A gazdaságban még mindig kísért 9/11

A World Trade Centert (WTC) ért öt évvel ezelőtti támadások a világgazdaság pénzügyi központját célozták. A kezdeti sokk után a gazdaság meglepően rugalmasnak bizonyult, de a hatóságok reagálása a katasztrófára sok gazdasági problémát még súlyosbított is a világban.

A WTC egykori helye ma

A terroristák támadásai meredek emelkedést eredményeztek a szövetségi kormányzat kiadásaiban: az afganisztáni, majd az iraki háború éppúgy, mint a növekvő belföldi költések a terrorellenes intézkedések kapcsán (például a fokozott légi szűrés). Összességében az USA védelmi kasszája duplájára nőtt, a belföldi antiterrorista költés pedig megháromszorozódott. Az Államok éves védelmi kiadásai az ezredfordulós 300 milliárd dollárról csaknem megduplázódtak napjainkra.

A Bush-adminisztráció politikai és gazdasági okokból is vonakodott adóemelésekkel finanszírozni a terrorizmus növekvő költségeit. Ehelyett a Fehér Ház növekvő szövetségi adósságra számított, a 2000-es költségvetési többletből óriási deficitet termelve 2003-ra. Még ha a gazdasági talpraállás magasabb állami adóbevételekhez vezetett is, a legtöbb szakértő úgy véli, még az évtized végére is kicsi az esély a költségvetési többlet visszaállítására.

A fellendülés motorja a fogyasztói költéseket is felpörgette, márpedig ezek jó részét az amerikaiak importált javakra költötték el. A haszonélvező a világgazdaság volt. Az Egyesült Államokban viszont a több import óriási és növekvő kereskedelmi deficitet eredményezett a világ többi részével szemben, amely most már csaknem évi 700 milliárd dollárnál jár. Ez pedig végül tarthatatlanná válhat, és a dollár nagyfokú leértékelődéséhez vezethet.

A terror ellen folytatott háború bizonytalan előmenetele a Közel-Keleten, kombinálva az erős globális növekedéssel és növekvő igényekkel, fellendítette az olaj árát. Az energiaárak emelkedése növelte a globális pénzügyi egyensúlytalanságot, és nagy súlyként nehezedik a gazdaságra, kiváltképpen a saját olajkészlettel nem rendelkező fejlődő országokra.

Nemzetközi aktivitás

Az amerikai gazdaságra gyakorolt hatása mellett a 9/11-es események jellegzetes elemmel bővítették a Bush-adminisztráció viselkedését a nemzetközi gazdasági kooperációt illetően is. Elnöksége korai hónapjaiban Bush külgazdasági prioritása a latin-amerikai országokkal való közelebbi kapcsolatok fejlesztése volt egy szabadkereskedelmi övezet segítségével. A nemzetközi gazdaságra vonatkozó irányelv azonban kibővült szeptember tizenegyedike után.

A világkereskedelmi tárgyalások előtt számos akadály áll

Ezek között az új célok között volt az, hogy demonstrálják a fejlődő országokban élő embereknek: az Egyesült Államok és szövetségesei a gazdasági fejlődés előnyeit mindenkire ki akarják terjeszteni. Ezért döntöttek a világkereskedelmi tárgyalások újraélesztéséről, amelyek az 1999-es seattle-i antiglobalista tüntetések után kudarcot vallottak. A két hónappal a támadások után, 2001 novemberében Dohában tartott találkozón a kereskedelmi miniszterek egyetértettek egy új kereskedelmi forduló elindításában (Doha Development Round) azzal a céllal, hogy felszabadítsák a mezőgazdasági termékek kereskedelmét.

Néhány hónappal később, a mexikói Monterreyben az Államok ígéretet tett külföldi segélyei összegének megduplázására és arra, hogy nagy erőfeszítéseket tesz a HIV elleni küzdelemben. "Ha legyőzzük is a terrort, harcolnunk kell azokért a dolgokért, amelyek az életet értékessé teszik: az oktatásért, az egészségért és a gazdasági lehetőségekért" - mondta George W. Bush a konferencián. "Remény adásával ott, ahol nincs, és a szenvedés és éhség enyhítésével ott, ahol túl sok van, a világot nemcsak biztonságosabbá, hanem jobbá is tesszük."

Az Egyesült Államok megújult érdeklődést mutatott a nemzetközi gazdasági irányelv összehangolásában, megelőzendő a globális gazdaság lelassulását; emellett a terrorista-pénz elleni közös küzdelemre is nagy súlyt fektetett.

Utólag elmondható, sokkal egyszerűbb kezdeményezéseket tenni, mint sikeresen megvalósítani azokat. Közben természetesen a nemzetközi együttműködés a terroristák pénzelésében és bizonyos fokig a pénzügyi bűnözés más formáiban is tökéletesedett. A világkereskedelmi megbeszélések függőben vannak négyévnyi nehézkes és eredményszegény tárgyalás után. A szigorú feltételek, amelyek a legtöbb megígért amerikai segélyforráshoz kapcsolódtak, azt jelentették, hogy legtöbbjük még mindig nem valósult meg, a megújított ígértetek ellenére sem, amelyeket Afrikának tettek a 2005-ös G8 csúcstalálkozón.

A nemzetközi gazdasági együttműködés szellemének felélesztése egyelőre túl bonyolultnak bizonyul, kiváltképpen akkor, amikor az elintézés nagyja az Egyesült Államokra várna.