például A néma leventé-ben vagy a Hosszú vágtá-ban úgy, hogy hevedert raktunk a lóra, de nem működött. Azóta kitaláltam: rodeórendszert kell használni hozzá, rodeószakértőt meg leoldóembert hívni, aki kinyitja a ketrec ajtaját. Először kétkedve nézett Herendi Gábor és Hutlassa Tamás is, mert nem két fillér volt odaszállítani a Magyar Rodeó Egyesülettől kölcsönkért felszerelést és lovat, de meglett az eredménye, jól megoldottuk a lóbetörést.

Miért akart mindenképpen bekerülni a Cowboyok és űrlények-be?

Harrison Ford helyett akartam lovagolni. Amikor 1995-ben befejeztük A kincses sziget kalózai-t, amiben Matthew Modine dublőre voltam, úgy nézett ki, hogy Vic Armstrong, a híres kaszkadőrszakértő fogja csinálni a következő Indiana Jones-filmet, és azt mondta, én leszek benne Harrison Ford dublőre. Akkor a fejembe vettem, hogy valóban én leszek, de végül nem Vic kapta meg a munkát, az évek pedig elszálltak közben.

Piroch Gábor Fotó: Szabó Gábor - Origo

A Cowboyok és űrlények-be sem kerültem be, de kárpótolt az élet, amikor Joel Kramer, akivel Az emlékmás-ban dolgoztam, elhívott Harrison Ford tartalék dublőrének az új Szárnyas fejvadász-ba. Ruhapróbán is voltam, de a sminkesnek semmi dolga nem volt velem. „Maga kiköpött Harrison Ford”, csak ennyit mondott a sminkeslány. Végül nem álltam kamera elé, mert a first unit megoldotta a feladatot, de egy kis szerepben, banditaként feltűnök a filmben:

én lövöm le szigonnyal Ryan Gosling űrsiklóját.

Emellett én voltam a second unit magyar részlegének kaszkadőrszakértője. De hogy lesz-e magyar szöveg a filmben, azt nem tudom.

Leghíresebb munkája a Titanic. Az a legkomolyabb is szakmailag?

Minden szempontból – technika, bevétel, rendező – az a legkomolyabb. Rengeteg apró szerepet játszottam, voltam első-, másod- és harmadosztályú utas, matróz, tiszt, de még az inas dublőre is. Minden jelenetben estünk, keltünk, majd sorban álltunk az orvosnál. Amikor felemelkedik a hajó tatja, és zuhannak le az emberek a mélybe, 15 métert kellett esnünk a dobozokból és szivacsokból álló fogóig, az ún. catcherig, és esés közben eltalálni egy gumibóját.

Drótkötélen, csörlővel engedtek le, de ha véletlenül beleütköztem valakibe, elengedett a kötél és szabadon zuhantam tovább. Minél jobban felemelkedett a hajó, annál magasabb szögből csúsztunk le a tatról, és annál nagyobb sebességgel csapódtunk bele a fogóba. Egymás után potyogtak oda az emberek. Nem lehetett mit csinálni, csak összehúzni magad, de így is tört mindenünk: állkapocs, borda, gerinc. Volt, akinek kirúgták a szemét. Én a sarkamat ütöttem szét, amikor beestem a hasadékba az inas helyett, de nem jelentettem a sérülést.

Nem mintha hős lennék, csak nem akartam otthagyni a produkciót. Nagyon csúnya seb volt, hazaküldtek volna. Ez már karácsony után történt, amikor a feleségem meglátogatott az akkor féléves Domonkos fiammal. Azt az orvost kértem meg, hogy adjon egy tetanuszt, akitől a fiam kapott védőoltásokat. Utána leragasztottam a bokámat és vízhatlanná tettem, mert szerencsére már csak az a jelenet volt hátra a forgatásból, hogy felborul a mentőcsónak, és az inas elmerül a vízben.

