Gáncs Péter

A karácsonyi evangélium háromféle "kameraállásból"

Evangélium a kitaszítottaknak - a pásztorok

Magáról a szülés eseményéről Lukács tömören csak ennyit ír: "Amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely." (Lk 2, 7)

7. ábra

A számtalan karácsonyi festményen ábrázolt vonzó, romantikus kép, ami a betlehemi istállót szinte oszlopos csarnokká tágítja, csupán a művészi fantázia szüleménye. A valósághoz sokkal közelebb állnak az olasz költő, író Giovanni Papini (1881-1956) sorai, aki így ír a betlehemi csoda színhelyéről: "Egy istálló, egy valóságos istálló, az állatok háza, az állatok börtöne... Az istálló nem egyéb, mint négy durva fal, piszkos padló, gerendavázas cseréptető. Az igazi istálló sötét, piszkos, büdös; nem tiszta benne más, csak a jászol, ahová a gazda odakészíti a szénát és az abrakot."

"Jászolban a szalmán sehol sincsen ágy, Itt fekszik kis Jézus, lássa a világ!
Boldogan figyelnek égi fényjelek Szénaszalma ágyat, alvó kisdedet.
Jászolban a szalmán sehol sincsen ágy, Itt fekszik kis Jézus, lássa a világ!

Rongyos istállóban pislákol a mécs, A gyermek fölébred, nem sír: egyre néz.
Tekints le az égből, mert szeretlek én, Tartsd fölém kezecskéd védőn, könnyedén!
Rongyos istállóban pislákol a mécs, A gyermek fölébred, nem sír: egyre néz."

Evangélikus Énekeskönyv, 169. ének

Ebben az összefüggésben tökéletesen beleillik a szociálisan érzékeny Lukács teológiájába, hogy a mennyei hírnök először éppen az akkori társadalmi élet peremére szorult, lenézett pásztoroknak adja tudtul a karácsonyi evangéliumot: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, az Úr Krisztus, a Dávid városában." (Lk 2, 10-11)

Ezen a ponton kitágul a kör. Lukács az egész embervilágnak szánja evangéliumát, s ennek megfelelően megnyílik az ég, angyalseregek lépnek színre, és megszólal a fenséges glória: "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat." (Lk 2, 14) Szimbolikusan összeér a menny és a föld, a karácsonyi evangélium fénye elindul, hogy beragyogja az egész embervilágot.

Az örömhír követei - az angyalok

Máténál és Lukácsnál is a karácsonyi történet fontos szereplői az angyalok. A magyar szó a görög "angelosz" kifejezésből ered. Jelentése: küldött, követ, hírvivő, ami egyértelműen a szolgálatukra, nem pedig lényük titkára utal.

A Bibliát lapozgatva az angyalok háromféle tevékenységével találkozhatunk. Az első terület a mennyek országa, ahol Urukat dicsőítik és szolgálják. Gondoljunk például Ézsaiás könyvének fenséges "sanctus"-ára, ahol hatszárnyú szeráfok magasztalják a trónon ülő Urat: "Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!" (Ézs 6, 1-3)

Az angyalok másik szolgálati területe az emberek hétköznapi világa, ahol Isten gondviselő, védő és őrző szeretetének láthatatlan eszközei. Luther Márton ma is sokak által használt reggeli, illetve esti imádságát ezzel a mondattal zárja "Szent angyalod legyen velem, hogy a gonosz ellenség erőt ne vehessen rajtam." Ez egyben arra is utal, hogy az angyalok létével együtt valljuk, de nem hisszük (a hitre és bizalomra ugyanis egyedül Isten méltó!), hanem szomorúan tapasztaljuk az Isten ellen lázadó és lázító emberfölötti gonosz démoni hatalmát és romboló munkáját egyéni életünkben éppúgy, mint az egész teremtett világ életében.

Az angyalok harmadik, igen fontos feladata, hogy Isten kinyilatkoztatásának, sorsdöntő üdvtörténeti cselekedeteinek kísérői és tanúi. Ezért játszanak fontos szerepet már a Jézus születését megelőző eseményekben, Mária és József életében. Ezért vannak ott a betlehemi mezőn, de majd a nyitott húsvéti sírnál is (Lk 24, 4-7), valamint Jézus életének olyan döntő állomásainál, mint a megkísértés története (Mt 4, 11), vagy a gecsemáné-kerti tusakodás (Lk 22, 43), egészen a mennybemenetelig bezárólag (ApCsel 1, 10-11).

Az angyalok eredetére tömören utal a Niceai Hitvallás is az első hitágazatban: "Hiszek az egy Istenben, a mindenható Atyában, a menny és föld, minden látható és láthatatlan Teremtőjében..." Az angyalokkal foglalkozó tudományág, az angelológia a teológia egyik határterülete. Karl Barth (1886-1968) vaskos dogmatikájában közel 200 oldalt szentelt ennek a területnek (Barth KD III/3. 426-623).

Ebben a sokak fantáziáját megmozgató kérdéskörben érdemes megszívlelni Nagy Gyula (1918- ) dogmatikájának figyelmeztetését: "...a mai teológia határozottan elutasít minden olyan régebbi és újabb spekulatív, pusztán értelmi próbálkozást, amely Isten igéjén túl behatolni próbál az előlünk elzárt, láthatatlan szellemi világ jó és gonosz hatalmainak legmélyebb titkaiba (teozófia, antropozófia). Ugyanilyen idegen a keresztény hittől, az egyház tanításától és gyakorlatától minden olyan vakmerő emberi próbálkozás, amely közvetlenül próbál kapcsolatba kerülni az előlünk elzárt, láthatatlan szellemi világ jó és gonosz hatalmaival (okkultizmus, spiritizmus)." (Nagy Gyula: Az egyház mai tanítása, 361-362)

Ezekkel a kísértésekkel szemben figyeljünk inkább a mártírhalált halt német teológus, Dietrich Bonhoeffer (1906-1945) mély hitvallására, amelynek az új esztendő közelsége is különös aktualitást ad:

"Áldó hatalmak oltalmában rejtve csak várjuk békén mindazt, ami jő.
Mert Isten őriz híven reggel, este, Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő."