A Cápák a Szajnában pontosan az, amit a címe ígér

Vágólapra másolva!

Xavier Gens legújabb filmje, ami a Netflixen már egy ideje masszívan a legnézettebb filmek között szerepel, éppen az, amit a címe ígér. A Cápák a Szajnában egy oltári nagy baromság, de amit vár tőle a néző, azt megkapja: izgalmas, ijesztő, félelmetes thriller. Semmi extra, de nézhető. Ráadásul a film végén annyira elszaladt az alkotók fantáziája, hogy a néző csak ámul és nem igazán tudja, hogy mit gondoljon.

Csejk Miklós

Vágólapra másolva!

Cápák a Szajna cápavadászat árvíz

Steven Spielberg a cápavadászat dramaturgiája tekintetében már lerakta az alapokat az 1975-ös A cápa című filmjével. Azóta a cápavadászat úgy néz ki a filmekben, hogy megjelenik a cápa egy olyan helyen, ahol nem kellene megjelennie, erről tud egy vagy néhány ember, viszont nem történik semmi, mert senki nem hisz nekik. Sőt, a hisztérikus viselkedése miatt, “mindenki jöjjön ki a vízből” vagy “senki ne menjen a víz közelébe” őrültnek nézik. Aztán jön a felkészülés a nagy halvadászatra, a bizonyítékok begyűjtése, hogy tényleg cápáról van szó, eközben persze a hitetlen nagyközönség közül először kevesen, aztán sokan meghalnak, de a végén meglesz a paripa és a fegyver ahhoz, hogy a nagy hal szigonyvégre akadjon. Aztán meg lehet fürkészni a vizet, hogy jönnek-e még vagy vége van a halvadászatnak. A Cápák a Szajnában esetében is ez a dramaturgia, csak mintha az alkotóknak ez nem lenne elegendő, meg mintha manapság az jönne a thrillerek esetében divatba, hogy nyugtalanítónak kell lennie a befejezésnek, így hát nem győzhetnek az emberek, a film végén nincs feloldás, katasztrófa van, de az olyan, amilyet még senki nem látott a földön. Vagy legalábbis Párizsban nem.

Megdöbbentő jelenetekkel sokkolnak a Cápák a Szajnában című filmben

A Cápák a Szajnában az elszalasztott esélyek filmje, mindez annak köszönhető, hogy sok volt az ötlet, de az energia a kidolgozásukra már kevés. Van a filmben tengerbiológus (Bérénice Bejo), akiről csak annyit tudunk meg, hogy már egyszer megélte, hogy rossz döntéseket hozott, és ez nem kevés emberéletet követelt. Aztán róla sokkal többet nem tudunk meg, csak azt, hogy bármikor képes megszállottan fel és alá sétálni a Szajna parton cápákat lesve.

Aztán látunk lelkes természetvédőket is, akik a cápák gyomrában végzik. Leginkább azért, mert mindenáron a cápák megmentésére figyelnek, és nem igazán hallgatnak a józan észre. Vagy a jó szóra. A francia alkotóknak ez valamiféle állásfoglalása is abban a tekintetben, hogy meg kell találni az egyensúlyt a józan ész és a természet védelme között. Aztán van a filmben hős vízi rendőr is. Neki önmagával kell megküzdenie, azzal, hogy korábban gyáva volt, legalábbis ő úgy érzi, hogy gyávaság volt katonaként egy akcióban nem részt venni.

A film nagy hangsúlyt próbál helyezni arra, hogy mindenféle beállításban megmutassa a jeleneteket, ami egyrészt fokozza az izgalmat, másrészt azok a nézők, akik imádják Párizst, most kaphatnak egy jó nagy adagot a különleges Szajna parti látványból. A filmet viszont azok fogják a legjobban élvezni, akik szeretik az akciókat, mert akcióban nincsen hiány, a cápák lakmároznak rendesen a Szajnában triatlonozó úszókból, lehet rettegni is, és reménykedni, hogy a vízi rendőrök tengerbiológussal kibővített csapata megtalálja az optimális megoldást arra a furcsa problémára, hogy mi legyen a cápával a Szajnában.

A film legnagyobb hibája az, hogy a néző nem igazán tudja beleélni magát a történetbe, mert túl sok butaság hangzik el áltudományos magyarázatként. Persze az is igaz, hogy egy nagyjátékfilm esetében felesleges számon kérni a valóságot, de a párizsi csatornában szaporodó cápák, amelyek aztán sosem látott árvízzel sújtják a szerelmek városát, inkább dühítő butaságnak tűnik, mint egy olyan utópiának, amelybe könnyen beleélheti magát az ember. Ennél a filmnél ezért aztán fokozottan igaz az, hogy a kevesebb több lett volna, és csak reménykedhetnek a nézők, hogy nem lesz folytatása a filmnek, bár az is igaz, hogy az árvíz miatt a Cápák a Szajnában 2. játszódhat akár a Louvre-ban is.
Sommásan: 4/10