Piroch Gábor Fotó: Szabó Gábor - Origo

James Cameron egyébként idegbeteg egy rendező, folyamatosan ordibált a forgatáson, de engem szerencsére megkedvelt, és sok munkát adott. Az egyik mexikói statiszta – a filmet ugyanis Mexikóvárosban forgatták, és sok mexikói statisztált európai utasként – egyszer nyugodt hangon megkérdezte tőle: „Hát maga miért ordibál?”. Akkor észbe kapott, és bocsánatot kért.

Zseni egyébként. Napi húsz órákat dolgozott, bejárta az egész hajót kamerával a vállán, a nap végén a musztereket nézte, és a forgatás alatt már vágták is a filmet.

Hogy mikor aludt, azt nem tudom. Szerintem szedett valamit.

Mi volt az a pont, amikor megkedvelte Cameron?

A bunyónál. Amikor az inas utoléri a főhősöket az étteremben, összeverekedik DiCaprióval a vízben. Végül kivágták ezt a jelenetet a filmből, de a DVD-re felkerült. Két hétig forgattuk Joey Box barátommal, DiCaprio dublőrével. Elvetemült, piszkos bunyó volt. Asztalokon estünk át, gerendába vágtuk egymás fejét, miközben Kate Winslet a háttérben sikongatott. Persze csak eljátszottuk az egészet, nem ütöttük meg igazából egymás fejét.

Bud Spencer is csak úgy tűnik, mintha hatalmas pofonokat osztogatna, de nem csap fejbe senkit. Van, amikor látszik, hogy melléüt, van, amikor nem. Én is dolgoztam vele a Big Man: Halálbiztosítás-ban, 1988-ban.

Kapott tőle pofonokat?

Egy kamut.

Bud Spencer egy aranyos, kedves, mosolygós medve.

Volt egy verekedődublőre, aki lejárta és előjátszotta neki a jelenetet, hogy itt egy balos, ott egy jobbos, most összecsapjuk a fejet, majd eldobjuk a palikat, és kész. Utána legyakorolta Bud Spencer is, és már vették is fel a jelenetet. Rutinosak voltak.

Ha James Cameron az őrült zseni, Spielberg a csendes zseni?

Igen. Ő nem üvöltözik, alig jön ki a rendezői sátorból, kerüli a tömeget. Egyszer találkoztam vele személyesen, amikor a Világok harca egyik jelenetét forgattuk külső helyszínen, Canyon Countryban. Sétálgattam a tóparton, csodálatos idő volt, és egyszer csak szembejött velem Spielberg és az első asszisztense. Mondtam nekik, hogy hallom, jönnek Budapestre a München-t forgatni, de pár szó után tovább álltak. Zárkózott ember Spielberg, és én sem akartam feltartani őket.

Melyik jelenetet forgatták?

Amikor felborul a komp, leszakadnak a bóják, és az emberek beleesnek a vízbe. Nagyon pontosan ki kellett súlyoznunk a testünkre akasztott ólmot, hogy ne jöjjünk fel egyből a tenger aljáról, miután belesodortak a bóják, de azért amikor felereszkedünk, lebegjünk a vízen. A többi napon lazább volt a munka, a Sony és a Universal stúdiójában forgattunk, és a ketrecben üldögéltünk, ahová az elrabolt embereket zárták az űrlények. Néha kirántottak valakit, akkor megijedtünk, de ha nem, akkor egész nap sakkoztunk.

Na és Michael Bay? Ő milyen?

Cameron testvére lehetne. Ő sem egy nyugodt természet, de nem ez számít, hanem a végeredmény. Cameron is, Bay is producerei a filmeknek, ők adják a pénzt, szóval azt kell csinálni, amit ők mondanak. A Transformers 3-ban ukrán tudósokat játszottunk, akik bemennek egy erőműbe, és szétcsapják őket a szörnyek.

