A fogyasztók húzhatják ki a bajból a harmadik világot

A harmadik világ kistermelői számára nyújt tisztességes megélhetést a fair trade. A "tisztességes kereskedelem" alapötlete egyike volt a '80-as évek zöld kezdeményezéseinek. Az akkor idealistának tűnő ötlet mára milliárdos, piacképes üzletággá nőtte ki magát. A fair trade segítségével a fejlett nyugati államok fogyasztói több millió kistermelőnek segítenek a harmadik világban.

A fair trade-kereskedelem alapötlete a kávékereskedelem megreformálásából származi - ezt alakították aztán az egyéb nyersanyagtermelő vagy kézműves iparágak igényei szerint. A kávé az olaj után a déli félteke második legnagyobb terméke - körülbelül százmillió ember él a kávébabtermelésből.

A kávéárak azonban folyamatosan csökkenek, negyven éve nem voltak olyan alacsonyak, mint az utóbbi három évben. A katasztrofálisan alacsony termelői árak miatt a kávéexportáló országok lakosságának jó része átlépte a szegénységi küszöböt, képtelenek fizetni az egészségügyi ellátásért, és az oktatásért - ezért hosszú távon sem várható javulás a jelenlegi rendszerben. A kávéforgalmazó világcégek viszont - hála az alacsony áraknak - soha nem látott haszonra tesznek szert. 20011-ben a világ legnagyobb kávéforgalmazója, a Nestlé 4,5 milliárd euró adózás előtti profitra tett szert, ez 16 százalékos emelkedés volt az előző évhez képest.

A szakértők megegyeznek abban, hogy a kávéválságot világszerte a túltermelés okozza. Annak ellenére, hogy a hagyományos kávétermelő országok raktárai tele vannak eladatlan készletekkel, a kávémultik Vietnamban létesítettek új ültetvényeket, hogy még alacsonyabbra nyomják az árakat. 1989-ben összeomlott az utolsó kávé-világszerződés, amely addig úgy-ahogy lehetőséget adott a termelők pozícióinak védelmére a multikkal szemben.

A hagyományos szabadpiaci felfogás szerint az árak csökkenésével az eladásra kínált áru mennyisége is csökken. Az áru mennyiségének csökkenése áremelkedést hoz, amely ismét fellendíti az ágazatot. A valóságban azonban ugyanazért a pénzért egyre több kávét kénytelenek termelni. A piacon tehát nem hogy csökken, de folyamatosan növekszik a kávéfelhozatal. Ez a plusztermelés azonban szinte mind kárba vész, hiába veszik át a kávémultik: a kávéfogyasztó nem iszik több kávét egy nap csak azért, mert alacsony a kávébab ára. Az árak lenyomásával végső soron csak az eladhatatlan készletek halmozódnak.

A fair trade-termékek forgalmazói azt igyekeztek megértetni a jóléti társadalmak fogyasztóival, hogy az olcsó kávéval járó kedvezőtlen jelenségek árát is nekik kell megfizetniük. Az ellehetetlenült kávétermelő kábítószer alapanyagot kezd termelni, vagy teljesen elveszíti földjét, és gazdasági menekültként pont a fejlett nyugati államokban próbál új életet kezdeni. A gazdaságilag ellehetetlenült, politikailag instabil, gyakran polgárháború sújtotta területekre általában a nyugati adófizetők pénzéből érkezik segély. A fair trade alapötlete szerint a fejlett országok fogyasztói a "tisztességes kereskedelem" minimális árának megfizetésével elejét veszik a harmadik világ országait tönkretevő folyamatok beindulásának, ezzel hosszú távon pénzt takarítanak meg.