Egymást gyilkoló leszbikusok és zombivá változott cápák

Már júliusban is érezhető volt az uborkaszezon a streamingszolgáltatók esetében, a nyár utolsó hónapjában azonban egymásra licitálva ontják a kellemetlenebbnél kellemetlenebb produkciókat. Nyolcvanas évek B kategóriás akciófilmjeit idéző gagyiságokból és kínos vígjátékokból sem lesz hiány, azonban a kínálatban találkozhatunk egy-egy rangos fesztivált megjárt, ígéretes alkotással is.

HBO Max

Bérgyilkos klub (augusztus 4.)

A filmnek még annyi bája sincs, hogy az annyira rossz, hogy már jó élményt nyújtsa

– írta egy kritikus a Bérgyilkos klub-ról, az újságírói véleményeket összesítő Rotten Tomatoes nevű internetes portálon egyébként is a szakemberek mindössze tizennégy százalékának tetszettek a látottak. Nem meglepő, ránézésre a produkció a kilencvenes években, mások mellett Dolph Lundgren vagy Mark Dacascos főszereplésével készült, egyenesen videókazettán debütáló alkotásokra emlékeztet látvány és intelligencia tekintetében egyaránt. Már A gyilkos járat-ra vagy a Füstölgő ászok-ra emlékeztető sztori sem túl eredeti; egy bérgyilkosnak likvidálnia kell egy célpontot, aztán azon kapja magát, hogy számtalan kollégája rá vadászik.

Fogalmunk sincs, hogy Sam Neill miért vállal szerepet ilyen gagyiságokban, lehetne mondani, hogy biztosan a pénzért, de szemlátomást a költségvetés is filléres lehetett.

És utóbbi ellenére is sikerült elzakóznia a pénztáraknál, mindössze egy-egy országban mutatták be mozikban, de nem csupán nálunk, hanem már az Egyesült Államokban is csak online forgalmazták.

Az örök lány (augusztus 4.)

A Velencei Filmfesztiválon bemutatkozott Az örök lány-ban egy nő az édesanyjával visszaköltözik az egykori családi birtokukra, a jelenleg szállodaként üzemelő kastély azonban szörnyű titkokat rejt.

Az alábbi képsorok alapján Az ártatlanok-hoz vagy A ház hideg szívé-hez hasonló hatvanas évekbeli klasszikus gótikus horrorról van szó, így nagyot csalódtak azok, akik a mai hirtelen és zajos ijesztgetéssel apelláló kísértetfilmet vártak;

erre enged következtetni az is, hogy míg a nézők utálják, a kritikusok kifejezetten kedvelik Joanna Hogg (Szuvenír) rendezését. Azon nem csodálkozunk, hogy az Oscar-díjas Tilda Swinton alakítását mindenki dicséri, de az újságírók jelentős része kiemeli, hogy a műfaji kereteket bőven átlépő, kifejezetten mély drámaisággal bíró horrorról van szó. Nem lennénk meglepve, az alkotás mögött az A24 Stúdió áll, amelynek olyan különleges és bátor produkciókat köszönhettünk az elmúlt években, mint A bálna, az Amitől félünk vagy A zöld lovag.

Heléna döntése (augusztus 7.)

A Cannes-ban debütált Heléna döntésé-nek címszereplője egy harmincas nő (Vicky Krieps), akinél miután egy ritka és gyógyíthatatlan tüdőbetegséget diagnosztizálnak, felveszi a kapcsolatot egy hasonló cipőben járó norvég bloggerrel, és férjét magára hagyva észak felé veszi az irányt. Bár az előzetes fürdőzik a giccsben, mindez csalóka lehet, hiszen a kritikák szerint éppen abban rejlik az ereje, hogy öncélú eszközök és a szereplő folyamatos sajnáltatása nélkül mutatja be azt, hogy a halálunkkal mindannyiunknak egyedül kell szembenéznünk.

Külön keserű ízt ad a drámának és a halálról szóló tematikának, hogy a férjet alakító Gaspard Ulliel francia színésznek (Hannibal ébredése, Hosszú jegyesség) ez az utolsó filmje, még a premier előtt síbalesetben életét vesztette mindössze harminchét évesen.