Az operatőr széles látószögű kamerákat rakott az asztalokra, hogy jól mutasson, ahogy felrántanak minket a tetőre, Bay viszont ideges volt, az egyik kamerát felrúgta, a másikat meg kidobta, hogy nem kell az oda. Nekem is beszólt, amikor rendezgette az embereket a szobában. Rajtunk, tudósokon maszk volt, ő meg próbált benézni mögé: „Who the fuck are you?” – mutatott rám. A kaszkadőrszakértő barátom, Kenny Bates szólt neki, hogy nem statiszta vagyok, hanem kaszkadőr. Akkor békén hagyott.

Érdekes forgatás volt. A szörnyeket gömbök jelezték, irányadóként a CGI számára. Ha zöld háttér előtt forgatunk, akkor is mindig van valami jel, hova kell nézni, hogy segítse a színészt a tájékozódásban.

Manapság már bármit meg lehet csinálni számítógépes technikával, aminek köszönhetően az akciójelenetek egyre jobban elrugaszkodnak a valóságtól. Hogyan érinti ez a kaszkadőrszakmát?

Most van egy egészséges egyensúly a számítógépes animáció és a kaszkadőrszakma között.

A zöld háttér előtt is fel kell rántani valakit, ha repül a hős, és a 300-ban is kell valakinek kardoznia.

Utólag aztán számítógéppel felerősítik az akciókat, például nagyobb lángokat adnak a tűzhöz, mint a Kincsem-ben is.

Vannak eltúlzott akciók, mint amikor Tom Cruise berepül helikopterrel az alagútba az első Mission: Impossible-ben, és a James Bond-filmekben is próbálnak értelmetlenül nagyzoló akciókat csinálni, de ezt meg lehet érteni valahol, hiszen meg kell felelniük a nagy elvárásoknak.

Én azt sajnálom, hogy ma már olyan gyorsak az akciók, hogy nem lehet tisztán kivenni, mi történik a filmben. Már nem használnak mesterbeállítást, ahonnan nézve átlátni a jelenetet, plusz olyan közelről mutatják és olyan gyorsan vágják az akciókat, hogy nem látni, ki mit hogyan üt meg. Ezért is néz ki olyan jól a Kincsem-ben, amikor egy igazi ló valóban felágaskodik, valóban elbukik, és tényleg egy embert húz maga után a kengyellel. Elküldjük a Stunt Awardsra a filmet, ahol szerintem épp azért lesz nagy esélyünk, mert a mutatványoknál nem használtunk komputeranimációt. Itt minden kaszkadőrakció valódi.

Piroch Gábor a Kincsem forgatásán Forrás: Fórum Hungary

Számos akciósztárral dolgozott Liam Neesontől Tom Cruise-on át Arnold Schwarzeneggerig. Mit mond a tapasztalata: mitől lesz egy színész jó akcióhős?

Szerencsével. Az se volt törvényszerű, hogy Schwarzeneggerből világsztár lesz. 1989-ben találkoztam egy osztrák fiúval, az akkori Európa-bajnok testépítővel, aki szeretett volna bekerülni Az emlékmás-ba, de Arnold – talán féltékenységből – szóba se állt vele. Gyönyörű, fiatal srác volt, de nem tudta megfutni a köreit. Arnold viszont jó helyen volt jó időben, és szerencséjére volt egy karaktere.

A színészeknek kell egy karakter, amivel akciósztárrá tudnak nőni, mint Stallone a Rambóval. Liam Neeson például öregkorára lett akciósztár, mert ő akkor kapta el a nyugdíjas CIA-ügynök figuráját. Rajta nem érzem, hogy erőltetett lenne a figurája, vagy hogy megúszna bármit, mint Chuck Norris vagy Steven Seagal, akik hiába kapnak nyolc-tíz pofont, utána is talpon maradnak. Liam Neeson számomra természetesebb, hihetőbb.

Liam Neeson az Elrabolva 3 című filmben Forrás: Freeman Film

Annak idején ön is szerencsével kapott munkát Amerikában.

