Enyedi Ildikó 1994-ben készítette el második nagyjátékfilmjét, a Weber-operát kiindulópontul használó Bűvös vadász-t. A világsztárokat (Gary Kemp, Sadie Frost) felvonultató filmben tobzódik a misztikum, egy gyermek szemén keresztül elevenedik meg a felnőttek világa, többszörösen keretbe helyeződik a cselekmény, amely tele van misztériummal. Sok kis mozaikdarabkából áll össze a film, egy csiga mártírhalálától kezdve budapesti szerelmi háromszög-történet keveredik az „aktualizált" középkori keresztény Mária-legendákkal és ördögi pszichológiai thrillerrel, amelyben a mesterlövész hét bűvös golyót kap a főnökétől, amelyből hat mindig célba talál, de az utolsót az Ördög irányítja. Mindezt pedig az opera Budapest ostroma alatt zajló előadása foglalja keretbe.
A Bűvös vadász-ban Enyedi Ildikó a varázslatnak, a misztikumnak és misztériumnak ad teret, a technika által felülírt kulturális tudatalattiba kalauzolja el nézőjét,
részben folytatva az előző nagyjátékfilmmel megkezdett utat, de annál sokkal nehezebben átélhető filmet készített, arról, hogy a huszadik század embere elfeledte a létezés csodáját, amit már csak egy ártatlan, tiszta gyermek képes megérteni.
Kevésbé meseszerű az ARTE felkérésére forgatott, 1997-ben bemutatott, alig egyórás Tamás és Juli. Látszatra egyszerű szerelmesfilm ez, egy fiatal óvónőről és egy bányászfiúról, akiknek szerelme egy tragédia, egy bányaszerencsétlenség miatt nem teljesedhet ki.
A film különös módon szól az ezredfordulóról, az európai (magyar) hétköznapokról és sorsokról, a realizmust pedig épp az Enyedire oly jellemző meseszerűség teszi szerethetővé: a sivár valóságot a két fiatal vágyakozása teszi színesebbé, a rideg realizmust az érzelmek hevítik fel, miközben a bányászfalu keménysége is éles kontrasztban áll a csodálatos természeti tájjal – ez a kontraszt a Testről és lélekről erdőben játszódó szarvasos álomképei és a vágóhídi véres valóságában időző jeleneteinek kettősségét vetíti előre.
A Tamás és Juli után egy kimondottan letisztult nagyjátékfilm következett. A Simon mágus (1998) Enyedi Ildikó talán „legrealistább" filmje, legalábbis, ami az ábrázolást illeti, holott a cím egy apokrif apostoli iratra utal, Péter és Simon, a valódi apostol és a szemfényvesztő mágus „harcára". Csakhogy a történet 1998-ban játszódik, Párizsban, ahová Simon (Andorai Péter fantasztikus alakításában) Magyarországról érkezik, parafenomén, csodatevő, funkcióját tekintve afféle mentalista, aki a rendőrség munkáját segíti. Egy másik mágus, Péter (Halász Péter), a riválisa, féltékenységében párbajra hívja: három napot kell eltölteniük a föld alatt, s harmadnapra feltámadniuk, vagyis, aki túléli, az a valódi csodatevő.
A feltámadást és eleve a csoda misztikumát a felvilágosult európai kultúra szemszögéből vizsgáló film épp azért realista, mert egy, a csoda (születés-halál-öröklét) természetének mibenlétéről nem lehet csak hagyományos dramaturgiával, érthető tér- és időkezeléssel szólni, jól beazonosítható történésekkel és helyszínekkel, egyenes ívű jellemrajzokkal.
Azt, hogy a sokszor épp „módosult tudatállapotban" lehet a legrealistábban szemlélni a világot, már egy rövid kis szerelmesfilmben megpróbálta Enyedi Ildikó elmesélni. A 2008-ban készült Első szerelem című rövidfilm (amelynek főszerepét a rendező akkor 17 éves lánya alakította) romantikus sci-fi, egy földlakó lány és egy földönkívüli fiú első randevúját mutatja meg, finom humorral és érzelemmel.
Bizonyos elemeiben ez is előtanulmány Enyedi Ildikó legutóbbi nagyjátékfilmjéhez, a Testről és lélekről díjesővel jutalmazott alkotásához.
A valódi és igaz szerelem csodásan módosult tudatállapot, ahol a „rózsaszín köd" szűrőként is működik: eltűnik a társadalmi közeg, a környezet elvárásai és ítélete, csupán egyvalami fontos, a szerelem tárgya, az érzéseken átszűrt személyiség valódisága, lehámozva a külső jellemzőktől. A lélek mélységes szépsége az, ami marad, és ami marad, az az igazi ember.
A folytatáshoz lapozzon!