Az 1956-os forradalom fővárosi helyszínei hatvan éve és napjainkban
2016. október 23. 17:27
1956
képszám: 12830
találat: 866 / 933
orig: HÁZY ZSOLT
MAGYARORSZÁG BUDAPEST VII. Rákóczi út - Akácfa utca sarok. Kiégett szovjet BTR-152 páncélozott lövészszállító jármű.
címke: FORRADALOM PÁNCÉLAUTÓ JÁRMŰRONCS FÜST JÁRÓKELŐK UTCAKÉP HARCJÁRMŰ BTR 152 BUDAPEST TŰZ +
Vágólapra másolva!
Az 1956. október 23-i budapesti tömegtüntetés a fegyvertelen tömegre leadott véres sortűz következtében még aznap éjjel fegyveres felkeléssé nőtt, ami a kormány bukásához, a szovjet csapatok visszavonulásához, majd a többpártrendszer visszaállításához és az ország demokratikus átalakulásának megkezdéséhez vezetett. November első napjaiban az új kormány megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval a szovjet csapatok teljes kivonásáról, a Varsói Szerződésből való kilépésről és az ország semlegességéről. A szovjet politikai vezetés azonban a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, és miután számíthatott arra, hogy a nyugati nagyhatalmak nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, november 4-én a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen. Az aránytalan túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át folytatott hősi forradalma így végül elbukott. Nézze meg, hogy néznek ki ma a forradalom fővárosi helyszínei!
Rákóczi tér északi oldala, elesettek temetése ideiglenes sírokba.
1956 októberének végére a forradalmi események eredményeképpen fokozatosan megszűnt a határellenőrzés. A szovjet csapatok intervenciója eleinte nem irányult a határok lezárására, ezért az addig a Nyugattól hermetikusan elzárt magyar lakosság előtt november közepéig, végéig gyakorlatilag nyitva állt a nyugati (és a déli) határ. Ez alatt a néhány hét alatt (nyugati és korabeli magyar értékelések szerint egyaránt) mintegy 200 000 ember menekült el az országból, túlnyomórészt a zöldhatáron át. A korabeli propaganda és ennek alapján a köznyelv ezeket a kivándorlókat – együtt a többi, a pártállami időszak alatt jogellenesen külföldre távozó személlyel – disszidensnek nevezte. Közülük 1957 nyaráig a Kádár-kormány amnesztiáját (mentesítés a tiltott határátlépés büntetőjogi következményei alól) elfogadva 11 ezren hazatértek Forrás: Fortepan/Nagy Gyula