Joel Kramer mondta, amikor a Vörös zsaru-t forgattuk Magyarországon, hogy majd elintézi, hogy kint bekerüljek Az emlékmás-ba. Ki is mentem kölcsönpénzből Amerikába, de a stúdióban azt mondták, Kramer nem intézhet semmit, Vic Armstrongot kell keresni.

Ilyenek az amerikaiak: mindent megígérnek, de semmit nem tartanak be.

Fogtam hát a korban topnak számító demóanyagomat, és elküldtem Mexikóvárosba Vicnek, a Los Angeles-i irodában meg adtak egy telefonszámot, hogy ezen tudok érdeklődni. Négy nap múlva telefonáltam, amikor már elfogyott majdnem minden pénzem, és egy haverom kanapéján laktam Glendale-ben, hogy Vic Armstronggal szeretnék beszélni. Azt mondja a hang: „Én vagyok”. Gyöngyözött a hátam az izzadságtól. Nem ígér semmit, mondta, de meglátja, mit tehet.

És ő valóban meglátta, így végül bekerültem a filmbe. A forgatáson fedeztem fel, hogy olyan nagy ez a filmstúdió, mint az etyeki, a fóti, a pomázi, meg az Origo Stúdió és a Mafilm Róna utcai stúdiója együttvéve. Én ezt a hatalmas stúdiót hívtam fel, benne számtalan irodával és több száz telefonnal, és pont az a pali állt a telefon mellett, akit kerestem. Ehhez persze kellett az is, hogy kimenjek Amerikába és próbálkozzam, de egy jó adag szerencse is.

Piroch Gábor Fotó: Szabó Gábor - Origo

És persze kemény munka nélkül se jött volna össze. Én soha nem húztam ki magam a feladat alól, sőt: odaálltam a sor elejére, és kerestem a szemkontaktust, hogy nekem adják a melót. Viselkedni is meg kellett tanulni, mert ha nagyon nyomulsz, megszólnak, főleg, ha Kelet-Európából jöttél. Akkor még nagyon lehetett érezni ezt a keleti-nyugati megkülönböztetést. Most már kezd ez megváltozni, mert az építésztől a világosítóig mindenki nagyon profi a magyar filmszakmában, és a technikai háttér is van olyan jó, mint külföldön.

Utolértük a Nyugatot, és ezzel a kelet-európai mentalitással, hogy igen, csinálom, és odateszem magam, le is tudjuk körözni.

Amerikában a kaszkadőrök a könnyű munkát keresik, nem akarnak bekerülni az akciókba, nehogy lesérüljenek. Mi még sorban álltunk a melókért, hogy a következő filmben is mi kapjuk. Ha előre akarsz jutni, oda kell tenned magad. A szakértő kiszúrja, ha nem úgy nyúlsz a lóhoz, nem úgy rántod fel a kocsi ajtaját, vagy nem úgy esel le a magasból. Előfordul, hogy nem sikerül olyan jól a jelenet, mégis fantasztikusan összevágják, de én ezt nem szeretem, mert a reputáció nagyon fontos. Mindig a legjobbat kell nyújtani, hogy legközelebb is téged hívjanak. Ha elém raknának egymillió forintot, hogy rontsak el egy bukfencezést, nem fogadnám el. A bizonyítási vágyat nem lehet pénzre váltani.

Piroch Gábor Fotó: Szabó Gábor - Origo

Milyen emlékei vannak Az emlékmás forgatásáról?

Csodálatosak, annak ellenére is, hogy eleinte nehezen illeszkedtem be a csapatba. Azt se tudták, ki vagyok, a nyelvet se beszéltem igazán, és egyedül éreztem magam Amerikában. Ha valami nem volt jó, rögtön leszúrtak. Az egyik jelenetben – amikor átmegyünk a berobbanó falon Arnolddal, és ő átdob a hátán –, azt javasoltam neki, hogy emelő válldobással hajítson el, úgy jobb lesz. Jobb is lett, de Paul Verhoeven észrevette, hogy beleszólok a koreográfiába, és hát ő sem az a nyugodt természetű rendező. Lehordott, hogy mit képzelek, hogy idejövök, és belepofázok a dolgokba, holnap mehetek haza az első repülővel.

