Egymást gyilkoló leszbikusok és zombivá változott cápák

Már júliusban is érezhető volt az uborkaszezon a streamingszolgáltatók esetében, a nyár utolsó hónapjában azonban egymásra licitálva ontják a kellemetlenebbnél kellemetlenebb produkciókat. Nyolcvanas évek B kategóriás akciófilmjeit idéző gagyiságokból és kínos vígjátékokból sem lesz hiány, azonban a kínálatban találkozhatunk egy-egy rangos fesztivált megjárt, ígéretes alkotással is.

Disney+

Nyugtalan elme (augusztus 11.)

Miután egy leszbikus lány megismeri új barátnőjét, egyre többször törnek rá rejtélyes fejfájások, majd különös víziók kezdik gyötörni. Hamar kiderül: időhurokba került, élete különös pillanatait kénytelen újra és újra átélni, mindennek pedig köze lehet a friss szerelméhez.

A szinopszis arra engedne következtetni, hogy az Idétlen időkig újabb pszichothrillerbe oltott parafrázisáról van szó – mint amilyen mások mellett a Boldog halálnapot! is volt –, az előzetes alapján azonban a jelenséget másként kezelik, nem a főszereplőnő egy-egy napja, hanem azoknak csak a részletei ismétlődnek.

Mindez izgalmasan is hangozhatna, azonban a film rendkívüli módon osztotta meg a közönséget: a mezei nézők nagyrészt utálták, a kritikusok többsége azonban kedvelte. Utóbbiak szerint a két (kevesek által ismert) színésznő, Maisie Richardson-Sellers és Shannon Woodward játéka kifejezetten erős, a feszültségkeltés is működik, de jó néhány nemzetközi cikkből süt az is, hogy sok újságíró elsősorban az LMBTQ-téma miatt szimpatizál az alkotással.

Miguel harcolni akar (augusztus 16.)

A főszereplő tinédzser srác egy olyan amerikai kisvárosban lakik, ahol mindennaposak a verekedések az iskola falain belül és kívül egyaránt, ő azonban mindig kimaradt ezekből. Amikor a szülei bejelentik, hogy másik városba költöznek, azaz kiesik az addigi környezete védőhálójából, megkéri a barátait, hogy tanítsák meg harcolni, a ,,kiképzése" pedig kellemetlen helyzeteket szül, a pofonok nem mindig a megfelelő helyen csattannak.

Egy klasszikus coming of age, azaz felnövéstörténetről van szó, amelynek a vizuális játékossága szemlátomást Taika Waititi világát idézi,

és valószínűleg nemcsak a tárgyalt korosztályhoz, hanem az idősebbekhez is megpróbál szólni, legalábbis kételkedünk benne, hogy a Dragon Ball-os bevágásokat a mai középiskolások értik. Vasárnap délutáni kikapcsolódás gyanánt élvezetes lehet, de megváltást felesleges várni tőle.