Kínát is megverheti az indiai gazdaság

Az indiai pénzügyminiszter, Palaniappan Csidambaram február utolsó napján jelentette be az "Átlagember költségvetését", melyben az ambíciózus, évi 10 százalékos gazdasági növekedést célozza.

A vidéki India fél évig a monszunra vár

Arvind Jasvant Rao, akinek családja generációk óta Sangamban él, a falu feje. Nagyon szeretné meghosszabítani a termési szezont - de víz nélkül, a farmerek számára legfontosabb készlet nélkül, ez meglehetősen nehéz. "Víz nélkül lehetetlen fejleszteni ezeket a farmgazdaságokat. A közelben van egy folyó - körülbelül egy kilométerre - de öntözés nélkül földjeink parlagon hevernek. Csak egy betakarítás van, és mi a monszunra várunk, hogy az növelje a termést. A monszuntól függünk és függ egész éves jövedelmünk. Ha a kormány többet költene az öntözőhálózatok fejlesztésére, egész évben folyamatosan képesek lennénk a növénytermesztésre."

Ez a fajta probléma sarkallta India pénzügyminiszterét, Csidambaramot, hogy megígérje, ebben az évben Indiának "Az Átlagemberek Költségvetését" fogja elkészíteni. Pártja, a Kongresszus 2004-ben került hatalomba részben annak az elégedetlenségnek eredményeképp, amely az előző kabinetet illette, mivel növekedési politikáját az erősödő középosztályra fókuszálta.

Sangamtól nem messze az indiai egészségügyi infrastruktúra gyengesége egyértelműen megmutatkozik. Sarel falujában (mintegy másfél órás gyalogútra Sangamtól) körülbelül 4000 ember lakik. A település gyógyszertárakkal, iskolákkal és sok étteremmel is büszkélkedhet, a gazdasági fellendülés jeleként, amely néhány embert ebben a faluban is elért. De az elemi egészségügyi ellátás a faluban rendkívül alacsony szintű maradt. Sarel egyetlen doktora, dr. Arkána Csitte egyben a környező 28 falu több mint 20 000 emberének egészségügyi jólétéért is felelős. A hölgy eredetileg Mumbaiból származik, de - a kormány azon gyakorlatának megfelelően, hogy az orvosokat oktatásuk részeként vidéki területekre helyezik - már négy éve Sarel falujában él (most már gyermekeivel), miközben férje továbbra is Mumbaiban él és dolgozik.

A mezőgazdaságban él az indiaiak több mint fele

"Miközben rengeteg betegért vagyok felelős, víz- és villamosenergia-hiány van," mondja az orvos. "Miért nem dolgoz ki a kormány egy rendszert ott, ahol két orvos felelős ennyi faluért, hogy alkalomadtán elcserélhessük a műszakunkat. Hiszen olykor el kell utaznom közeli falvakba ellátmányért és gyógszerekért; ki figyel a pácienseimre ezeken a napokon, amikor távol vagyok? Csak én és a nővérek vannak itt. Vannak esetek éjszaka, amikor ittas emberek jönnek ide, és követelik, hogy adjunk nekik gyógyszereket vagy injekciót. De nem tehetem! Meg kellett tanulnom annak keserves módját, hogy maradjak csöndben és dolgozzak, ami persze nem könnyű. Aggódom a magam és a nővérek biztonságáért."

Dr. Csitte és betegeinek kínos helyzete India korlátozott közegészségügyi költéseinek tünete: nemzeti összterméküknek (GDP) kevesebb mint 1 százalékát költik ilyen célra, kevesebbet, mint a két szomszédos ország, Pakisztán és Banglades. A kormány azt mondja, 2009-re megduplázza vagy megtriplázza ezt az összeget.

Csidambaram pénzügyminiszter tervének harmadik oszlopa az oktatás, amelyet széles körben a gazdaságfejlesztés csodafegyverének tartanak. Az elmúlt évi költségvetésben az indiai kormány mintegy 1,6 milliárd dollárnak megfelelő összeget különített el oktatásra. Idén még több forrásra számítanak.

Sangam falu középiskolájában 150 gyerek tanul, 10 és 15 éves kor között, angolt, hindit, matematikát és tudományokat. Sok tanulójuk több mint 5 kilométert gyalogol, hogy odaérjen, mivel a buszok, amelyek egyébként szállítják őket, csupán minden harmadik vagy negyedik órában jönnek. Ha ez egy elemi iskola lenne, a kormány gondoskodna számukra reggeliről is. De a középiskolának nincs pénze erre a fényűzésre - és mióta sok tanulónak még az iskolai díjakra sincs elég pénzük, a tanárok néha úgy segítenek nekik, hogy délután élelmet hoznak számukra.

A fejlődés eredményeképp mind több és több ember emelkedik ki a nyomorból

A pénzhiány azt jelenti, hogy sok diáknak félúton abba kell hagynia a tanulást, mondják a tanárok. Az órákat villanyfény nélkül kell megtartani, mióta Sangam - sok más indiai faluhoz hasonlóan - naponta csupán néhány óra villamosenergiát kap. Maharastra államnak mostanában egy energiaválság lehetőségével is szembe kell néznie; múlt héten a tartományi kormány felhívást intézett a lakosokhoz, hogy energiafogyasztásukat csökkentsék 20 százalékkal. Ez az iskola ráadásul szerencsésebb mint sok másik. Van egy új tudományos laborja, jóllehet, ez is egy magánalapítvány felajánlásából épült. Az iskola vezetője buzgón keresi a további tőkelehetőségeket, érkezzen az bár a kormánytól vagy a privát szektorból. "A gyerekeknek és tanáraiknak jobb körülményekre van szükségük: tiszta mosdóra, több könyvre, tiszta vízre és villanyra. A gyerekek számára jelenleg nem tudunk tiszta vizet biztosítani" - mondja az iskolaigazgató.

Kiterjeszteni a javakat

Az elmúlt 10 évben India gazdasági növekedése éves átlagban mintegy 6 százalék volt. Több ember emelkedhetett ki a nyomorból - hála a gazdasági növekedésnek - mint India történelmében bármikor máskor. De a legtöbb ember a vidéki Indiában még nem sokat lát a fejlődés előnyeiből. És ha az indiai gazdasági csoda folytatódik, a növekedés eredményeinek, a vívmányoknak az ország minden szögletébe el kell érnie - írja a BBC.