Idővel aztán sikerült beilleszkednem, és összebarátkoztam a kaszkadőr srácokkal. Egyszer csak azt vettem észre, hogy már lejárt a két és fél hetes szerződésem, de még nem küldtek haza. Hétköznap edzettünk, hétvégén pedig elmentünk Ixtapába, egy csodálatos mexikói nyaralóhelyre nem messze Acapulcótól. Piáltunk, jet skiztünk, beszélgettünk. Akkor még állt a Vasfüggöny, úgyhogy még nagyobb élmény volt számomra bekerülni a világ egyik legnagyobb produkciójában a világ egyik legjobb kaszkadőrcsapatába. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen magasra repül a csillagom.

Egyszer a San Diegó-i repülőtéren megállított egy srác azzal, hogy ő hatalmas Schwarzenegger-rajongó, minden filmjének minden kockáját ismeri, és ne haragudjak, de nem én álltam a lift mellett Az emlékmás-ban, amikor Schwarzenegger lelövi a feleségét, és azt mondja neki, „Tekintsd ezt válásnak!”? Majd kért tőlem egy autogramot. Az ilyesmi nagyon jólesik az embernek, mert kap egy visszajelzést arról, hogy jó munkát végzett.

A kilencvenes években úgy tűnt, nagy viszály dúl a két legnagyobb akciósztár között, a rajongók pedig vérre menő vitákat folytattak arról, hogy ki a jobb: Schwarzenegger vagy Stallone? Mi volt az igaz ebből a viszályból?

Semmi. Beverly Hillsben a Rodeo Drive-on van egy kávézó, az a neve, hogy Cafe Roma. Egy pici kis bevásárlóközpont pici kis udvarában fekszik, nagyon szép terasszal, előtte egy fodrászat: oda járnak hajat vágatni mindketten szombatonként. Előtte benéznek, nincs-e ott valaki, akivel nem akarnak találkozni, majd ott kávéznak, ebédelnek, sakkoznak.

Én büszke vagyok rá, hogy ha Schwarzenegger besétálna most ebbe a kávézóba (az interjú a Csillagvár kávézójában készült – S. T.), akkor felkiáltana, hogy „Gaaabooor”, és idejönne hozzánk. Ő is ugyanolyan ember, mint mi. Éli a maga életét, csak egy másik szinten. Én magamtól nem keresem a sztárok társaságát, mert megértem, hogy őket állandóan fotózzák, beszélni akarnak velük, és ez egy idő után terhes lehet a számukra.

De amikor forgatunk, együtt szürkülünk bele a napokba. Olyankor elütjük az időt.

Én például vicceket meséltem az amerikaiaknak. Próbáltam olyat keresni, amit le lehet fordítani angolra, de nem mindig értették a poént. Volt olyan, hogy egy állatos viccben „mountain lion”-t mondtam „skunk” (görény) helyett, ők meg csak néztek. De általában jót szórakoztak a próbálkozásaimon. Azt mondták, számozzam be a vicceket egytől tízig, és elég, ha bemondom a számot. „Hetes!” – mondtam, ők meg dőltek a nevetéstől.

Alisa Hensley kaszkadőr, Piroch Gábor és Kristanna Loken színésznő a Terminátor 3: A gépek lázadása forgatásán Forrás: pirochgabor.hu

Mi volt az a vicc, amit értettek?

Az amerikai milliomos meghívja a legnagyobb sztárokat és leggazdagabb embereket az 50. születésnapjára, és azt mondja nekik: „Feltöltöttem a medencét kígyókkal, krokodilokkal és pirájákkal, de ha valaki átúszik hozzá a túloldalról, akkor 1) megkapja az összes olajamat, 2) megkérheti a lányom kezét, és ha ez sem elég, akkor 3) azonnal átutalom neki a bankbetétem felét. Egyszer csak puff, hatalmas csobbanás, valaki úszik a vízben, mint az állat, és kimászik a másik oldalon. A milliomos nem hisz a szemének, nem hitte, hogy valaki tényleg beugrik. Megkérdezi az embertől, mit szeretne. „Az olajamat?” „Nem”, mondja a krapek. „A lányomat akarja talán elvenni?” „Nem.” „A bankbetétem fele kéne?” „Nem.” „Akkor meg mi a francot akar?” „Megtudni, hogy ki lökött be a vízbe.”

Schwarzeneggerrel nemcsak viccelődött, sakkozott is. Ki győzött?

Senki. Félbeszakadt a meccs, mert szóltak, hogy menjünk forgatni. De nem tervezte, hogy kikap, mert az én székemen az állt, hogy „loser”, az övén meg, hogy „winner”. Amikor beléptem a szobába, már felállította a bábukat, hogy ő legyen a fehérrel, a vendég pedig a feketével. Mögötte egy tábla függött a falon, azon számolta az eredményeket. 700 győzelem, 200 döntetlen, 100 vereség – nagyjából ez volt az átlaga a Terminátor 3 forgatásakor.

Piroch Gábor és Arnold Schwarzenegger sakkozik a Terminátor 3: A gépek lázadása forgatásán Forrás: pirochgabor.hu

Általában a fotó- és a kaszkadőrdublőrével játszott, akiket én simán vertem. Ők vitték el a hírt Arnoldnak, hogy jól játszom, ezért hívott át magához. A kaszkadőrök között én vezettem be a sakkot, a Világok harca forgatásán már két táblával játszottunk felváltva, ha épp nem volt dolgunk. Jól játszik Arnold is, nyilván amatőr szinten, de a másodosztályban ötödik táblán elsakkozna.

A póker csak a magyar forgatásokon ment?

Az emlékmás-ban játszottak nagy tétekkel Texas Hold'emet, de én nem szálltam be. Én a régi, ötlapos pókert szeretem, amit itthon játszottunk Madaras Józsival, Koncz Gabival, Kránicz Lajossal, Oszter Sándorral, Körtvélyessy Zsolttal. Sándor Pali híresen jó pókeres, de Pintér Tamás „Oroszlán” se volt gyenge. Sok időnk volt játszani például a Menekülés a győzelembe forgatásán, vagy például a Törvénytelen című András Ferenc-filmben, ahol Koltai Robi vérig sértődött, amikor egy ebéd alatt elvesztett 20 ezer forintot.

Én zömmel nyerő voltam. Játszottam teljesen vakon is, két lappal, a cserelapokat meg se néztem, csak próbáltam kitalálni, kinek milyen lapja van, és blöfföltem.

Nem nehezebb színészekkel játszani, mert pókerarc nincs, az apró jelekből mindig lehet olvasni.

Más a színészet, és más a magánviselkedés.

A Két félidő a pokolban amerikai változata a Menekülés a győzelembe, amiben a náci katonák kiállnak egy focimeccsre a foglyok ellen. A film magyarországi forgatásáról két sztori is kering. Az egyik, hogy Sylvester Stallone lett volna a csatár a foglyok csapatában, de nem ment neki az ollózás, ezért lecserélték Pelére. A másik, hogy John Huston csak elvétve járt ki a forgatásra.

Kijárt, de aludt a székében. Nagyon idős [75 éves] volt már akkor. Én nagyon szerettem volna bekerülni a lágercsapatba lengyel rabként, mert jól fociztam. Nagyon vékony voltam, de ahhoz nem eléggé, hogy megkapjam a szerepet. Stallone valóban béna volt, nemcsak csatárnak, kapusnak is. Hol kiesett a kezéből a labda, hol átgurult a lába között, hol meg luftot rúgott. A statiszták kinevették, és pfujoltak, amikor csak labdához ért. Mi meg egész nap pókereztünk. Én voltam a nyolc kapuőr egyike, akiken átgázol a tömeg, amikor kiözönlik a stadionból.

A legnagyobb amerikai produkciókban dolgozott, hollywoodi sztároknak volt a dublőre, most a legdrágább magyar film kaszkadőrmutatványait vezényelte le. Szerepel még valami a bakancslistáján?

Két alkalommal is megvolt a repülőjegyem, hogy megyek James Bond-filmben – az Aranyszem-ben és A holnap markában – forgatni. Dolgozhattam volna a Ryan közlegény megmentésé-ben, A rettenthetetlen-ben, és Ridley Scott sokáig tervezett westernfilmjében is. De aztán mindig közbejött egy másik film, egy másik forgatás. Nem bánom, hogy kimaradtak: nekem nincs hiányérzetem.

Most egy mesét írok, amit vagy a Disney-nek, vagy a DreamWorksnek fogok eladni.

Az a címe, hogy Donar, a Gyöngyház Hercege, és egy 13 éves kisfiúról szól, akinek ki kell szabadítania egy kagylóba zárt lányt, akit megátkozott egy hatalmas hal, mert nem ment hozzá feleségül. A történet másik szála Angliában játszódik, ahol az Északi Csillag nevű hajó legénysége fellázad, és kalóznak áll, és utánuk küldik az Esmeralda nevű hadihajót, hogy elfogja a dezertőröket. Donár és barátai Óceánia vizein találkoznak az Északi Csillaggal, és Esmeraldával is. Először itthon fogom megjelentetni, de a fejembe vettem, hogy eljuttatom Spielberg kezébe a könyvet.

Piroch Gábor Fotó: Szabó Gábor - Origo

Pálfi György Toldi-jában ön lett volna az akciórendező. Azt is szeretné egyszer megcsinálni?

Hogyne! Fantasztikus az a forgatókönyv. Gyurival is jól kijöttünk, hiába írtak hülyeségeket a sajtóban. Azt mondták, Piroch Gábor nem akciórendező, de Magyarországon nincsenek akciórendezők, csak kaszkadőrszakértők, akik akciókat is rendeznek. Meg lehet nézni, milyen filmekben milyen jeleneteknél szakértettem. Az akciókat ilyenkor mindig a rendezővel együttműködve dolgozzuk ki. Megmondtam Gyurinak is, hogy ő a rendező, én alkalmazkodom hozzá és az elképzeléseihez.

A vita arról folyt, hogy fel lehet-e venni a nyitójelenetét egy snittben. Egy lovagi tornán játszódik, amin gyorsan lovaggá ütnek egy magyar vitézt, mert már nincs, aki kiállna az olasz vitéz ellen. Az olasz őt is felszúrja a kopjája hegyére, és a magyar meg kirepül a nyergéből. Vajna azt mondta, ezt nem lehet egy snittben felvenni. Én meg azt, hogy fel lehet, csak csinálni kell egy próbafelvételt, hogy megnézzük, hogyan tudjuk kicserélni a kaszkadőrt a színészre, és hogyan tud mozogni a russian arm, amit használni akartak (és amit Herendi Gáborék is használtak a lóversenyekhez a Kincsem-ben – S. T.). Csakhogy túl drága lett volna a próbafelvétel.

A problémát nem a személyes ellentétek jelentették, hanem a pénz. El kellett dönteni, hogy Kincsem lesz vagy Toldi. De most, hogy sikeres lett a Kincsem, talán a Toldi-nak is több esélye van, hogy elkészüljön. A kétkedőknek bebizonyítottuk, hogy jó lovas jeleneteket tudunk csinálni. A költségterv kész, a forgatókönyv csodálatos, csak fel kellene éleszteni a projektet. Miért ne lehetne a Toldi a következő nagy kosztümös filmünk?